A forradalmárokra emlékeztek Marosvásárhelyen

Fotó: Bereczki Sándor

Közismert dalok és népdal-feldolgozások, versek és néptánc, valamint a lesújtó történelmi tények, adatok, a kínzás és meghurcoltatás emléksorai – ezekből állt össze az az 1956-os marosvásárhelyi emlékműsor, amelynek fő üzenete az volt: a múltból merítsünk erőt a jövőhöz, de ne búslakodva, hanem bátor kiállással és hittel éljünk szülőföldünkön.

Gáspár Botond

2016. december 07., 19:452016. december 07., 19:45

Házigazdaként Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál köszöntötte az emlékműsoron a Jazz & Blues Klubban kedden este résztvevőket. Elmondta, a Marosvásárhelyért Egyesület tagjaival közösen a diplomáciai külképviselet munkatársai arra törekedtek, hogy az emlékezés lélekemelő legyen, ezért a művészetet „hívták segítségül”.

Hangsúlyozta az október 2-ai magyarországi népszavazás, az október 23-ai 60. évforduló, illetve a december 11-ei romániai parlamenti választások fontosságát, hiszen – mint mondta – az erős Magyarország mellett fontos az erdélyi magyarság erőssége is: „remélem, mindenki megtesz mindent azért, hogy bizakodva nézhessünk a magyar jövőbe”.

Novák Csaba Zoltán történész, szenátorjelölt az East nevű zenekar ’56 című dalát idézte – „Egy hazug világ szilánkokra tört, megmozdult a föld” –, kiemelve, hogy hatvan évvel ezelőtt politikai földrengés történt Budapesten, amelyre a Kreml és a Pentagon falai is megrendültek. „Az erdélyi magyarság számára a feleszmélést jelentette, miszerint a vasfüggöny mögötti szocialista országok között is vannak különbségek, illetve az illúzió-vesztést, mert megingott a kommunista rendszerbe vetett hitük.

Kényszerből, zsarolások miatt sokan elítélték a forradalmat, de a történelem azoknak adott igazat, akiknek a belső hang azt diktálta, hogy határokon átívelő összetartással álljanak ki a szabadság mellett” – mondta.

A számadatok és történelmi tények ismertetéséből kiderült, hogy a kolozsvári egyetemen Erdély visszafoglalásának magyar igényével riogattak és erre alapozva tartott 10 évig a meghurcolás; Erdélyben a legfontosabb fegyver a vers volt; és 1958-ban Kádár János romániai látogatásával világossá vált, hogy nem fog fellépni az erdélyi magyarok érdekében. Románia akkori lakosságának 8 százaléka volt magyar, a bebörtönzötteké viszont egyharmad.