László, a karrierbűnöző

Kalányos László már 30 évet töltött a rácsok mögött

Akkor azért kapott börtönbüntetést, mert a kórházzal szemben, az élelmiszerüzlet előtt elragadta egy gyanútlan hölgy táskáját, olyan szerencsétlenül, hogy áldozata kulcscsonttörést szenvedett. Ugyanarról a 61 éves Kalányos Lászlóról van szó, aki pár napja ugyancsak egy táskát lopott el egy 67 éves korondi nő kezéből.

„Tegyen vissza a börtönbe, főnök, a Jóisten fizesse meg, nagyon szépen kérem!” – kezdte mondókáját a hajléktalan férfi. Megkérdeztük, miért akar feltétlenül börtönbe kerülni. „Nincsen senkim, nincs, ahol aludnom, nincs, amit ennem, fázom, tegyenek vissza, ott akarok meghalni” – hajtogatta. „Ott meg is tudnék fürödni…” – csuklott el a hangja.

A közelében álldogálva hamar észre lehetett venni, hogy ráférne egy kis tisztálkodás, és néhány nap józanság. Mint kiderült, a férfi homoródkeményfalvi. „Ott lakik a 63 éves, beteges leánytestvérem, de nem engedi többet, hogy mellette éljek. Két nagy fia van, az egyik Magyarországon s a másik Keményfalván, nincs hely ott nekem is” – magyarázta. Menhelyekről, szociális segélyről érdeklődtünk tőle. Azt állította, hogy ellopták személyazonossági igazolványát, és anélkül szóba sem álltak vele a homoródszentmártoni polgármesteri hivatalnál. „Azt mondták, ha nincs címem, nincs segély” – panaszkodott László.

A menhelyre sem engedik személyazonossági nélkül. Szabadlábon van, október 26-án szabadult. Ijesztő számokat hallottunk tőle, amikor eddigi börtönéletéről beszélgettünk: „harminc évem meg van már csinálva a börtönben, főnök”. Legénykora óta jár a fogdába, volt Csíkszeredában, Feketehalomban (Brassó megye), Enyeden, Fehérkapun (Konstanca megye) rácsok mögött. Markáns, „álpácsinós” arcán szenvtelenség honolt, és megtudtuk, legtöbb 3 év és nyolc hónapot ült nemi erőszakért.

„A vénasszonyhoz bémentem, megerőszakoltam” – vallotta. Ezenkívül volt bezárva lopásokért, rablásokért. Szabadlábon leghosszabb ideig 1980-tól 1983-ig volt. 1980-ban megnősült, egy besztercei nőt vett feleségül, de miután elvált, újra elkezdte régi életformáját. Azóta ki s be, de most már bűntettet sem tud „rendesen” elkövetni, annyira legyengült. Nehéz már, a börtönbe sem lehet bekerülni. Míg szülei éltek, volt, hol meghúzódnia szabadlábra helyezésekor.

Tud írni-olvasni, de már nem látja a betűket. „Négy osztályom megvan” – mondta büszkén. Most, amikor éppen a rendőrségen kéri, hogy csukják vissza, kétségbeesetten keresi, hogy milyen bűntettet hajthat végre. – „Már egy fáptát sem tudok elkövetni” – kesergett.

Alszik, ahol tud, hánykolódik az utakon, nejlonnal tüzelget, és kukákból él. Október 26. óta „itt hátul, egy pajtában” aludt, két másik hajléktalannal, de társai megverték, mert nem koldulta ki a kékszesz árát vagy nem szedett cigarettacsikkeket. De visszamegy hozzájuk, mert van ott neki két „füstös paplanja”, s nejlont égetnek egy hordóban.

A rendőrség is tanácstalan, mert ha nem követ el komoly bűntettet, nem zárják be, ha pedig nem tesznek semmit, mindig fennáll a veszélye, hogy erőszakos cselekedetet hajt végre. Most két-három rendőr szabad idejét áldozza arra, hogy ideiglenes személyi igazolványt szerezzen neki, amivel remélhetőleg fennakad a szociális hálón.