Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

22:10

Kétgólos hátrányból állt fel, legyűrte a sereghajtót a Marosvásárhelyi ASA (videóval)

21:47

Donald Trump az ENSZ-közgyűlésén: vagy megállapodás születik Iránnal, vagy megsemmisítik

21:37

Magyar Péter kéri, hogy az Országgyűlés haladéktalanul függessze fel a mentelmi jogát

21:05

Elektronikus személyi: alaptalan félelmek, valós bonyodalmak

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Erdélyben született és négy nyelven is folyékonyan beszél Nicușor Dan harmadik miniszterelnök-jelöltje

Személyautó és motorkerékpár ütközött Csíkkozmáson

Elkobozták a be nem könyvelt pénzt Hargita megyében

Több száz liter gázolajat lopott, és sokáig azt hitte, megúszhatja, de tévedett

Nem diéta, hanem szokásváltás: így segít a tartós fogyásban a finomhangolás

Bérpótlékot kapnak a városháza alkalmazottai a számítógépes sugárzás miatt

Változik a hulladékgazdálkodási rendszer decembertől Csíkszeredában, a számlázás is másként lesz

Több mint 30 ezer lej értékben bírságoltak egy rendőrségi akció alkalmával Csíkszeredában

Egyértelművé tette Siegfried Mureșan, hogy folytatná Ilie Bolojan politikáját

Egyenruha az iskolákban: valódi megoldás vagy csak látszatintézkedés a bullying ellen?

Kopjafa is emlékeztet a székelykapu-faragóra

Mayer József alkotása a Gyergyószentmiklós alfalvi bejáratánál lévő kopjafa is

Fotó: Balázs Katalin

Felújítják a Gyergyószentmiklós központjában lévő székely díszkaput – számoltunk be kedden. Ezt követően hívott is a néhai fafaragó mester özvegye, Mayer Julianna. Köszöni, hogy hitveséről nem feledkezik meg a város – mondta, és az 1978-ban történt kapuállításról, férje más alkotásairól is mesélt.

Balázs Katalin

2017. szeptember 06., 19:232017. szeptember 06., 19:23

2017. szeptember 06., 19:262017. szeptember 06., 19:26

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

A Tarisznyás Márton Múzeum tulajdonát képezi ma már az a díszkapu, amelyet hajdan a bútorgyári élmunkások bemutatására emeltek, majd a mozi hirdetőtáblájaként szolgált a központi parkban. A napokban szedték darabjaira és szállították a múzeumba felújítás céljából Mayer József alkotását.

korábban írtuk

Rendbe teszik a köztéri székely kaput

Darabjaira szedték és elszállították a gyergyószentmiklósi központi parkban található faragott díszkaput. A Tarisznyás Márton Múzeum alkalmazottai szállították el, az intézményigazgató Csergő Tibor pedig a lebontás okáról tájékoztatott.

Székelykapu a kommunizmusban

A fafaragó özvegye, Mayer Juliánna a köszönetnyilvánítás mellett elmondta, pontosan emlékszik a székelykapu készítésének és állításának részleteire. Férje szatmári származású, még nem volt 18 esztendős, amikor 1971-ben műbútorasztalosként a gyergyószentmiklósi bútorgyárhoz jött dolgozni.

Ügyes kezű ember lévén, ha igényes munkára volt szükség, mindenhová őt vitték szerte az országba, miközben folyamatosan képezte magát, a gyárnál a prototípus-gyártásnál lett mester.

Az 1970-es években a városban szokássá vált, hogy minden vállalat valamilyen, profiljának megfelelő alkotást helyezett el közterületen, ez szolgált az élmunkások hirdetőtáblájaként is. A bútorgyár vezetősége Mayert bízta meg, aki éppen az 1978-as esztendő tavaszán járt feleségével a Nyikó-mentén az ottani fafaragás motívumait gyűjteni. Tudta, mit akar: székelykaput, Nyikó-menti mintákkal.

A kommunista elvek kevésbé egyeztek a székely szimbólumok népszerűsítésével, de Mayer kivágta magát: mi más képviselhetné a bútorgyárat, ha nem egy fából készült alkotás. Így lett készen a mű, a kaputükörbe pedig annak idején egy bútorsor is látható volt.

Kupás József pirográfolta, de a felszíni rajz nem állta ki az idő próbáját.

Mayer József Szatmárról jött, Gyergyóban hagyott emlékeztetőt

Nehézségek az új világban

Amíg Mayer József élt, minden esztendőben kezelte a fát, vigyázott arra, hogy a kapu két oldalán lévő kerítés is épségben maradjon. Visszajárt akkor is, amikor számára már a bútorgyár nem munkahely, hanem szomorú emlék lett. Felesége eleveníti fel ennek történetét. 1995-öt írtak, a rendszerváltás utáni új időszak következett be. Kezdtek megjelenni a magániparosok, és kezdtek munkájukhoz gépeket vásárolni. A bútorgyár akkori vezetői több munkagépet is kiírtak árverésre, köztük olyanokat is, amelyeken a prototípus-osztályon dolgoztak napi rendszerességgel a munkások. Mayer József kezébe adták az íveket, mesterként kellett volna egyetértését aláírásával kifejezze. A mestert viszont nem vitte rá a lélek, hogy az emberek kezéből kivegye az eszközt, hozzájáruljon munkanélkülivé válásukhoz, így a rábízott gépek nevét mindig kihúzta a listáról. A felettesek visszaírták, visszaküldték a dokumentumot. Mayer Józsefnek rá kellett jönnie, az ő akarata nem talál a politikai elképzeléssel. Nem bírta a huncutságokat, beadta a felmondását. Mindössze annyit várt, míg kerül helyére személy, akinek átadhatja a rábízott gépeket, felszereléseket, és búcsút intett a bútorgyárnak.

A sors iróniája, hogy míg az átkosban át tudta vinni székelykapu-állítási tervét, a rendszerváltás után a gyár széthordásával szemben tehetetlen volt.

Otthon, Alfaluban keresett megélhetést, átképezte magát lakatosnak, aztán autójavító műhelyt nyitott a Mayer-portán. Ezelőtt 21 esztendővel szívinfarktus vitte el az élők sorából.

Van egy Mayer-kopjafa is

Köszönöm, hogy nem hagyják veszni a férjem készítette székely kaput. Nagyon szerette, és nekünk is olyan, mint egy kegyhely. Ha felmegyünk a városba, sosem kerüljük el. Bevallom, aggódtam érte, láttam, hogy megrongálódott, de úgy éreztem, hogy én kicsi ember vagyok ahhoz, hogy Alfaluból felüzenjek: hálásak lennénk, ha rendbe tennék

– fogalmaz Mayer Julianna. Felvilágosított arról is, hogy Gyergyószentmiklóson még van egy, férje által készített köztéri alkotás: a kopjafa a város alfalvi bejáratánál. Arra is ráférne a felújítás – jegyezte meg az asszony, aki ezelőtt 21 évvel, 21 év házasság után szeptember 29-én veszítette el férjét, az ügyes kezű, köztiszteletben álló férfit, akinek „a fafaragás a vérében volt.”