Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

16:48

Krisztus feltámadása reménységünk forrása – Kovács Gergely érsek és Kerekes László segédpüspök pásztorlevele

16:46

Nicușor Dan szerint a NATO-hoz tartozás a jogállamiság közösségéhez való tartozás

15:28

Mértékkel az ünnepi asztalnál – erre figyeljünk húsvétkor

14:33

A békéért hirdet imavirrasztást XIV. Leó pápa jövő szombatra

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Ahány város, annyi ár: ennyiért juthatnak hozzá a húsvéti bárányhúshoz Székelyföldön

Megtalálták a két eltűnt kislányt

Jövő héten érkezik a nyugdíj, a kiegészítő támogatás viszont csak jövő hónapban

Látványos fordulat az üzemanyagpiacon: a dízel ára „benézett” tíz lej alá

Három kilométert cipelte az erdész a kislányokat, miután megtalálta őket

Románia kitart Ukrajna támogatása mellett

Antal Lóránt: vannak energiahordozóink, de nem mi döntünk az árakról

Brüsszeli bíróság: 600 millió eurót kell fizetnie Romániának az át nem vett vakcinákért

Kelemen Hunor: a szavazati jog nem dísz – használni kell

650 millió dolláros hitelt hagyott jóvá a Világbank a román kormány fejlesztési projektjeinek támogatására

Könyv az erdélyi örményekről, szokásaikról, sajátosságaikról

Az eseményen Sebestyén Péter faggatta a szerzőket

Fotó: Antal Erika

Az örmény kereskedők boltjánál, a vasajtóhoz dőlve jólesett melegedni a nyári fürdés után a hideg vizű patakból kilépve – hangzott el a Szépvízi örmények című kötet bemutatóján, amelyen szó esett a település struktúrájáról, építkezési szokásairól, intézményeiről és lakóiról is.

Antal Erika

2017. március 27., 17:502017. március 27., 17:50

2017. március 27., 18:182017. március 27., 18:18

Az erdélyi örmény településeket bemutató sorozat részeként látott napvilágot a szépvízi kötet, helytörténeti kalauz, amelyet nagy gonddal, szakmai igényességgel írtak meg a szerzők, figyelve arra, hogy az olvasmányossága mellett pontos, megbízható, ellenőrizhető forrásokból származó információkat tartalmazzon. A marosvásárhelyi könyvismertetőn a szerzők közül Puskás Attilával és Bíró Melindával Sebestyén Péter szépvízi származású, Marosvásárhelyen szolgáló római katolikus plébános beszélgetett.

Ismeretterjesztő céllal írták a könyvet, amely kitér az örménység eredetére, arra, hogy hogyan hagyták el hazájukat és vándoroltak a nagyvilágban, hogyan jutottak el Erdélybe, honnan jöttek, milyen irányból a Kárpát-medencébe.

Talán még ők maguk, az örmények sem tudják, hogy gyökereik kutatására vissza kell menni az időben Krisztus születése előtt a 7. századba, illetve az is kiderül a kötetből, hogy Erdélyben nem csak Apafi Mihály fejedelem idejéből számítandó az örmények letelepedése, hanem jóval korábbról. Több alkalommal, több irányból is érkeztek a zömében kereskedéssel foglalkozó kisebb-nagyobb közösségek. Északról például Iași vagy Suceava környékéről, délről Brassó irányából, míg keletről a moldvai örmények lépték át a Kárpátokat, hogy aztán Erdélyben új hazára leljenek.

A kötet külön fejezetet szentel a ma látható örökségnek, a templom, a temető, a lakóházak, intézmények sajátosságainak. Például érdekességként említi azt az ősi, kaukázusi temetkezési formát, amely Erdélyben csak itt található meg.

Szintén szépvízi sajátosság, hogy házaik kéményére felírták az építtető nevét, illetve az építkezés idejét.

A házak homlokzatán kis fémtáblák láthatók, középen a magyar címerrel. Talán kevesen tudják, hogy az ott olvasható évszám, 1864 azt jelenti, hogy abban az évben biztosítást kötöttek egy párizsi biztosítótársaság budapesti kirendeltségével.

Távol volt Szépvíz Párizstól, még Budapesttől is, de a házak biztosítása kár esetére, nem volt kevésbé fontos számukra sem

– hívta fel a figyelmet Puskás Attila az örmény lakosság már akkori modern életszemléletére, előrelátó gondolkodásmódjára.

Ősz Domokos, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia fagottosa dudukon, az örmény hangszeren játszott

Fotó: Antal Erika

Hogy a jól szervezett gazdaság mit jelentett, mi sem bizonyítja jobban, hogy a kereskedelmi kamarának jutott a legnagyobb feladat a település irányításában.

Úgynevezett gazdasági autonómiát élveztek az örmények, akik pontosan gazdálkodtak, a szűkös évekre is jól felkészültek, beosztották, illetve gyarapították mindazt, amijük volt.

A kis településnek városi jelleget adott az építkezési struktúra, a házak polgárias jellege, a boltok, kereskedések elhelyezése, felszereltsége, látványa. „A gyerekek nyáron, miután a hideg vizű patakban fürödtek, az örmény boltok vasajtóinál melegedtek” – olvasható az egyik visszaemlékezésben.

A zárt közösség az 1920-as impériumváltást követően változott meg, bomlott fel, amikor sokan Budapestre telepedtek át, illetve az értelmiségiek szétszéledtek Erdély különböző városaiba.