Kedvenc sorozataink a 2000-es évekből: Prison Break (A szökés)

Így került hozzám a Prison Break (A szökés) első szezonjának körülbelül fele, amit rögtön bele is vetettem magam Michael Scofieldék folytatásos kalandjaiba. Ez még az a klasszikus, amerikai tévésorozat volt, amit direkt úgy készítettek, hogy reklámblokkokkal együtt töltse ki az egy órát, ráadásul

A szökést pedig elkezdtem bingelni (mindegyik epizód megnézése után indítottam a következőt), anélkül, hogy tudatában lettem volna, hogy ez később a Netflix-modellnek köszönhetően sorozatnézési trend lesz. Mivel a sorozatba az első évad második felében kapcsolódtam be, így a már meglévő részeket egymás után tudtam nézni, ám amikor „elfogytak”

Bármennyire is hihetetlen, az olyan sorozatok népszerűsége kellett hozzá, hogy berendeljék A szökést a Fox-nál, mint a Lost, vagy a már nagy népszerűséggel futó 24 – utóbbi egy bűnügyi akció-thriller, ami 24 óra eseményeit mesélte el évadonként.

korábban írtuk

Meghatározó sorozatélményeink, avagy miért volt rendkívüli néznivaló a Lost?

A 2000-es évek második felének egyik meghatározó tévésorozata volt, akkor, amikor a Facebook még csak kevesek kiváltsága, a Netflix pedig egy DVD-kölcsönző volt. A mystery-box sorozatok „ősatyjára”, a 11 éve befejeződött Lost-ra tekintünk most vissza.

A szökés alapszituációja pedig nem is a készítő, Paul T. Scheuring fejéből pattant ki, hanem egy kolléganője ötlete volt, eleinte azonban

A sorozat alapszituációját az is tudja, aki nem nézte végig az első évadot sem: a statikus-mérnökként dolgozó Michael Scofield (Wentworth Miller tökéletes casting volt a főszerepre, a többség azóta is erről az alakításáról ismeri őt) rablást követ el, hogy bezárják a Fox River börtönbe, ahol a szerinte ártatlanul elítélt bátyja vár a kivégzésre az alelnök testvérének meggyilkolásáért. Mivel a tárgyalóteremben szélmalomharcnak bizonyul Lincoln Burrows ártatlanságának bebizonyítása, ezért dönt úgy Michael, hogy inkább megszökteti bátyját, hogy utána tisztázhassák a nevét. Az autizmus jellemzőit is magán hordozó Scofield természetesen

Michaelnek azonban „papíron” hiába volt szenzációs terve (amit persze a néző nem tudott előre, hanem mi is folyamatosan avatódtunk bele a képernyő előtt), minden epizódban bekövetkezett valami előre nem látott akadály, amit le kellett küzdenie, hogy a terve a következő fázisba léphessen.

Először is meg kellett találnia a helyét a börtönben, majd beszerveznie a rácsokon belül is maffiózó-kiskirályként „uralkodó” Abruzzit, a saját cellatársát, Sucre-t ugyanakkor több más, a szökés megvalósításához elengedhetetlen tudással és tőkével rendelkező rabtársat, többek között az öreg Charles Westmorland-et, aki az utolsó pillanatig nem hajlandó bevallani, hogy a legendás (és valóban létező) D. B. Cooperként másfél millió dollárral ugrott ki egy repülőből, aminek holléte azóta is ismeretlen. Scofield ugyanakkor a börtönorvos – a fiatal és csinos Sara Tancredi (Sarah Wayne Callies alakításában) – és a börtönigazgató bizalmát is el kell nyerje a rendkívül szövevényes szökési terve véghezviteléhez, azonban

A sorozat rendkívül jól adagolta a cliffhangereket, vagyis az epizód végi feszültségeket, így minden rész úgy ért véget, hogy „kérte” a következőt, aki pedig a teljes első vagy a második évad végén kapcsolódott be, annak igazi Kánaán lehetett a széria ledarálása, ami

Ilyen volt például a második évadtól behozott Alexander Mahone, akit William Fichtner alakított, és aki a negyedik évadra már Scofieldék megbízható szövetségesévé válik, vagy az első évadban még a rosszak oldalán álló Paul Kellerman, akinek a halálát is „megjátszották” a történet egy adott pontján, végül pedig ő is Scofieldék oldalán vette fel a kesztyűt a nagybetűs Cég ellen – amiről mint időközben kiderült – egy olyan háttérhatalmat képviselt, aminek hatása volt az amerikai elnökválasztásra is, és

Bár a sorozatot eredetileg két évadosra tervezték (ekkor még úgy nézett ki a „sorozatév”, hogy ősszel elkezdődtek a szezonok, a téli ünnepekkor szünetre vonultak, tavasztól pedig az évad hátralevő részei jelentek meg, és a hét adott napján mindössze egy epizód jött ki, így 22-24 részes évadok esetében a megjelenés gyakorlatilag egy fél éven keresztül zajlott), végül a nagy népszerűségnek köszönhetően (az első évadot átlagban 9,2 millióan, míg a másodikat 9,3 millióan nézték csak az USA-ban és a tévés megjelenésekor) berendelték a harmadik felvonást is, ami a már bevált formulából, de új területre merészkedve kellett bizonyítson. Miközben a második évad a történetfolyam legtöbb szálát elvarrta, a befejezést azonban részben nyitottan hagyták, hogy igény esetén folytatni lehessen a sztorit:

A 99 napot tartó 2007-2008-as írósztrájk miatt 13 epizódossá „zsugorodott” harmadik évadban Michael Scofieldnek eddigi „tapasztalatai” alapján egy titokzatos rabot (Whistler) kell kiszabadítania a panamai börtönből, aki fontos a Cég számára, akik ezért cserébe Michael és családja biztonságát is szavatolnák. Bár az összeesküvés-elméletek rajongói számára az első két évad is rengeteg munícióval szolgált, a harmadik, és az utána következő negyedik évad pofátlanul kiaknázza ezt a sztoriszálat,

Scofieldék ráadásul egy Don Self nevű FBI ügynököt is kaptak maguk mellé a Cég elleni harcukban és a Scyla kártyáinak felkutatásában, ám – mily meglepő – ez az ügynök is végül oldalt váltott, hőseink szövetségesei pedig gyakorlatilag a korábbi ellenségek lettek az évadok során,

Ez így elég is lett volna a már megfáradt, és minden fordulata ellenére repetitívvé vált sorozatból, ám

Bár mindig is szerettem A szökést, a negyedik évadot már elég nyögvenyelősen követtem, hiszen már elvesztette azt a varázsát, ami az első két szezont nagyszerűvé és izgalmassá tette. Az ötödik évad berendelésének hírére én is izgatott lettem, meg is néztem az első két epizódot, de azután el is engedtem az egészet, ugyanis az epizódok a nálunk nem elérhető Prime csatornán mentek, a Netflix pedig akkoriban érkezett meg hozzánk is, így

Mondhatni, hogy amilyen nagy szenzáció volt az elején, olyan dicstelenül ért véget a sorozat, hiszen a korábbi, közel tízmilliós nézettséget nemhogy elérni nem tudta az ötödik évad, de még a közelébe se jutott:

Ha valaki nosztalgiából újranézné, az a Disney+ felületén darálhatja le mind az öt évadot, de ha minden igaz, akkor szeptembertől a Netflix globális kínálatába is bekerül (eddig csupán az Amerikai Egyesült Államokban volt elérhető ezen a streamingfelületen).

Ha pedig egy sokadik nézésre is izgalmas, szövevényes sorozatot néznénk, A szökés első két évadával nem nyúlhatunk mellé, sőt ha nekikezdünk nem csak a nosztalgiavonatra ülhetünk fel általa, hanem újból kicsúszhat a kezünkből az irányítás, és átélhetjük megint az éjszakába nyúló sorozatbingelés élményét.