Kártérítési pert indíthatnak az elítéltek hozzátartozói

Fotó: Boda L. Gergely

Az erdélyi magyarság számára egyik legfontosabb, múltbéli per ért véget, illetve indítja el továbbiak kezdetét: a kolozsvári Táblabíróság felmentette Szoboszlay Aladárt és 56 társát, ez pedig precedenst jelent a romániai jogorvoslatban. Valószínűleg a kivégzettek és elítéltek hozzátartozói kártérítési per-sorozatot indítanak, de az még senki előtt nem ismert: mennyit lehet kérni egy emberéletért?

Gáspár Botond

2010. május 18., 00:152010. május 18., 00:15

Fotó: Boda L. Gergely

A május 13-ai határozat azért kiemelt fontosságú, mert precedenst teremt, azaz a továbbiakban lehet rá hivatkozni – vélte a Szoboszlay Aladár húga, Szabó Emilné Szoboszlay Alexandra által felkért ügyvéd, Kincses Előd (fotó). A döntés valószínűleg kártérítési per-sorozatot indít el, ez azonban kissé nehéz helyzetbe hozza az ügyvédet. „Tanulmányoznom kell az Európai Uniós joggyakorlatot, ugyanis fogalmam sincs, mennyit érhet egy fiatalember élete”– mondta Kincses Előd, hangsúlyozván: az őt megbízó Szabó Emilné a teljes kárpótlást a Böjte Csaba ferencesrendi szerzetes által működtetett dévai árvaháznak adományozza.

Kincses Előd elmondta, már az ide tartozó júniusi perben is hivatkozhat Valentin Chitidean bíró és Sebastian Dobrescu ügyész határozatára, amikor a Sass Huba által szintén az 1958-ban kivégzett édesapja, Sass Kálmán felmentéséért indított jogorvoslat-kérelmet tárgyalja a bukaresti Legfelsőbb Ítélő és Semmítőszék (mivel a fellebbezést a kolozsvári Fellebbviteli Bíróság elutasította).

„Ebben a romániai igazságszolgáltatási novumban hivatkoztam arra az államfői rendeletre, amely a Tismăneanu-jelentésen alapul és amely szerint a kommunizmus emberellenes rezsim volt, az ezt kiszolgáló katonai bíróság pedig nem az igazságszolgáltatás érdekében cselekedett, hanem a másképp gondolkodók fizikai megsemmisítésére törekedett. A katonai bíróság nem ismerte a rendszer emberellenességét, ez államtitoknak minősült, és aki esetleg felvetette volna, az valószínűleg golyót kapott volna a fejébe” – vélte Kincses Előd.

Hozzátette, a 2009. évi 221-es számú törvény alapján kérhetnek kártérítést, ez a döntés pedig azért is fontos, mert a hasonló esetekben a kibúvást kereső Pénzügyminisztérium most nem tehet semmit, hiszen végleges bírósági döntés van erre vonatkozóan.