Hogyan éltek a rómaiak Székelyföldön?

Akkoriban egy úgynevezett limesbizottságot is létrehoztak, amelynek feladati körébe tartozott többek közt a munkálatok koordinálása, a történelmi műemlékek felleltározása és azoknak az UNESCO-listára történő felvételének a szorgalmazása. Az idő rövid, félő, hogy Románia újból lemarad egy olyan lehetőségről, amely turisztikailag, kulturálisan javíthatott volna nemzetközi megítélésén, illetve az idegenforgalom fellendülése által gazdasági előmozdulást is elérhetett volna.

„Hangzatos bejelentéseket tesznek, aztán nem biztosítanak hozzá anyagi lehetőségeket” – mutatott rá a múzeum igazgatója, aki szerint Romániának hiányos, vagy talán nem is létezik az a kulturális és turisztikai stratégiája, amelybe ez a projekt is illeszkedne. A limesprojektek irányítását a Nemzeti Múzeumokra bízták, a Kovászna, Hargita és Maros megyei részt pedig a Sepsiszentgyörgyön működő Keleti Kárpátok Múzeumára – tudtuk meg, amelynek az anyagi lehetőségek előteremtése, a pénzforrások megpályázása is a feladatkörébe tartozik.

Azt, hogy hogyan nézhetett ki hajdanán a római kori település, amelynek leleteit az előző években feltárták Mikházán, vagy a védelmi rendszer, amely átszelte egész Európát, így a Nyárádmentét is, illetve a mai Sóvárad alatt fekvő katonai bázis, az elmúlt években több kiállítás, előadás, helyszíni ismertető is láthatóvá, érthetővé tette. A Maros Megyei Múzeum munkatársai magyar- és németországi egyetemek kutatóival és hallgatóival közösen végzett régészeti kutatások eredményeit és azokból eredő következtetéseket több alkalommal is ismertették. A római limes Maros megyén áthúzódó szakaszának feltárása során

Az interdiszciplináris, légi, geofizikai, építészeti és topográfiai felmérés eredményeit Mikházán, az úgynevezett időkapszula nevű létesítményekben tették közszemlére, azokat bárki megtekintheti. Ugyanakkor a budapesti építészmérnök-hallgatók a limeshez kapcsolódó témákban mutatták be elképzeléseiket makettek, tervek formájában is, azok közül valósult meg a mikházi bemutató is.

Ezért a házaikat igyekeztek minél kényelmesebbé, lakhatóbbá tenni, a tisztaságról gondoskodni. Nem hiányozhatott a tiszta, vezetékes ivóvíz a lakásaikból, ahogy a szennyvíz elvezetéséhez külön csatornákat építettek.

A Mikháza határában felállított, két fából készült pavilonban a római fürdővel ismerkedhetünk meg, valamint egy korabeli lakóház tartozékaival. Például

Az ásatások révén hét helyiségre bukkantak a régészek, amelyek a fürdőkomplexumot alkották. A hétköznapi életet bemutató kiállításon olyan használati eszköz maradványai láthatók, amelyek az ásatások révén kerültek felszínre.

– ez is kiderült, ahogyan az is, hogy az építkezéshez folyami görgetegkövet és megmunkálatlan kőtömböket használtak. A kutatók négy csatornát azonosítottak, amelyek az ivóvíz- és szennyvíz-hálózatnak voltak a részei. Eddig mintegy hatszáz négyzetmétert tártak fel, és a kutatások eredményei alapján már tudni lehet, milyen volt a castrum, annak a makettjét is elkészítették, a látogatók megtekinthetik.

Tavaly a kutatóprogram nem részesült anyagi támogatásban, a minisztérium nem írt ki pályázatot erre a célra. Amennyiben az idén sem hirdeti meg a pályázatát, akkor a Maros megyei múzeum munkatársai személyesen a miniszterhez fordulnak kérésükkel – mondta el lapunknak Soós Zoltán múzeumigazgató.