Házias, erdélyi feleséget keresek

Becsapós hirdetések

Szandra – megkért, hogy így nevezzük – 43 éves sepiszentgyörgyi, elvált nő. Válása után, aminek már hat éve, egy kis garzonban élt és dolgozott biztos munkahelyén, elmondása szerint nem voltak gondjai, kivéve a magányt. „Évek óta jár nekem egy női magazin, melyben leginkább a konyhaművészettel, belső dekorációval kapcsolatos írásokat olvastam el, de végiglapozva a magazint nemrég megakadt a szemem a társkereső rovaton is. Sosem gondoltam arra, hogy így keressek valakit magam mellé, bár magányosnak éreztem magam. A hirdetéseket csak átfutottam, majd eltettem a lapot, és mosolyogtam azokon, akik így keresik a párjukat” –  meséli történetét a pórul járt hölgy. Szandra ezután mégis egyre többet gondolt arra, hogy talán neki is így íródott meg a sorsa, és a hirdetések igazán szépen megfogalmazott üzeneteket továbbítottak.

Elsőre minden nagyszerű

„Ismét belenéztem az újságba, és megakadt a szemem azon a hirdetésen, hogy egy budapesti úr erdélyi hölgyet keres komoly kapcsolat céljából. Azt gondoltam, megér egy próbálkozást, és írtam neki.” A válasz egy héten belül érkezett, és Szandra élete megváltozott: „Leveleket váltottunk, telefonáltunk, interneteztünk, és úgy tűnt, kölcsönösen vonzódunk egymáshoz. Az első találkozás félúton történt meg Sepsiszentgyörgy és Budapest között, sétáltunk, beszélgettünk, ismerkedtünk. Szimpatikus volt, jóvágású, értelmes, kedves férfi.”

A társat kereső férfi azt mondta Szandrának, hogy több száz levél közül választotta az övét, és szándékai olyannyira komolyak, hogy magával vinné vidéki házába a közös élet elkezdésére. Szandra nem sokat gondolkozott, mint mondta, évek óta egyedül élt, azt érezte, a változás jót tenne neki – így egy jobb és boldogabb élet reményében elindult az idegen férfival az ismeretlenbe.  „Egy budapesthez közeli kis faluban élt, kis családi házban, első látásra minden otthonosnak tűnt. Egy hétig minden rendben ment, megmutatta a környéket, a ház körüli kertet, állatokat és azt mondta, itt képzeli el a jövőnket. Nekem is tetszett, ám a gondok ezután kezdődtek” – meséli Szandra.

A ház körül egy hektárnyi kert volt, veteményessel, gyümölcsössel, a ház körül pedig állatok: a gazda juhokat, tyúkokat és kecskéket tartott. Az egy hetes nyugodt ismerkedést követően a férfi egyedül hagyta a vidéki házban Szandrát, és azt mondta, üzleti dolgai a fővárosba kötik, így csak hétvégére jön vissza, addig a nő végezze el a ház körüli teendőket. „Furcsállottam a kérését, de nem esett nehezemre a munka, viszont meglepett, hogy hétvégére nem érkezett meg, csak az azt követő héten. Egyedül voltam kevés pénzzel, és senkit nem ismertem. Amikor visszajött, villámcsapásként ért, hogy szemrehányásokat tett arra a munkára, amit szívesen végeztem el neki, segítségből. Olyan hangon oktatott ki, hogy meglepődtem, sőt meg is ijedtem” – mondja a 43 éves, könyvelő végzettségű hölgy.

Nem társat, házvezetőnőt keresett

Ezután a férfi mintegy parancsolva adta ki a feladatokat Szandrának, majd ismét eltűnt, a szemfüles szomszédok pedig elmondták neki, hogy a férfi, akit az újságból ismert meg, igazából Budapesten él és dolgozik, ide a vidéki házba pedig felvidéki, erdélyi nőket hoz dolgozni, ellátni az állatokat, betakarítani a termést és rendet tartani a ház körül. Nem szerelemből és nem is házassági szándékkal viszi oda a nőket, hanem dolgoztatni ingyen, úgy, hogy csak hétvégén találkozik velük.

Szandra nehezen hitte el a történetet, és kérdőre vonta a férfit, aki azt válaszolta, hogy a határon túli magyar nők háziasabbak és ezért választ ilyen társat, és igen, valójában segítségre van szüksége, társra, bejárónőre – mindezt lakhatásért és kosztért cserébe. „Földbe gyökerezett lábbal hallgattam, hihetetlen volt, hogy ilyesmibe keveredtem és feladtam a biztos egzisztenciámat. Szégyenkezve, leforrázva hagytam ott és indultam Budapestre, majd haza. Ő csak annyit mondott, hogy talál másik nőt, hiszen egy pesti nőt mégse vihet vidékre háztartási munkára, de a határon túl élő magyar nők szolidak, konzervatívak és dolgosok. Örülnöm kellene, hogy engem választott” – panaszolja Szandra.

Csalódás és fájdalom

Szandra azóta hazaért, szerencsére visszakapta a munkáját, és most már a barátainak él, nem akar már találni senkit. Érzelmileg teljesen tönkrement, hiszen saját bevallása szerint szerelmes lett, azt hitte, kap még egy esélyt az élettől a boldog párkapcsolatra, ehelyett azonban csak házvezetőnőnek kellett volna a férfi számára. Szandra most már mindenkinek azt javasolja, hogy inkább a valós életben várja meg a lehetőséget, és ne keressen senki párt az interneten vagy újsághirdetésben. Persze a párválasztás emberismeret kérdése is, de sok múlik azon, hogy ne legyünk vakok és ne engedjük túl gyorsan pörögni az eseményeket.

Az újságok, internetes oldalak nem vállalnak felelősséget a hirdetések tartalmáért, sem azért, hogy mi történik a találkozás, ismerkedés után, ám néhány jótanácsot mindenki megfogadhat. Vigyázni kell a személyes adatok kiadásával, a találkozás helyszínével és azzal is, hogy mit mondunk el magunkról egy-egy randin. Kiss Erika, egy, a regisztrált tagoknak randikat szervező internetes portál munkatársa szerint, bár akadnak sikertörténtek is, nem ritka az olyan eset, mint Szandráé.
„Több magyarországi férfi keres erdélyi, székelyföldi társnőt, hiszen valóban sokkal háziasabbak, konzervatívabb, szerényebb életvitelűek az itt élő nők, mint a magyarországiak. Csak sajnos későn derül ki, hogy igazából mit is szeretnének a párkapcsolat mellett, vagy inkább helyett. Ez pedig csalódást, érzelmi összeomlást is okozhat” – magyarázza a weboldal szerkesztője.