Zászlók között, Nyerges-tetőn

Fent a Nyerges-tetőn, a 165 évvel ezelőtti szabadságharc helyszínén álló emlékműnél csak foltokban van hó, de a csontig hatoló hideg szél próbára tette a résztvevőket. Idén is közel ezren jöttek el a Kányádi Sándor által székely Termopülének nevezett Nyerges-tetőre. Hagyományosan az alcsíki fúvósok és a tárogató zenéje fogadta a Nyerges-tetőre érkezőket, a Csík és Kászonszék közötti átjárón nagyon sok székely és magyar zászlót lengetett a szél, az ünneplőbe öltözött csíki, háromszéki és anyaországi résztvevők mellén ott feszült a nemzeti színű kokárda.

Az ünnepség a magyar himnusz, nemzeti imánk eléneklésével kezdődött, a Köllő Ferenc által vezényelt kozmási Tuzson János Fúvószenekar kíséretében. A szervezők, Csíkkozmás önkormányzata, a csíkszéki RMDSZ-szervezet és Hargita Megye Tanácsa nevében a vendégeket a székely ruhában színpadra lépő kozmási polgármester, Bodó Dávid köszöntötte. Bodó azokra a hősökre emlékezett, akik fent a Nyerges-tetőn életüket adták egy eszméért, majd rámutatott, hogy ma is meg kell vívni a harcot, ennek érdekében pedig összefogásra, erős közösségekre van szüksége az erdélyi magyarságnak.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a mai kor és a mai nemzedék szabadságharcáról beszélt, a szövetség elnöke a mai kor szabadságharcrészének tekintette azt a kérést, hogy az alkotmánymódosítás során kapjon hivatalos státust a magyar nyelv Erdélyben, ott, ahol a magyar közösség él. Kérésként fogalmazta meg ugyanakkor, hogy ne akarják megfosztani az erdélyi magyarságot nemzeti és közösségi szimbólumaitól, a székely és a magyar zászlótól. Kelemen arra kérte a bukaresti hatalmat, hogy se a Székelyföldet se a Partiumot ne akarja szétdarabolni a regionális átszervezés során. Az RMDSZ elnöke szerint a Kárpát-medence egyik népe sem lehet szabad addig, amíg ebben a régióban a magyar közösségek nem vívják ki a szabadságukat. Hozzátette, a magyarság nem azért akar szabad lenni, hogy elvegye mások szabadságát.

Borboly Csaba megyei tanácselnök ünnepi beszédében a székelyföldi emberek két fontos kérdésére hívta fel a figyelmet. Az első a magyar összefogás kérdése, melynek kapcsán Borboly kijelentette, hogy véget kell vetni a testvérharcnak. Második fontos kérdésként az egzisztenciateremtést emelte ki Borboly, rámutatva, munkahelyeket kell teremteni annak érdekében, hogy a székelyföldi fiatalok ne vándoroljanak ki külföldre munkahelyet keresni.

A Nyerges-tetőn tartott megemlékezés fontos momentuma volt, amikor a két történelmi egyház vezetője, Tamás József római katolikus segédpüspök és Kató Béla református püspök együtt lépett pódiumra, és külön-külön, de mindketten a magyar nép szabadságért vívott harcait elevenítették fel. Kató Béla a magyarság szabadság iránti vágya köré építette fel beszédének üzenetét, Tamás József pedig az elmúlt hetekben tapasztalt zászlóháború ellen emelte fel szavát, kiemelve, hogy a zászlók megférnek békésen egymás mellett. A két püspök vezetésével a jelenlévők együtt imádkozták el a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát, majd a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Csige Sándor Zoltán vezető konzul felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök március 15-i üzenetét.

A Nyerges-tetői megemlékezés utolsó részében a kozmási Bojzás Néptánccsoport ünnepi műsora következett, majd számos intézmény, hivatal és magánszemély helyezte el a megemlékezés koszorúit. Koszorúzott mindhárom romániai magyar párt: az RMDSZ részéről többek között Kelemen Hunor szövetségi elnök és Tánczos Barna szenátor, az Erdélyi Magyar Néppárt részéről Sorbán Attila székelyföldi igazgató, a Magyar Polgári Párt részéről pedig Biró Zsolt, az MPP elnöke.

A Csíkszék és Háromszék közötti Nyerges-tetőn zajlott 1849. augusztus elsején az a csata, amely a székelység önvédelmi harcának egyik kiemelkedő szimbólumává vált. A Tuzson János őrnagy által vezetett mintegy 200 fős székely csapatnak önfeláldozó harccal sikerült rövid időre feltartóztatnia a mintegy 1200 fős összevont osztrák-orosz csapatok csíkszéki behatolását. A csata helyszínén, a hősök temetőjében 1989-ig ágkereszteket helyeztek a hantokra, ezek helyére mára kopjafákat állítottak. A temetővel átellenben, az országút mellett áll a hajdanán Bukarestben szolgáló kozmásiak és kászoniak által a 19. század végén állított emlékmű. Itt minden évben kétszer, március 15-én, illetve a csata emléknapján, augusztus elsején tartanak megemlékezéseket.