Volt titkosszolgálati székhelyet foglalt el a művészet

Az EMŰK hatodik kiállításán jelen volt Kusztos Endre grafikus, Kosztándi Jenő festőművész, Köllő Margit textilművész, Miklóssy Mária festőművész és Deák M. Ria, illetve Deák Barna festőművész, hiszen munkáik is szerepelnek abban a kiállítási anyagban, mely 69 alkotást tömörít az Erdélyi Magyar Művészet 1965 – 1975 között elnevezésű tárlat anyagaként.

A teltházas rendezvény vendégeit Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere köszöntötte, aki elmondta: „ebben a teremben az egykori szekuritáté lehallgatási készülékei voltak. Az, hogy most a művészet elfoglalta ezt a teret, nyilván az elmúlt 25 év demokratizálódási folyamatának eredménye is lehetne, hogyha nagyon optimisták lennénk. Viszont ha realisták vagyunk, akkor csak arról szól a történet, hogy ma már a lehallgató készülékek kisebb helyen is elférnek.”

Azt a tényt, hogy az Erdélyi Művészeti Központnak Sepsiszentgyörgyön teremtenek székhelyet, úgy értékelte, Székelyföld megerősödött annyira, hogy összerdélyi feladatokat tudjon elvállalni. A polgármester rámutatott, hogy ma Romániában Sepsiszentgyörgy és Háromszék fordítja a legnagyobb összeget költségvetéséből a kultúra és a művelődési intézmények támogatására.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke felszólalásában elmondta, a Kulturális Autonómia Tanács által kidolgozott stratégiai döntéseket próbálja megvalósítani, az EMŰK is eme folyamat részeként kezdte el működését. Úgy vélte, a kiállítás által felölelt korszak – a felezőidő – olyan lélegzetvételnyi időszak volt, amikor sok alkotó azt gondolhatta, hogy valami új kezdődik. Az erdélyi kultúrában ebben a korszakban egy, a kortárs művészeti irányzatokhoz való felzárkózási, de a transzszilván örökséget is beépítő alkotómunka zajlott. Kelemen Hunor szerint ma megvan a megfelelő időtávolság a bemutatott korszak újraértékelésére és -értelmezésére. Hangsúlyozta, hogy az EMŰK egyik fő szerepe a kiállítások mellett az, hogy helyére tegye Kárpát-medence magyar kultúrájában az erdélyi magyar képzőművészetet.

Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke emlékeztetett, hogy 2009-ben, a Barabás Miklós Céh nyolcvan esztendejét bemutató kiállításon merült fel az EMŰK létrehozásának ötlete. „Másodszor avatjuk az EMŰK-öt, és még fogjuk avatni, hisz ez nem végleges helye, ez csak az EMŰK antréja, remélem, hamarosan pompázatos, világszínvonalú épülete is lesz az intézménynek” – mondta. Németh Zsolt a romániai elnökválasztási kampányról is beszélt is, leszögezve, hogy ami összeköti a politikát és a kultúrát, az az értékek felmutatásának szükségessége. Az erdélyi magyar közösségnek csodálatos értékei vannak, a világ számára ismerté kell válnia, és huszonöt év után eljutottunk oda, hogy immár nem a kultúra van a politikáért, hanem reményeink szerint fordítva – szögezte le. A magyar parlament külügyi bizottságának elnöke szerint a kulturális diplomáciának kiemelt feladata a kulturális erőterek megteremtése, ez pedig az EMŰK és a hozzá hasonló intézmények létrehozásával lehetséges.

Vargha Mihály, az EMŰK kuratóriumának elnöke a kilencvenes évek elejére emlékezett, amikor a háromszéki képzőművészek a Baász Imre által megálmodott erdélyi magyar képzőművészeti múzeum megalapításáról merengtek. 2008-ban a város és a megye új vezetői ígérték meg az álom valóra váltását. Azóta már létrejött a Magma, elkezdődött a Gyárfás Jenő Képtár korszerűsítése, és valósággá vált az EMŰK is a művészek, a döntéshozók és a közönség segítségével – mondta Vargha Mihály.

A kiállítást dr. Baán László, a Szépmű­vészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg, igazi belső vidék-tárlatnak nevezve a tárlatot. Mintegy adósságlerovásként, a Szépművészeti Múzeum jövő tavasszal az erdélyi magyar művészetnek az 1920 és 1990 közötti évtizedeket átfogó kiállítását szervezi – tette hozzá.

A tárlat november 16-áig tekinthető meg hétköznap – hétfő kivételével – 10-től 17 óráig, míg szombaton és vasárnap 10-14 óra között.