Vízkereszt napján zárul a karácsonyi ünnepkör

Fotó: Barabás Ákos

Vízkereszt napján, január 6-án zárul a karácsonyi ünnepkör, és kezdődik a farsang. Ebből az alkalomból a legtöbb egyházközségben szentmisével egybekötött vízszentelést tartanak.

Szabó Kamilla-Mária

2017. január 06., 10:212017. január 06., 10:21

Vízkereszt napja – latinul Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése – a negyedik század elején kezdett a keresztények körében terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája keleten Jézus keresztsége lett (erre emlékeztet a vízszentelés); nyugaton viszont a háromkirályok látogatása került előtérbe, mindamellett itt is megmaradt a vízszentelés szertartása.

A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései értelmében a római katolikus egyház január 6-án a háromkirályok látogatását ünnepli vízszenteléssel egybekötve, míg Jézus megkeresztelkedésének ünnepe a következő vasárnapra esik. A kánai menyegzőről, amelyen Jézus első csodáját vitte végbe a vizet borrá változtatva, egy közbeeső hétköznapon emlékezik meg az egyház – fogalmaz a Magyar Kurír katolikus hírportál.

Gáspár, Menyhért, Boldizsár?

A magyar vízkereszt kifejezés a hagyományosan ilyenkor végzett vízszentelésből, a víz megkereszteléséből ered. A víz és a tömjén megszenteléséből alakult ki a házszentelés hagyománya is, amely révén elterjedt az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez a 15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen alapul: a házszentelés során felírt Christus mansionem benedicat! (Krisztus áldja meg a hajlékot!) áldás C + M + B latin rövidítésének félreértése. A szentelt vizet gyakorta használják a katolikus egyházban: például nagyobb ünnepek alkalmával a pap szentmise elején vagy végén a híveket meghinti, de a templomba való belépéskor és távozáskor az ajtók mellett elhelyezett szenteltvíz-tartókba mártott kézzel vetnek keresztet a hívek. Ugyanakkor a hazavitt szentelt vízzel hintették meg az ólakat a hívek, de öntöttek a kútba is, hogy a víz meg ne romoljon. Még ma is használják égiháború (villámlás) vagy más természeti csapások, betegségek esetén.