Visszaszerezni emberi méltóságunkat

A Cantus Firmus Vegyeskarra és a Magyar Férfidalárdára hárult a feladat szerda este, hogy az 1956-os emlékparkban a Magyar Énekkel jelezze, elérkezett a pillanat, hogy a sepsiszentgyörgyiek újból leróják kegyeletüket azok előtt, akik – mint Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szervezetének elnöke megfogalmazta – „felvették a harcot a népek óriásával, mert hitében mindig óriás volt a magyarság\". Török József beszédében rámutatott, 1956-ban a magyarok kényszerítették térdre a vörös szörnyet, hitük elegendő volt, hogy megmutassák a világnak miként is kell harcolni a szabadságért. Emlékeztetett, a pesti srácok újraírták a történelmet, hiszen megrendítették a kommunizmus biztosnak hitt és látott hatalmát, ráadásul a társadalom széles rétegeit mozgatva meg egy közös célért. Az erdélyiek sem maradhattak ki ebből a harcból, és tették ezt szolidaritási mozgalmakkal, szabotázstervekkel, konkrét csatlakozással, a zöld határon átszökve. De, ahogy Magyarországon, Romániában sem maradt el az eltiprás és a megtorlás, mely kezdetben még enyhébb, majd a forradalom leverése után kegyetlen ítéleteket hozott mindenki számára, akit a rendszer bűnösnek talált. Halál és több évtizednyi börtön – ez várt az „ellenforradalmárokra”, köztük sok háromszékire is. „Ne féljetek, hiszen a mártírok sem féltek” – zárta gondolatait Török József.

Harc, emberi méltóság, autonómia

Faludy Györgynek a forradalom harmincéves évfordulójára írt sorai (1956, te csillag) tolmácsolását követően Markó Attila, sepsiszentgyörgyi parlamenti képviselő, a Mikó-per egyik elítéltje hangsúlyozta, sem 1849-ben, sem 1956-ban nem tudták elvenni a nemzetnek az igaz szabadságba vetett hitét, és ma már tudjuk, hogy ez nem volt hiábavaló. „Mi is harcot vívunk, akár elődeink, szabadságharcot a szabad nyelvhasználatért, hagyományaink megőrzéséért, szimbólumainkért, intézményeinkért. Nem karddal, vagy más fegyverrel, nem tankok ellen, hanem a minket ért jogtiprások ellen tesszük ezt, minden egyes napon” – mutatott rá a honatya.

Az ünnepi beszédek sorát a díszvendég, Répás Zsuzsanna, Magyarország nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára zárta. 1956-ban, noha csak 12 napig, de a meggyalázott magyar lobogó szabad és tiszta lett a trianoni határ mindkét oldalán, mert semmi sem drágább, mint a visszanyert emberi méltóság – fogalmazott. „A székelység is meg kell kapja megérdemelt autonómiáját, és azt, hogy egyenrangú polgárként kezeljék” – jelentette ki az államtitkár. Hozzátette: ahogy \'56-ban, most is összefogással, együtt kell kivívnunk az autonómiát, illetve együtt tehetünk a magyarság emberi méltóságáért, boldogulásáért. „Ragaszkodnunk kell kincseinkhez, amint tették azt a budapesti forradalmárok 57 évvel ezelőtt” – hangsúlyozta az államtitkár.

Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperesének imája és Hajdú János római katolikus esperes áldása után felcsendülhetett a magyar és székely himnusz, majd a kegyelet koszorúi borították el az In memoriam 1956 emlékmű talapzatát. Az emlékezők a kegyelet virágainak elhelyezése után fáklyákkal a kézben vonultak át a központi Erzsébet parkba, a kommunizmus áldozatai kopjafájához, ahol Zelenák József evangélikus püspökhelyettes imája és újabb koszorúzás zárta az ünnepséget.