Soha nem volt akkora szükség az élőszóra, mint ma – mesékről a 21. században

– fogalmazott, hozzátéve, felnőttként már nemcsak a cselekményt, a sztorit hallhatjuk, hanem a benne rejlő bölcsességeket, emberi mintázatokat, útmutatásokat is.

A történetmesélés tanulható

Úgy tűnik, a népi hagyomány újjáélesztését egyre többen tartják fontosnak: felnőtt meseestek, mesekocsma, iskolai foglalkozások és nyári táborok, fesztiválok, találkozók születnek. Ráadásul olyan műhelyek, képzések indultak el, ahol a résztvevők nemcsak hallgathatják, hanem tanulhatják is a mesemondás fortélyait.

– hangsúlyozta.

Erdélyben például a Tekergő Meseösvény Egyesületnek van úttörő munkája az élőszavas mesemondás népszerűsítésében és gyakorlásában. Több civilszervezet foglalkozik ezzel, intézményként, az Erdélyi Hagyományok Háza is bekapcsolódott, és fontos szerepet játszik abban, hogy az új alkalmak és képzések elérhetővé váljanak.

„Az élőszavas történetmondás ugyanúgy fejleszthető, mint bármelyik másik kommunikációs terület. Nyilván vannak kimagasló tehetségek, vagy van, akihez csak egyszerűen közelebb áll. Régen szigorúbb volt a mesemondók besorolása, a közösség határozta meg, kit fogad el, kit hallgat szívesen. Ma sem kell mindenkinek színpadi mesemondóvá válnia – erre vannak kiváló, arra termett emberek –, viszont

– mutatott rá a szakember.

A mesemondás gyakorlásának három képzését említette, ahol tanulni és gyakorolni lehet:

• a Hagyományok Háza magyar népmese–hagyományos mesemondás képzését, ami a népmese szóbeli hagyományának továbbörökítése;

• a Mesefaiskolát, amely gyakorlatorientált, változatos módszereket alkalmazó képzés;

• illetve a Tekergő Meseösvény 7-et egy csapásra! mesemondó-képzését, amely gyakorlati mesemondó- és mesejátszó-műhely.

A mesterséges intelligencia és a mesék

Több helyen is olvashatunk róla, hogy az emberek a mesterséges intelligencia (MI) segítségével új meséket írnak, sőt különböző programok – az emberi élőbeszédre kísértetiesen hasonlító módon – olvasnak fel meséket. Bedőházi Beáta szerint az MI érdekes, új jelenség a mesék világában.

– húzta alá. Amint arra rávilágított, a kérdés nem az, hogy az MI helyettesítheti-e a mesemondót, hanem hogy miként tudja támogatni a folyamatot, amelyben a mesemondás élő kapcsolat lesz ember és ember között.

Kihívás a figyelem elnyerése

A népmesemondó szerint az elmúlt évtizedben Erdélyben, Székelyföldön is egyre több ember kezdett tudatosan foglalkozni a mesemondás hagyományával. Ennek hátterében főként civilszervezetek és helyi közösségek értékőrző munkája áll, illetve a kapcsolódó intézmények, valamint más kulturális szervezetek.

„A mesemondás ma rétegkultúrának számít. A hallgatóság megszólítása, különösen a fiatalabb generációk esetében egyre nagyobb kihívást jelent. Tíz éve vagyok ennek egyik misszionáriusa, azóta tapasztalom a folyamatot. Azt gondolom,

– fogalmazott.

Bedőházi Beáta szerint iskolai keretek között nehézkesen találni teret erre, köszönhetően a képernyő alapú világ térnyerésének, amely más típusú figyelmet és befogadói attitűdöt alakított ki.

Évről évre tapasztalja a ráhangolódás, az elmélyülő hallgatás képességének változását. „Természetesen vannak üdítő kivételek, iskolák, közösségek, ahol ennek puha ágya van. De összességében a mesemondók munkája és missziója kihívásokkal van tele. Kívánok mindenkinek ehhez sok erőt és nagy lendületet” – hangsúlyozta.

IV. Erdélyi Népmesemondó Találkozó

Az elsőt Csíkszentdomokoson szervezték meg a falu mesemondóira emlékezve. Az esemény hamarosan Kárpát-medencei találkozóvá terebélyesedett a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség támogatásának köszönhetően. Egyre több egyesület csatlakozott a fő szervező Szóperencia Egyesülethez, melyet Bedőházi Beáta és Pál Anna közösen álmodtak meg.

amelynek felelősségteljes szervezője idén is Pál Anna. Ő az, aki a kezdetektől fogva gondoskodik arról, hogy a találkozó évről évre megvalósuljon, és minden részlet a helyére kerüljön. Az idei év házigazdája Csortán Hajnal mesemondó, tanítónő, aki a szervezésben vállalt főszerepet.

A program:

• Az esemény péntek este a mesemondók baráti találkozójával, közös vacsorával és zárt körű meséléssel indul.

• Szombaton, a nagyajtai Mesenapon a családokat és gyerekeket a Kriza-meseösvény várja, amelyet a határon inneni Tekergők mesemondói vezetnek. A résztvevők mesét hallgathatnak, majd élményalapú sétán vehetnek részt. A programot közös étkezés, beszélgetés és további mesélések követik az Áldás Házánál. Délután Fekete Levente unitárius lelkész tart előadást Mindannyiunk Krizája címmel, majd Tekei Erika néprajzkutató a Kriza-féle népköltési gyűjtemény meséit mutatja be. Ezt követően kerekasztal-beszélgetés zajlik az erdélyi mesemondás jelenéről és jövőjéről. A napot felnőtt meseest zárja, ahol az erdélyi mesemondók mellett Cserey Both Zsuzsa, a Tekergő mesedalnoka is fellép.

• Vasárnap közös reggelivel és kiértékeléssel folytatódik a program, majd istentisztelettel és ünnepélyes zárással ér véget a találkozó a nagyajtai vártemplomban.

A találkozóra pedagógusokat, szülőket, szociális munkásokat, pszichológusokat és minden mesekedvelőt szeretettel várnak. A programsorozaton való részvétel adomány jellegű, regisztrálni online lehet.