Múzeumi élmény: amikor téged is elítélnek a koncepciós perben

A fények, a vetítések és a hangok együtt dolgoznak azon, hogy ne csak lássuk, hanem valamennyire át is érezzük a kiszolgáltatottságot.

Aztán egy koncepciós per vádlottjai leszünk. A vád szerint burzsoá származásunk és ellenforradalmi magatartásunk veszélyezteti a népi demokrácia stabilitását. Bármit válaszolunk az ügyész kérdéseire, az ítélet lényegében már megszületett. Visznek a börtönbe, kényszermunkára. Később

és visszakerülhetünk a nyolcvanas évekbe, amikor gyerekként hiába állunk sorban az üzletben, mire a pulthoz érünk, már nem jut nekünk semmi.

A szerencsésebbeknek Dacia 1300-asuk is volt. A lakásokban nippek sorakoztak, a konyhákban régi használati tárgyak, a polcokon pedig ott voltak a korszak apró kellékei. Ismerős látványok, amelyek sokakban saját gyerekkori vagy családi emlékeket idézhetnek fel. Mert az ég akkor is kék volt.

korábban írtuk

Súlyos nevet kapott a készülő sepsiszentgyörgyi múzeum

Nyitásra készül a szocializmus éveit bemutató sepsiszentgyörgyi múzeum, amely Vörös Csillag Kommunizmus Múzeuma néven fog működni. A beruházás átadási határideje augusztus vége.

A kiállítás látványvilágának megtervezését és a különböző alkotói területek összehangolását a Manierart műhely végezte. „Minden ilyen munka egy témafelvetéssel, egy kijelölt épülettel és egy megvalósításra elszánt megrendelővel kezdődik. Ebben az esetben Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád volt a megrendelő. Első körben számára kellett felvázolni, hogy milyen elképzelés mentén lehetne a kommunista korszakot múzeumi élménnyé formálni. A tartalmat a kiállítás kurátorai, Tóth-Bartos András és Kinda István biztosították. Ők határozták meg a történelmi témákat, gyűjtötték össze az információkat és a dokumentumokat.

– mutat rá Baróti Hunor, a Manierart vezetője.

A megvalósításra rendelkezésre álló idő, speciális helyzeteket teremtett, amihez megrendelőnek, kurátoroknak és látványtervezőknek egyaránt dinamikusan kellett alkalmazkodnia. Párhuzamosan végezte mindenki a munkáját. A hivatal meghirdette a tárgyak gyűjtését, a kurátorok felvázolták a témákat és elkezdték a műtárgy beszerzéseket, a látványtervező meghatározta a fő fókuszpontokat.

– vázolta B. Porzsolt Ersébet, Baróti Hunor alkotótársa.

Mivel az elején nem voltak tárgyak, főként a rendelkezésre álló fotóanyagból kellett kiindulniuk, valamint az emlékekből, amelyeket a kurátorok, látványtervezők és a munkába bekapcsolt más szakemberek, alkotók maguk is átéltek. Volt, aki ebben nőtt fel, és voltak, akik gyermekként élték meg a korszak utolsó éveit. Ezek összefűzése adta a vezérvonalat.

– mutatott rá Baróti Hunor. A kommunista korszakról fennmaradt többezer fénykép és filmanyag jó alap volt egy modern technológiára épülő tárlathoz. A látványtervezésben meghatározó szerepet kapott Bordos László, aki épületvetítéseivel nemzetközi hírnevet szerzett.

korábban írtuk

Megnyitották a kommunizmus emlékeit felidéző Vörös Csillag Múzeumot Sepsiszentgyörgyön

A kommunizmusra kevesen emlékeznek nosztalgiával, talán csak azok, akik nem tapasztalták meg a sötét oldalát. Azt viszont nem szabad feledni, ezért is vágott bele a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a kommunista korszakot bemutató múzeum létesítésébe.

Három emelet, három különböző hangulat

Az alagsorban a sötét színek, a szürkék, a feketék és a tűzpiros árnyalatok uralkodnak. Az elmosódó képek, az életlen betűkontúrok és a nyomasztó hanghatások mind a kiszolgáltatottság érzését erősítik.

A deportáltak útját például egy nagy térképen jelenítik meg. Lézerfények érzékeltetik, milyen hatalmas távolságokra hurcolták el az embereket, akár a fél világon keresztül. A tükröződő felületek pedig azt az érzést keltik, mintha mi is közöttük vonulnánk.

Az első emeletre érve már világosabb, letisztultabb környezet fogad. A bútorzat is változik: olyan moduláris elemeket terveztek, amelyek vitrinné, tükröződő felületté vagy témaelválasztóvá alakíthatók. Az egyik legérdekesebb rész a népbíróság interaktív játéka. Itt

Ezen a szinten már több személyes visszaemlékezéssel is találkozunk. A történelmi tények mellé odakerülnek azok az emberi történetek, amelyek igazán közel hozzák a korszakot.

A három szint hangulata tehát tudatosan változik. A sötét, nyomasztó alagsorból fokozatosan jutunk el a színesebb hétköznapokig. A központi terekben ugyanakkor videotechnikai megoldások kapcsolják össze az emeleteket, hogy a látogató egyetlen történetként élje meg a tárlatot.

Kilencven ember dolgozott a látogatói élmény megvalósításán

A kiállításhoz a kurátorok útmutatásai alapján összesen 41 témát dolgoztak fel.

A grafikai munkában külső partnerként a Vector Mouse, Ferenczi Zoltán csapata vállalt hangsúlyos szerepet.

A kiállításban mintegy négyszáz bútordarab és 460 multimédiás eszköz kapott helyet. A személyes történeteket ötven interjúalany visszaemlékezései teszik még hitelesebbé. Összesen 276 interjúrészletet használtak fel, ezek mintegy 350 oldalnyi szöveget jelentenek.

Így nemcsak a kiállítás által kínált látványt kapják, hanem maguk is dönthetnek arról, melyik történetre kíváncsiak.

Baróti Hunor például azt képzelte el, hogy a látogató akár a teljes környezetre hatással lehet: kiválaszthatja a megjelenő képanyagot, és ezzel maga alakíthatja az adott téma vizuális világát. Ez végül csak részben valósult meg. A kurátorok ugyanis a hagyományos kiállítási forma egyes elemeit is meg akarták tartani.

Hasonlóan izgalmas elképzelés volt a megfigyelés témájának kiterjesztése az egész térre. A látogatónak nem csupán egy-egy ponton kellett volna találkoznia a megfigyelés gondolatával, hanem már az interakcióival is a rendszer részévé válhatott volna. Végül ez a megoldás csak részben valósult meg, egy alkalmazásba került be.

A bútorzatot ezért eleve úgy tervezték meg, hogy később könnyen átalakítható legyen. Amint Baróti Hunor elmondta, minden ilyen kiállításnál eljön az idő évek múlva, amikor változtatni, újítani érdemes. Mivel itt sok moduláris elemet használtak, könnyen megváltoztathatók lesznek a terek arányai, kiállítási felületek.

Svájcból kellett vonatot hozni

A megvalósítás során akadtak egészen váratlan nehézségek is. Ilyen volt a kiállításban központi helyet kapó vasúti vagon beszerzése.

Közben zajlott már az építkezés, és egyre kevesebb lehetőség maradt arra, hogy egy ekkora tárgyat bejuttassanak az épületbe. Végül Svájcból sikerült vonatot szerezni.

Az egykori Dohánygyár csarnokait átalakító Industry Transilvan is rugalmasan állt a feladathoz, ami nagyon fontos volt, hiszen ilyen tér kialakításnál, sokféle elvárásnak, igénynek kellett megfelelni, és nem lehet egyszerűen továbbadni a problémákat egyik alvállalkozótól a másikig.

Egy kiállítás, amely tovább alakulhat

A Vörös Csillag Múzeum létrehozása nem csupán egy látványos tárlat megtervezését jelentette. Baróti Hunor szerint jó dolog nagy víziókkal nekivágni egy ilyen munkának, még akkor is, ha nem sikerül mindent megvalósítani.

A sepsiszentgyörgyi kiállításban sok minden létrejött abból, amit az elején elképzeltek, más ötletek viszont egyelőre váratnak magukra. Idővel talán éppen itt a múzeum továbbfejlesztésével, vagy más hasonló projekteknél megjelenhetnek azok az elemek is, amik most még nem kerülhettek a látogatók elé.

A fények, hanghatások, a látványelemek, VR illúzió mellett a börtönbarakkban még a hideget is érezhetjük, a földrengésnél pedig a talpunk alatt mozdul meg a padló. Az pedig már a fantázia része, de az üres élelmiszerboltban biztosan lesznek, akik a szájukban érzik az akkori, jegyre kapható, vagy jó kapcsolatokkal pult alatt beszerezhető parizer ízét. Ami épp elfogyott. Hiába álltunk sorba órákig.