Megyezászló: külön törvény érvényes a székely megyékre?

Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi városvezető csütörtökön ismertették álláspontjukat az ítélőszéki döntés kapcsán. Előbbi szerint ez a bírósági határozat első látásra is arra enged következtetni, hogy ebben az országban kétfajta megyetípus létezik, a székely és a román. Utóbbiaknak jogukban áll szimbólumaik között saját zászlót is jóváhagyni, míg Hargita és Kovászna megyének nem, legalábbis a mostani döntés erre utal. Az önkormányzati vezető több példát is felhozott megyezászlókra, amelyek mindmáig háboríthatatlanul lengedeznek a közgyűlések székhelyének homlokzatán, többek között Brassóban is, ahol ráadásul a megyei testület, a prefektúra és a táblabíróság ugyanabban az épületben fejti ki tevékenységét. A Cenk alatti város bíráit viszont nem zavarja sem a megye, sem Brassó város kitűzött zászlaja. Tamás Sándor úgy véli, a kormányfőnek az RMDSZ kongresszusán elhangzott szép szavai ellenére újból bebizonyosodott, hogy a valóság nagyon is más, és tulajdonképpen kettéosztották az országot, ugyanis egyes megyék közösségének nincs lehetősége ugyanúgy gyakorolni a jogaikat, mint másoknak.

Az elnök kifejtette: Háromszék zászlajának elfogadásakor a vonatkozó határozattervezetet a törvényes előírásoknak megfelelően hozták meg. Az RMDSZ politikusa röviden ismertette ezeket a jogszabályokat, az a alkotmánytól a 2002-ben elfogadott sürgősségi kormányrendeletig. „Bár a törvények biztosítják a jogot minden közigazgatási egységnek, és például a Galac megyei Bălăbănești községnek is lehet zászlaja, Háromszéktől öt év után, a volt prefektus Codrin Munteanu keresete nyomán – aki egyébként 22 eljárást indított szimbólumügyben, és vélhetőleg a saját megyéje elleni gyűlölete hajthatta – a táblabíróság egyszerűen elveszi a jogot, olyan körülmények között, hogy alsóbb fokokon minden ítélőszék a megyei testületnek adott igazat” – magyarázta.

Az elöljáró hozzátette, mivel nem ismerik az indoklást, így egyelőre nem tudják, hogy melyek a következő lépések, de mivel az önkormányzatok számára a törvény nem engedélyezi a táblabíróságon túli fellebbezést, azaz ez az ítélet jogerős, várhatóan újabb határozatot kell majd elfogadniuk.

Ami a bírósági határozat következményeit illeti, az elnök kijelentette, nem tudják, hogy mi lesz, esetleg a karhatalmi erők eltávolítják-e a zászlót az intézmény homlokzatáról, ami biztos, ők nem fogják, ezzel is üzenve, hogy ezzel az újabb lépéssel sem sikerült lerombolni a székely identitástudatot. Ez egy történelmi lobogó, a székelyek sajátja, eszünk ágában sincs eltávolítani. Egy fogas, amúgy a paradox határát is suroló kérdés az is, hogy mivel a lobogó az elmúlt öt évben többek között 62 egyházi gyülekezethez és a polgármesteri hivatalokhoz is eljutott, a hatóságok ellenük is eljárnak-e majd – ismertette Tamás Sándor.

Antal Árpád szerint a bírósági döntést két módon is lehetne értelmezni. Optimistán véve annyit jelent, elismerik, hogy a székely megyék sajátos státusúak, tehát eltérő szabályok érvényesek rájuk, pesszimistán megközelítve pedig az igazságszolgáltatás magyarellenes jellegére, a székelyek újabb hergelésére lehet következtetni. A polgármester úgy véli, egyiket sem kell alapul venni, hanem székely katonáknak tekinteni magunkat, és kitartani, megüzenve ezzel a román hatalomnak, hogy nem tudnak olyan bírósági, adminisztratív döntést hozni, amellyel megtörjék a szülőföld iránti szeretet.

Antal emlékeztetett, hogy június 25-én következik a város zászlója ellen szintén a volt kormánybiztos által indított per ítélethirdetése. Ebben az esetben viszont változás is lesz, ugyanis civil szervezetek is csatlakoznak az önkormányzathoz, és így az egész ügyet Strasbourgig vihetik.

A megyezászló ellen hozott bírósági ítélet a megyei testület csütörtöki soros ülésén is felvetődött, pontosabban Tamás Sándor ismertette azt a képviselőkkel, és megerősítette, hogy nem veszik le a zászlót. A román frakció tagjai felemás véleményt fogalmaztak meg – így például azt, hogy más prefektusok hanyagok voltak, és így születtek csak Székelyföld kapcsán ilyen döntések –, míg az EMNP képviselője, Bedő Zoltán egyenesen elfogadhatatlannak minősítette a döntést, amely ellen mihamarabb fel kell lépni, még akkor is, ha jogerős ítéletről is van szó. A felszólaló testületi tagok abban viszont egyetértettek, hogy a törvényes előírások tükrében jócskán érthetetlen az ítélet.