Hódok: hősök a vízgazdálkodásban, de gondot is okozhatnak

A hódot ökoszisztéma-mérnökként is emlegetik, igaz, munkája sok ember szemét szúrja. A természet számára hasznos, ugyanakkor sok esetben bosszantó rágcsáló ellen nem kell, és – védett állat lévén – nem is lehet radikálisan fellépni, de a számunkra értékes fákat kellő akarattal megvédhetjük. Minderről Csákány László erdőmérnök és hobbi természetfotós, a Szemerja–Görgő Közbirtokosság elnöke, és a hódok lelkes, kitartó megfigyelője beszélt a Székelyhonnak.

Okozhatnak kárt

Sajtóbeszámolók szerint volt már példa rá Háromszéken, hogy a hódok tevékenysége miatt kisebb árvizek öntötték el a termőterületeket. Ezenkívül meggyengítették az árvízvédelmi töltéseket, az általuk megrágott fák kidőlve házakat, villanyvezetékeket rongáltak meg. Gyakrabban történik meg, hogy a rágcsálók kárt tesznek a gabonaföldeken, gyümölcsösökben, ahogyan az is előfordul, hogy egyszerűen csak az ember szemét zavarják a megrágott, kidöntött fák.

Például Sepsiszentgyörgyön, a nemrég feltöltött állomási tó közelében látványos a munkájuk. Itt régi, sokak számára értékes fák szegélyezik a partot, szerintük nem szabadna hagyni, hogy a hódok zavartalanul „rongálják a természetet.” A történtekről a Digi24 hírtelevízió is közölt egy riportot január 28-án. Információik szerint

Sándor László, a megyei vízügyi igazgatóság vezetője a nekik adott nyilatkozatban arra hívja fel a figyelmet: a kisebb folyók védőgátjaiba ásott járataikkal a hódok meggyengíthetik a gátakat, így bármikor fennállhat a veszélye annak, hogy átszakadnak.

korábban írtuk

Mi legyen a hódokkal? Erre keresik a választ a kutatók

A múlt század elejére Európában jelentősen megfogyatkozott eurázsiai hód háromszéki visszahonosítására tett kísérletek sikeresek lettek, egyesek szerint talán túlságosan is. Az aktuális helyzetet egy pályázat keretében mérnék fel.

Erről a problémáról beszélt korábban a Székelyhonnak Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke is, amikor az önkormányzat jóváhagyta a brassói erdészeti kutatóintézet Kovászna megyére is kiterjedő kutatási tervét, mely a visszatelepített hódok hasznát és kárát méri fel.

Tények és tévhitek a hódokról

Csákány László úgy véli, mielőtt megbélyegeznénk, érdemes lenne megismerni az állatot, és mérlegre állítani, mekkora kárt okoz és mekkora hasznot hoz. Nem állítja, hogy a hódok egyáltalán nem bosszanthatják az embert, viszont azt igen, hogy ezek a rágcsálók a vízmegtartás mesterei: aszály idején az általuk épített gátak és az így felgyűjtött víz segít a termőföldek táplálásában, ugyanakkor a gátak szabályozzák a folyóvíz hozamát, így

Ezenfelül hozzájárulnak a vadállomány vízszükségleteinek ellátásához, a vízi élővilág fenntartásához.

Hogy megérthessük, milyen mestermunkát végeznek a hódok, elsőként az Előpatakra vezető út melletti, ötös kilométerkőnél található tóhoz látogattunk el. Ez a közbirtokosság területe, itt kezdődött az állatok megfigyelése hosszú évekkel ezelőtt. Amit tehát a közbirtokossági elnök a Székelyhon olvasóival is megosztott, azt több éves munkára alapozva tette annak tudatában, hogy ma a hódhelyzet hasonlóan kényes téma, mint a medveügy.

Védett faj lévén tilos vadászni a hódokat

Az eurázsiai hódokat a 19. századra vadászat révén csaknem teljesen kiirtotta az ember Európából. Az állatokat a kétezres évek elején telepítették vissza Romániába. Néhány alapvető adat ezekről az emlősökről:

• éjszaka a legaktívabbak, nappal csak ritkán lehet őket megfigyelni;

• a közhiedelemmel ellentétben nem fogyasztanak halat, ugyanis növényevő állatok. Elsősorban lágyszárú, valamint télen és ősszel fásszárú növényekkel táplálkoznak. A fákat nemcsak élelemként, hanem építőanyagként is használják;

• sokan összetévesztik a hódpatkánnyal, azaz nutriával, de a két állat viselkedése, testfelépítése nagyban különbözik;

• nem a víz alatt, hanem a partokba vájt üregekben élnek. Az üregeket ugyanakkor védelmezik a ragadozók elől, hiszen bejáratukhoz csak a vízből lehet hozzáférni. A gátak szerepe tehát az, hogy a vízszintet megemelve biztonságos menedéket nyújtsanak nekik;

• nem mindig építenek gátat, ugyanis nem mindig van rá szükség. A tavak, nagyobb folyók esetében, ahol megfelelő a vízszint, és üreget tud ásni a partba, nem törekszik arra, hogy emelje a vízszintet. Ezeket tehát nem gátaknak, hanem hódváraknak nevezzük;

• szimbiózisban élnek a vízi patkányokkal, amelyek függőleges szellőzőlyukat ásnak az üreg és a földfelszín között. Ezen a résen keresztül jutnak levegőhöz a hódok. Ezért cserébe a táplálékot, amit a hód behord az üregébe, hogy túlélje a telet, megosztja a patkánnyal;

• az eurázsiai hód Romániában (is) védett faj, vadászni rá szigorúan tilos.

Az emberi felelősségről

Ezután Csákány László a Tok-patak forrásvidékére kalauzolt el. Pataknak azonban ma már nem nevezhetjük, hiszen sokkal inkább egy csatornára hasonlít. Ez egyike annak a nyolcnak, ami a közbirtokosság területén az elmúlt években kiszáradt.

korábban írtuk

„Csak” Sepsiszentgyörgy mellett nyolc patak száradt ki – aggasztó jelek a természet felől

Sepsiszentgyörgy déli határában a közelmúltban nyolc patak száradt ki. Az aggasztó jelenségre Csákány László közbirtokossági elnök, környezeti szaktanácsadó hívta fel a figyelmet, aki egy csendes ökológiai összeomlás körvonalazódását látja a térségben.

Amikor felmelegedik az idő, elolvad a hó, és csapadékosra fordul az időjárás, a szűk mederben csermelyszerű vízfolyást figyelhetünk meg, de ahogy beáll a nyár, a víz teljesen elapad. Pedig a 19. században még ez a patak látta el a régi Szemerját (Sepsiszentgyörgytől különálló település volt 1880-ig).

Bő hozama miatt áradásokat okozott, ezért az emberek az 1800-as években elkezdték szabályozni a patakot: a korábbi, természetesen kanyargó medret, mintha vonalzóval mérték volna ki, szinte egyenesre alakították át, és ezzel „elszívták” a térség összes vizét. Azt a térséget, amit a Tok átszel, régen sárrétnek nevezték, ma már ez a terület elsivatagosodott.

A Tok Szemerjáról leérkezve az Olt felé veszi az irányt. Ide tartottunk mi is, hiszen

Mielőtt odaértünk, ültetett és visszametszett fűzfák mellett haladtunk el. A közbirtokossági elnök elmagyarázta: a tulajdonos évente, szakaszonként levágja a vastag ágaikat, amit tüzelésre használ. A fűzfa jól bírja a metszést, rövid idő alatt új hajtások növekednek, a körforgás fennmarad. Ilyen szempontból az ember és a hód hasonlít: a rágcsálók is csorbítják a fákat, ki is döntik, de annak a gyökere tovább él, évek múltán új erőre kap.

Ezt művelik a kis vízgazdálkodási zsenik

Rövidesen elérkeztünk ahhoz a szakaszhoz, ahol az addig alig csordogáló víz helyett lépcsőzetesen felépített gátakat találtunk. Itt aszály idején is van víz a hódoknak köszönhetően, ráadásul ezek az állatok zsiliprendszert is kialakítanak:

„Mérjük fel ennek a víznek az értékét. Amikor ki van száradva minden, Kilyén településnek az állatai ide járnak inni, de ebből szerzi meg a szükséges folyadékot a medve, szarvas, vaddisznó, a vízi madarak. Erről vadkamerás felvételeink is vannak. Hogyha ezt a mennyiségű vizet mi meg kellene fizessük, jelentős összeg lenne” – mutatott rá.

A sok hódcsalád, ami itt él, évente 500-600 kilogramm kukoricát fogyaszt el, ennek piaci ára 500-600 lej. Búzában is kárt tesz, de jelentősen kevesebbet. Kérdés, hogy az ember hajlandó-e együtt élni ezzel a kárral a hódok hasznos munkájáért cserébe.

Hogyan védekezhetünk a hódoktól?

Kevés befektetéssel hatékonyan védhetjük a fáinkat, például azzal, ha körbetekerjük dróthálókkal, kerítéssel, a kisebb fákat akár csövekkel vonjuk be. Ezzel a módszerrel az Olt menti fák is védhetők lennének, de ehhez összefogásra lenne szükség, sőt építkezési cégeket is be lehetne vonni, hogy a számukra hulladék anyagokat ilyen módon újrahasznosítsák. Ez a rövid távú megoldás,

A környezetvédelmi, vízügyi és erdőgazdálkodási minisztérium által 2021-ben elfogadott, a hazai hódállomány fenntartására vonatkozó tervet itt lehet böngészni.