Az aradi tizenháromra emlékeztek Sepsiszentgyörgyön

„A magyar nemzetet a múlt köti össze, a tisztelet azon állampolgárok iránt, akik a hazáért, a szabadságért haltak meg. Azok iránt, akik nem hulltak térdre, akik a bitófa felé tartva elszívtak még egy szál cigarettát, hogy lássa az ellenség: ők nem félnek” – ezen szavakkal indult az aradi vértanúk kivégzésének évfordulójára szervezett megemlékezés hétfő délután Sepsiszentgyörgyön. Több, mint kétszázan vettek részt a Bod Péter Megyei Könyvtár háta mögött található, a vértanúk tiszteletére emelt tizenhárom kopjafa közelében szervezett eseményen.

Meggyőződésük mellett harcolva haltak meg

Kopacz Hanna, a Székely Mikó Kollégium diákja elmondta, az aradi vértanúk személyiségében volt valami megfoghatatlan, majd idézte Damjanich János szavait: „Legyőztük a halált, mert bármikor képesek lettünk volna elviselni azt”. A tanuló hozzátette, hogy abban is látszik nagyságuk, hogy a vértanúk közül egyesek Horatiust olvasva, mások fuvolázva töltötték utolsó éjszakájukat, ugyanis bár az emberi törvények elítélték, szívükben becsületes emberek voltak, akik meggyőződésük mellett harcolva haltak meg.

Tizenhárom egyforma, de más fából faragott kopjafa

A megemlékezés alkalmával Demeter Lajos, sepsiszentgyörgyi helytörténész történelmi ismertetőt tartott. Elárulta, hogy néhány évvel korábban, amikor Antal Balázs nyugalmazott tanító a vértanúk számára készítette a kopjafákat, valaki megkérdezte tőle, hogy milyen okból készíti azokat. Erre úgy felelt: ez az aradi tizenhárom vértanú emlékére állíttatik, mindegyik más-más fából faragott, mert minden ember más fából van faragva. A tizenhárom vértanú közül tizenkettő tábornok, egy pedig ezredes volt.

A helytörténész úgy fogalmazott, előfordulhat, hogy a kopjafák hasonlósága a honvédtisztek egyforma egyenruháját szimbolizálja, ugyanakkor megemlítette, hogy nemzetiségüket tekintve volt köztük örmény, szerb, horvát, osztrák, német, illetve kihangsúlyozva: legkevesebb, négy magyar. Felsorolva őket, Damjanich János szerb volt, Knézich Károly horvát katona családból származott, Kiss Ernő és Lázár Vilmos örmény, Lánher György felvidéki, illetve Aulich Lajos pozsonyi polgári család, Schweidel József bácskai, Leiningen-Westerburg Károly német grófi család gyermeke, továbbá Poeltenberg Ernő osztrák nemesi származású volt. Török Ignác, Nagysándor József magyar nemes, Dessewffy Arisztid középbirtokos, míg az utolsóként kivégzett gróf Vécsei Károly vagyonos nemesi család gyermeke volt.

A hősökre emlékezni kötelesség

Demeter Lajos a 19. században megjelent újságokban végigtanulmányozta az aradi tizenhármakra való megemlékezésekről megjelent cikkeket, amelyekben azt tapasztalta, hogy 1849. október 6-át Araddal hozták kapcsolatba, valamint egyenlőnek látták a magyar Golgotával. Mint magyarázta, az 1900-as években úgy írtak az eseményről, mint egy sebről, amely meggyógyult, de az általa okozott heg örökre megmaradt.

„Emlékezni kötelesség, szükség van arra, hogy gyökereinkből merítkezzünk” – vallja Demeter Lajos, aki hozzátette, hogy fontos azok emlékezetbe való tartása, akik a magyar nemzetért harcoltak. Elmondta, korábban gyászistentiszteletekkel is lerótták tiszteletüket a hősök előtt, mert csak az nemzet számíthat nagy jövőre, amely múltját emlékezetében tartja. A helytörténész azt is elmondta, fontos megemlékezni azokról is, akik október 6 előtt és után ugyancsak a megtorlás áldozatává váltak. Szabó Lajos, római katolikus kanonok plébános áldást mondott, majd a magyar és székely himnusz eléneklésére került sor.

Az eseményen közreműködő diákok

A Székely Mikó Kollégium diákjai közül Sánta Yvette Döbrentei Kornél Aradi ősz, míg Mester Attila Faludy György Október 6. című versét szavalta. Énekeltek az említett intézmény kórusának tagjai, valamint kísérte őket citerán Orbán Andrea, gitározott Mester Attila, Lobó Júlia, Bocsárdi András, hegedült Barta Veres Anna.

Az aradi vértanúk tiszteletére állított kopjafák megkoszorúzását követően a megemlékezők az Erzsébet parkban található 1848-as emlékműhöz sétáltak, ahol ugyancsak a kórus elénekelte a Kormorán egy ismert dalát, végezetül pedig újabb koszorúzásra került sor.