Újabb ásatások zajlottak az alfalvi templomban

A szelvények visszatemetésén dolgozott a napokban a Tarisznyás Márton Múzeum munkatársa és segítői. Összesen hárman vettek részt a kutatásban, Demjén Andrea régészt segítette a kolozsvári régészeti kutatóintézet munkatársa és egy alfalvi személy. Egyelőre eddig tartott a feltáró munka, bár lenne, amit tovább is kutatni az alfalvi római katolikus templomban.

„A kutatás 2010-ben kezdődött, amikor a toronyban a kőkeretes kapu alatti részt tártuk fel. Annak a lényege az volt, hogy megtudjuk, a késő román kori kapukeret eredeti helyén van-e” – ismertette a régmúltra rávilágító közelmúltbeli eseményeket Demjén Andrea. „Az a tény, hogy a küszöbkövek több darabból voltak, a kapuillesztések csorbultak, rávilágított, hogy a kapu másodlagosan került erre a helyre. Szintén ennek az ásatásnak az eredménye volt, hogy innen csontmintákat küldhettünk ki a debreceni Atommagkutató Intézetbe, ahol megállapították, hogy 1458-68 közt temették el az illető személyt. Ez arra enged következtetni, hogy a tornyot a 15. század végén, a 16. század elején építették, és biztos, hogy a toronyhoz egy templom is tartozott.”

A szakember elmondta, 2010-ben nem volt lehetőségük a templom belsejében is ásni, így öt év elteltével láthattak újra munkához. A fő kérdés most az volt, hogy milyen a falak statikája, milyen mélyen van az alapozás, ugyanakkor remélték, hogy megtalálják, hol volt a jelenlegi templom középkori elődje, közelebb kerülnek azon feltevés igazolásához is, hogy volt-e itt templom 800 éve.

Az elmúlt másfél hónapban az alfalvi plébánia megrendelésére zajlott kutatások eredményeit elég jónak minősíti a régész. „Megtaláltuk egy középkori templom maradványait, feltártuk a templomhajó déli, illetve északi falát, így megállapítottuk, hogy a templom hét méter széles volt. Fény derült arra is, hogy a járószint lennebb volt, valószínű lépcsővel ellátva, így a toronyból szó szerint beléptek a templomba. Mindkét kutatószelvényünkben kerültek elő sírok a középkori falak alatt, ami azt jelentheti, hogy volt ennél egy korábbi templom is, ami köré egykor temetkeztek, és amely valahol a mostani templom belsejében rejtőzik. Reményeink szerint a kutatásnak lesz még folytatása.”

Hogy miért nem folytatják most a munkát? A szakember szerint ez jóval bonyolultabb, mint ahogy a laikus elképzelné. „Mi azt ki tudtuk nagyjából számolni, hogy hol vannak a hajó falai, viszont azt nehéz kideríteni, hogy milyen hosszú a szentély, mekkora lehetett a teljes templom. A jövőben arra lesz szükség, hogy georadaros kutatással beszkenneljék a teljes templombelsőt, és ennek nyomán kezdjünk újabb feltárásokat.

Egyelőre tehát nem ásnak tovább, de újabb csontmintákat készítettek elő, hogy Debrecenben elemeztessék. Ezek adhatnak választ arra, hogy van-e reális alapja a nyolcszáz éves templom-történetnek. Eredményt év végére várnak nagy kíváncsisággal a szakemberek és alfalviak egyaránt.

Az elmúlt években a Both-várától, illetve a szentmiklósi Szent Miklós-templomban talált csontokból is küldtek csontokat elemzésre. Ezek segítségével sikerült keltezni a Both-várát: 1260-1290 között épült a vár, és ugyancsak 1260-ban volt az a temetkezés, melyre a templomnál talált csontokból derült fény. Ez jó hetven évvel korábbra helyezi Gyergyószentmiklós település létét, mint amiről korábban a pápai tizedjegyzékből tudtunk.
Az alfalvi templom esetén 2010-ben összesen tizennégy sírt tártak fel, ebből vittek csontmintát Debrecenbe. A vizsgálatok nem olcsók, így Hargita Megye Tanácsa és az Atommagkutató Intézet támogatására is szükség volt. A mostani csontokról annyit tudnak a szakemberek, hogy valószínű, a templomfalak előttről valók, és egy másik, korábbi templomhoz tartoznak. Remélik, koruk megállapításával a múltban messzebb menő következtetéseket tudnak levonni.