Szárhegyen találkoztak a székelyföldi alkotótáborok vezetői

Ami alapjaiban változtatta meg a szárhegyi művésztelep sorsát, az a „kastélynélküliség”. Egy évvel ezelőtt a megyevezetés optimista kijelentéseket tett, azt ígérték, egy éven belül rendeződik a kastély tulajdonjogi helyzete, és a művészet visszaköltözhet a falai közé. Ehhez képest a helyzet semmit sem javult, sőt csak bonyolódott. Az „útra tett” Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ bár egyértelműen arra törekedik, hogy alkotótáborokat szervezzen, úgy hogy megőrizze a korábbi színvonalat, ez korántsem könnyű – derült ki a központ vezetői, Czimbalmos Attila és Ferencz Zoltán szavaiból.

A kastély hiányában nincs elég műterem, kiállítóhely. Az idén megtartott táborokon résztvevők ennek ellenére elégedettek voltak az itt tapasztaltakkal, lehetőségekkel, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan a kastély bezárt kapuja miatt a házigazdák nem tudták azokat a feltételeket nyújtani, mint korábban.
Ezért sokan elmaradtak Szárhegyről, akiknek itt lett volna a helye. A legnagyobb veszteség, hogy a művésztelepet híressé tevő barátság alkotótáborba évtizedeken át visszajáró idősebb alkotók most nem jöttek el, más helyszínt választottak. Egy másik akadály, ami korlátozta azok körét, akiket meghívhattak ide, az volt, hogy még áprilisban sem tudhatták pontosan, hogy idén mekkora költségvetéssel dolgozhatnak. Az év első negyede így ki is esett, a meghívásokat későn küldték, és több meghívott képzőművész akkorra már foglalt volt. 

Akik eljöttek, azok egy kis műteremben, ebédlőhelyiségben vagy az udvaron alkothattak. Mindettől függetlenül arra törekedtek és törekednek, hogy a lehető legtöbb kortárs képzőművészeti irányzatot bevonzzanak, céljuk egy olyan meghatározó pontot létrehozni, működtetni, ahol a hagyományos technikákkal megvalósuló képzőművészet talál otthonra.

Létezik egy olyan elképzelés, hogy itt kellene létrehozni egy olyan művésztelepet, ahol egész évben, folyamatosan zajlik az alkotómunka. Ehhez azonban kell az alap: a kastély, ahol a művészek dolgoznak, a látogató turisták pedig nem csak magát a Lázár-kastélyt tekinthetnék meg, de betekintést nyerhetnének az alkotómunkába is. Művészettörténészre is szükség lenne, feldolgozni a 41 év alatt felgyűlt hatalmas mennyiségű alkotásanyagot.

A konferencián bemutatták a Szárhegy 40 című képzőművészeti katalógust, amely válogatás a Gyergyószárhegyi Művésztelet 40 éves gyűjteményéből. A Hargita Megye Tanácsa és a Bethlen Gábor Alap támogatásával megjelent míves katalógust Túrós Eszter művészettörténész ismertette, aki részt vett a katalógus anyagának válogatásában is.

A képzőművészeti konferenciára számos székelyföldi alkotótábor szervezői eljöttek, hogy megosszák tapasztalataikat, közösen keressenek megoldásokat a felmerülő gondjaikra, jövőt tervezzenek. A jövőtervezés fontos mozgatórugója lehet a Fórum 15 elnevezést kapott kezdeményezés, amelyet Botár László ismertetett, és amelynek a szombati találkozó is egy állomása. Számos alkotótábor, képzőművészeti műhely létezik, amelyek gondjai alapvetően ugyanazok, mindenhol hiányzik az elegendő számú műterem, és sehol sem könnyű mecénásokat találni a művészet támogatásához.