Polgármester úr, mondja meg nekem... – interjú Gáll Szabolccsal, Gyergyóalfalu polgármesterével

– Kibírja-e a négy évet? Erre a kérdésre vár választ egy alfalvi olvasónk.

– Én nem tennék fel egy ilyen kérdést, legalábbis magamnak semmiképp. Voltak sokkal nehezebb körülmények is Alfaluban, amikor egy polgármesternek tényleg ki kellett bírnia a négy évet, megpróbáltatásoknak, álmatlan éjszakáknak volt kitéve. Ennyire nem rossz most Alfalu helyzete, annak ellenére, hogy vannak nehézségek. Ahogy mondani szokták, itt is a falunak öt százalékával több baj van, mint a többi kilencvenöttel, de ez nem jelenti azt, hogy az ember búnak kell eressze a fejét. Amit tudunk, helyi szinten oldunk meg, amit nem, azt törvényszéki úton, megteszünk minden tőlünk telhetőt. Összegezve: az én fejemben nem fordult meg, hogy lemondanék.

– Most, hogy az RMDSZ ellenzékben van, mennyi támogatásra számíthat Alfalu? Mert ugye, azért lett ön RMDSZ-es, hogy a község több támogatást kapjon…

– Azzal, hogy az RMDSZ nem került be a kormányba, a jelentősége is csökkent. Egyetlen előnye van ennek az állapotnak, hogy az emberek belássák, miért fontos a magyarság képviselete a parlamentben, és miért fontos, hogy magas százalékarányt érjen el, a kormányban partnerként kezeljék. Hogy ebben az évben mekkora támogatást kapunk, azt az év végén lehet pontosan megmondani. De azt bátran mondhatom, hogy biztos, több RMDSZ-es támogatásban fog részesülni a község, mint amennyi az MPP, illetve EMNP részéről jönne összesen.

– Milyen lépéseket tettek, tesznek az alfalvi birtokviszonyok tisztázása érdekében?

– Előkészületben van egy megyei projekt, mely arra hivatott, hogy felmérje, hol, mekkora problémák vannak, melyek a kimért területek, melyekre már birtoklevél is van. Hargita Megye Tanácsa részéről az a terv, hogy közösen, az ő segítségükkel próbáljuk meg rendezni a birtokviszonyokat. Ebben bízunk mi is, mert a hivatalban egyetlen topográfus dolgozik, nem győzné ezt a munkát, és egyelőre úgy tűnik, nincs remény olyan világbanki pályázatra sem, amilyent Remete megnyert. Külső segítségre van szükségünk, de addig is próbálunk dolgozni, működik a földosztó bizottság, folyamatban van a leadott kérések tisztázása, egy-egy dűlőben, ahol a szomszédok egyetértenek a határok hollétében, felmérjük a területet. Ez így időigényes folyamat, tehát a megyei segítségben, pályázati támogatásban reménykedünk.

– Miért nem áldoznak több figyelmet a sportra?

– Valamivel több mint féléves polgármesteri munkám után nem tudom, szememre lehet-e vetni, hogy nem áldozok kellő figyelmet a sportra. Fontos községvezetési szempontunk, hogy Alfaluban a sportéletet jobban támogassuk, viszont ennek is egyik alapfeltétele a pénz, és vannak olyan elkezdett beruházások, melyeket be kell fejezni, azok élveznek prioritást.

Amikor új beruházásokat kezdhetünk, azok között a sport is jelen lesz. Ha az iskola udvarán sikerül rendbe tenni a pályát, akkor elmondhatjuk, hogy egy korszerű, műfüves, multifunkcionális pályája lesz Alfalunak. Tervezzük a tornaterem kibővítését is, viszont én nem vagyok híve annak az elképzelésnek, hogy műjégpályát hozzunk létre.

Pályázati kiírások függvénye, hogy milyen sportberuházásokra kerülhet sor, de amikor valamit építünk, azon is el kell gondolkodnunk, hogy miből fogjuk azt fenntartani, működtetni. A műjégpálya pazar lenne, ugyanakkor pazarlás is. Szép álom, de a problémák akkor kezdődnek, amikor például benyújtják a villanyszámlát. Egy műjégpálya fenntartása hatalmas költség, biztos vagyok abban, hogy a község nem tudná fenntartani, ráadásul nem is indokolt egy olyan helyen, mint Alfalu, ahol hosszan tart a tél, sokáig lehet a jégpályát használni.

– A fiataloknak milyen munkahely-lehetőségeket lát a községben?

– Nem hiszem, hogy sok olyan kihasználatlan munkahely lenne, ami a fiatalok igényeit kielégíti. Ami van, az vagy kevés pénzzel jár, vagy nem a fiatalság ínyére való. A jövőre viszont vannak kilátások: a turizmusfejlesztés által látok munkahely-lehetőségeket például.

Amennyiben sikerül bővíteni a villanyhálózatot, újabb panziók nyithatnak ki, oda is munkaerőre lesz szükség. Alfalu, Csomafalva és Újfalu közösen létrehozta a Somolyó nevű Településközi Fejlesztési Egyesületet, amely pályázás útján létrehoz mindhárom településen egy-egy madármegfigyelő, szálláslehetőséget biztosító és egyben turisztikai információ szerzésre szolgáló épületet.
Szeretnénk a Nyírest is kézbe venni, tanösvényeket kialakítani, ember elé való környezetet teremteni, s ezzel bővíteni a turisztikai lehetőségek számát.

Pályázati pénzből szeretnénk egy szórakoztató-ismeretterjesztő, akár kalandparkot kialakítani. Kell majd a munkaerő, ugyanakkor a mezőgazdaságban is látok munkalehetőséget. Hamarosan tisztújítás lesz az Alfalvi Közbirtokosságnál.

Ha olyan vezetőség kerül az élre, hogy az önkormányzattal össze tud dolgozni, akkor munkahelyek, de főleg megélhetési lehetőségek teremtődnek. Amennyiben tej-, hús-, zöldségfeldolgozót tudunk közösen pályázva létesíteni, akkor az ott dolgozók mellett nagyobb jövedelemhez jut a termelő is, jobban megéri gazdálkodni. Látok lehetőségeket, látok jövőt, meg lehet élni itthon.

– Mi az a három cél, amit meg tud valósítani idén?

– Háromnál több is van; a nyertes pályázatokból egy sor megvalósítás fog megszületni, befejeződni. Folytatjuk, befejezzük a mezei és erdei utak rendbetételét, szintén idén szeretnénk a Polgárvédelmi házat lakhatóvá tenni, a központi park rendezését tavaly ősszel kezdtük el, idén pontra akarjuk tenni. Az iskolafelújítás végére szintén szeretnénk pontot tenni.

Folyamatosak a kultúrotthon felújítási munkálatai, és a LEADER-pályázatból új tető kerül majd az orvosi rendelőre, műszereket vásárolunk az orvosoknak, felszereléseket a tűzoltóknak, Borzonton pedig a posta épületét alakítanánk közösségi és alkotóházzá.

Szintén borzonti terv egy ravatalozó építése, itt a lakosság segítségére is számítunk, hisz a munkálatok nagy részét kalákaként szeretnénk megvalósítani.

– Székely zászlót szeretnék vásárolni, és azt házamra kitenni. Az önkormányzat tud-e segíteni a vásárlásban, illetve mi a polgármester véleménye: kitegyem-e házamra a lobogót?

– Mindenkinek szíve ügye, hogy zászlót tesz-e házára. Bevásárlásban segíteni nem tudok. Ebben a kérdésben nem polgármesterként mondanám el véleményem, hanem magánszemélyként: úgy gondolom, fontos, hogy legyenek szimbólumaink, saját értékeink, viszont az identitást az ember jobb, ha belül viseli, mint kívül. Ha az ember tisztában van azzal, hogy ő ki és hová tart, azzal nem gerjeszt feszültséget, viszont ha fitogtatja ezt még csak azért is szándékkal, azzal könnyen hátrányos helyzetbe hozhatja saját magát, közösségét is.

Azt szokták mondani, hogy a bölcs diplomata mindig úgy cselekszik, hogy egyszer belelép a másik cipőjébe, megpróbál benne járni, hogy érezze, hol nyom, hol szorít. Ezen tapasztalat után próbál meg úgy segíteni a másiknak, hogy az számára is jó legyen. Hisztériával, mellveregetéssel messze nem ér az ember. Ahhoz viszont, hogy a jobb magatartást magára tudja ölteni az ember, bölcsességre és erőfeszítésre van szükség.

– Ön szerint elképzelhető, hogy az elkövetkező pár évben Székelyföld autonóm terület legyen?

– Röviden: lehetetlennek tartom. Az elképzelhető talán közép- vagy hosszú távon, hogy román összefogással a régiósítás után létrejön egy székelyföldi alrégió. Minden attól függ, mit sikerül magunknak kilobbiznunk. Nem kiharcoljuk, mert harccal nem lehet előbbre jutni. Tudni kell azt is, hogy azokban a térségekben, ahol autonómiák valósultak meg, többnyire egy komoly nyomás hatására történtek. Egyes esetekben annyira el volt lehetetlenítve az illető kisebbség, hogy ott már indokolttá vált sokszor a külső beavatkozás is, mert a nemzetközi békét veszélyeztette.

A mi esetünkben az uniós intézmények nem látják indokát, hogy a székelyeknek miért is kell autonómia. Az autonómiatüntetés sem volt egyéb, mint a magyar politikai pártok egymással szembeni bizonygatása, hogy na, lássuk, ki tud látványosabb megmozdulásokat szervezni. Számtalan példa van a világban, hogy mindaddig, amíg úgy érezzük, hogy van egy külső elnyomó, addig össze tudunk fogni ellene. Ha megszűnik a külső elnyomás, egymással fordulunk szembe. Az autonóm Székelyföldön sem lenne más, mint magyar-magyar harc a hatalomért, egyáltalán nem lenne Kánaán.

Ezt minden politikus tudja, csak az ilyen népbuzdító szervezkedésben látja a hatalomszerzés legegyszerűbb módját, és próbálja a cél érdekében elvakítani közösségét. Vannak azonban olyan politikusok is, akik nem az egyszerű, hanem a hatékony megoldást választják azért, hogy közösségüknek jövőt biztosíthassanak. Mindez természetesen szemlélet kérdése.