Pénzhiány miatt szünetel az alfalvi falugondnokság

Nincs, s egyelőre nem is lesz – ez mondható el röviden az alfalvi falugondnokságról. Története viszont sokkal szerteágazóbb. Szó van benne gazdasági mérlegelésről, jó szándékról, majd ellenőrzésről,  pénzvisszafizetésről, szolgáltatásfelfüggesztésről és reményről... aztán reménytelenségről, de ezzel együtt emberségről is.

„A falugondnokság egy elég érdekes története Alfalunak” – így fogalmaz Gáll Szabolcs, Alfalu jelenlegi polgármestere a négy-öt évvel ezelőtt történtekről is szólva. „Valamikor a Caritas keretében működött ez a tevékenység, és amennyire én értesültem, azért vette át az önkormányzat a szolgáltatást, mert úgy gondolta, ugyanezt a munkát kevesebbért is el lehet végezni. Az akkori községvezetés úgy értékelte, hogy a kifizetett összeg túl sok a szolgáltatásért, a falugondnok pedig más településeken is kellett bizonyos tevékenységeket végezzen. Így többfelé kellett osztania idejét, az itthon elvégzett munka értéke és a kifizetett összeg aránya nem volt elfogadható.”  Sor került az önkormányzati képviselő-testület döntésére, mely szerint a hatékonyabb szolgáltatás az, ha az önkormányzat által létrehozott Kultúr Centrum Kft. keretében folytatódik a falugondnoki szolgálat.

2011 decemberétől alkalmazták falugondnokként Laczkó Sándort, aki végezte is munkáját tisztességesen az önkormányzat cégének alkalmazottjaként. Panasz munkájára nem volt, mégis felütötte fejét egy probléma. „Amikor a számvevőszék kivizsgálta a Kulrúr Centrum működését, megállapította, hogy bár a cég elvégezte a munkát, nincsen akkreditálása ilyen jellegű tevékenységre, tehát a pénzt vissza kell adja az önkormányzatnak. Ez egy elég áldatlan állapotba hozta a céget, hiszen a pénzért megdolgozott, mégis vissza kell fizesse” – közölte a község polgármestere.

A Kultúr Centrum Kft. ügyvezetője, Erdős Ágnes nem tehet mást, mint elfogadja a számvevőszéki megállapítást, azt a tényt, hogy pénzt kell visszafizetni, bár azt az összeget arra költötték, amire kapták. Több mint 80 ezer lejről van szó, így, amint a cégvezető fogalmazott „minimum két évig azért dolgozunk, hogy törleszthessünk. Alapjáraton tudunk működni, fejlesztésről nem is álmodhatunk.”

Az elmúlt nyár óta töprengenek azon a községben, hogyan lehetne a falugondnokságot folytatni úgy, hogy az idősek segítségére lehessenek hátulütők nélkül. Egy decemberi beszélgetésünk alkalmával Alfalu első embere elmondta, a Caritasszal készül tárgyalásokat folytatni, hogy a szolgáltatást vállalják újra fel. Ez lehetne a megoldás, hiszen van hozzá engedélyük, tapasztalatuk is, hogy jogszerűen végezzék.

Januárra már kiderült, hogy Alfalu is jelentősen kevesebb összegből kell idén gazdálkodjon, mint az elmúlt években. 1,7 millió lejjel lett kevesebb a költségvetés bevételi oldala, így amire számíthatnak, az a helybéliek által befizetett adó. „Olyan lehetetlen helyzetben vagyunk, hogy azt sem tudom, legalább a fizetéseket ki tudjuk-e adni. Ki vagyunk szolgáltatva annak, hogy a lakosság befizeti-e a helyi adót, és mikor. Ideális esetben is 160 ezer lej jön be így egy hónapban, s ebből 100 ezer lej el is megy a banki hitel törlesztésére, 48 ezer a fizetések összege, a fennmaradt pénz pedig nem is tudom, mire lesz elég, mert elő kell teremteni alapot közvilágításra, a polgármesteri hivatal infrastruktúrájának fenntartására, szennyvíztisztító rendszerre és még sok mindenre” – ismertette a 2015 elején előállt helyzetet a községvezető. „Esély nincs, hogy a Caritassal falugondnokságról tárgyaljunk, nem lesz, amiből fizessük a szolgáltatást. Ez egészen biztos, hogy érvényes az év első három hónapjára, utána sem túl jók a kilátások. Esetleg év közepétől, miután lejár a banki tartozásunk. Egyelőre annak örvendünk, hogyha a Caritas többi szolgáltatását tudjuk fedezni, nem kell szerződéseket bontsunk, vagy ha meg tudjuk tartani az alkalmazottakat, fizetni tudjuk a közvilágítást.”

Pénz nincs, kilátás kevés, mégsem maradtak magukra az alfalvi idős emberek. Az egykori falugondnok, Laczkó Sándor ma karbantartó az önkormányzat cégénél. Rábízzák azt a munkát is, hogy naponta kivigye a meleg ebédet azoknak, akik igénylik, annak a huszonhét személynek, akiket korábbi munkaköre során is naponta meglátogatott. És ha már ott van, megkérik, vigyen be egy kosár fát, váltsa ki a gyógyszert.

„A telefonszámom megvan az embereknek, felhívnak, s segítséget kérnek. Nem mondhatok nemet, mert sokan közülük nem is tudják, hogy már nincs falugondnok” – zárja rövidre e témát Laczkó Sándor.