Bár vakáció van, a Szivárvány Alatti Gyermekotthon lakói közül.kevesen mentek haza szüleikhez. Az egyik csapat a fürdőmedencét tisztogatja, a másik épp annak fóliáját mossa a patak partján, a harmadiknak pedig egyenesen a „paradicsomban” van dolga. Fóliasátorban nőnek a zöldségek, a teendőkből mindenki részt kell vállaljon. Gyermekmunka? Igen, az, amit büszkén vállal fel az otthon fenntartója, Jeszenszky Teréz.

A növénytermesztés is a megismerésre váró feladatok közé tartozik. Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor a Both vára dombjának árnyékában fekvő birtokot gyermekotthonnak rendezték be, tudták, a korábbi lakók jó szokását tovább fogják vinni. Előnyös fekvésű, nagy telek, melyen átfolyik a Várpataka. Kár és vétek lenne a zöldségtermesztést mellőzni, amikor itt van készen az öntözővíz. Igaz, gyakran használhatatlan, színe és szaga van. A heti oktatási program része tehát a pataktisztítás csínja-binja is. Azt is gyakran hallják, hogy vigyázni kell a vízre, mert ha nem lesz, az életnek is vége lesz.

Amikor azonban tiszta a patakvíz, feltöltik a tartályokat, vizet fognak a locsoláshoz. Három éve immár fóliaházban is zajlik a növénytermesztés. Pályázaton nyerték a szükséges pénzalapot, első évben bár késő volt a veteményezéshez, fejes salátát termesztettek benne. A gyermekvédelmi igazgatóság vezetője, Elekes Zoltán nem is győzött csodálkozni a serénységen. Hát még a következő évben, amikor paradicsomtól roskadozó tövekkel volt tele a melegház.

Most is bőséges a termés, már elkezdődött a paradicsom szüretelése, leszedték az első rend uborkát is. Hamarosan befőzés lesz, hogy télre is legyen a finomságokból. Ha pedig kártevő támadná a növényeket, akkor is van segítség. A szárhegyi Lukács Gézához fordulnak tanácsért, de szintén ő volt, aki megtudva, kertészkednek a gyermekotthonban, palántákat adott, a felesleges vagy kicsit meghibásodott zöldséget is nekik szánja minden esztendőben.

Harmincheten vannak jelenleg otthonlakóként, közülük tízen mentek haza rövidebb vakációra. „Erőszakkal nem tudjuk hazaküldeni, van család, ahová az egyik gyerek hazament, a testvére itt maradt” – tájékoztat Jeszenszky Teréz, megjegyezve, olyan is van, akinek nem is lenne, ahová mennie. Azt mondja, egyre kevesebb az olyan gyergyószentmiklósi család is, aki akár egy hétvégére hazavinne tőlük gyereket. Pedig nagy élmény lenne felnőttnek és kicsiknek egyaránt. Hozzáfűzi, nagy szeretettel látnának önkénteseket is az otthonban, pályakezdő pedagógusokat, nevelő-kisegítőket vagy akár olyanokat, akik megismerkednének az élet ezen, szivárványos oldalával is. Ha jelentkeznek, örömmel fogadják.

Addig is, amíg erre igény lesz, a Szivárvány Alatti Gyermekotthonban játékkal és munkával telnek a hétköznapok. „Hol tanuljon rendet, munkát a gyermek, ha nem ott, ahol nevelkedik? Bevonjuk a háztartás-vezetésbe, a konyhára is be vannak osztva. Mert meg kell tanulniuk egy levest megfőzni, a kenyeret felszeletelni és télire eltenni a zöldségeket” – sorolja Teréz asszony a teendőket. Azt mondja, a tizennyolc év alatt nevelt gyerekek közül sokan felnőttek, már ők is szülők, és már meg tudják fogalmazni a hálát azért, amit itt kaptak.

Akik felnőtté válnak, ha akarják, elhagyhatják az otthont, de vannak, akik ragaszkodnak a biztonsághoz, az ő sorsukat megpróbálja tovább egyengetni az Ora International Segélyszervezet. Így például sikeres érettségikor bevett szokás, hogy az ajándék egy sofőriskolába való beíratás. Ha jogosítványt szerez a fiatal, nagyobb lehetőség nyílik munkavállalásra.

Fontos azért is, hogy a kenyérkeresethez hozzásegítsék, mert megtapasztalták, a semmibe kikerülő fiatal könnyen elcsúszik.