Őszi szavalóverseny ünnepi emlékezéssel

Elhull a virág, eliramlik az élet... hangzott el huszonötödször a szavalóverseny mottójául szolgáló Petőfi Sándor-vers örök szépségű sora. Lakatos Mihály iskolaigazgató – ahogy számíthattunk rá – humorosra fordítva folytatta a köszöntést.

Szombaton az emlékezésé volt a főszerep a gyönyörű versek elmondását követően. Fotókiállítás segítette a volt szavalókat a visszapillantásra, akik egy része a zsűri asztalánál ült, vagy éppen diákját kísérte el felkészítő tanárként, de volt szavaló a házigazda iskola aligazgatója, Ferenczi Attila is. Többen kerestünk évszámot, ismerős neveket a múltidéző fotókon, névsorokon, zsűrilapokon. Kisfilm is segített az idő visszaforgatásában, és emlékeztünk mindazokra, akik megtértek teremtőjükhöz.

Majd a vallomásokkal, köszönetekkel teli beszélgetés következett. A jelen lévő régi szavalók számára valamilyen formában meghatározó volt egy-egy régi szavalás, vagy azért, mert az őszi díszletbe lépve elsötétült a nézőtér, vagy azért, mert az egészből csupán egy 8-as jegyre emlékszik, esetleg mert sort tévesztett. Akadt, aki bevallotta, hogy nem is értette a költeményt, de a lázadókra jellemzően csak azért is azt választotta, több-kevesebb sikerrel.

Jelenleg gazdasági szakember, volt szavaló arról szólt, hogy szavalós időszakához „visszanyúl”, ha prezentáción kell helytállnia, s volt, aki a hatalmas görcsöt idézte fel, amint a szavalók széksorában megtalálta régi helyét. Az emlékezők közül szinte senki nem tudta, nyert-e díjat, s ha igen, hányadik lett. Mert már rég nem az a fontos, hanem hogy mit nyújtott e rendezvény akkor, amiért évtizedek óta visszajárunk, amiért várjuk minden évben a Szent Márton napja körüli szombatot, mert az egy olyan hely, ahol feltöltődhetünk, könnyekig meghatódhatunk, és amint egy volt szavaló fogalmazott, a szavalóversenyes arcokkal ismét találkozhatunk. Mert az jó, mert szükségünk van rá.

Valahányszor megpróbáltam papírra vetni a szavalóversenyről a beszámolómat, rendszerint az írás
végére hagytam a díjazottak névsorát. Most is. Az ifjabbak közül a budapesti Veres Pálné Gimnázium diákja, Hegedűs Dániel nyert, második a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium diákja, Kedei Csenge, harmadik pedig a házigazda iskola diákja, Varga Katalin Eszter. A nagyobbak közül szombaton a salamonos Csavar Boróka szavalatát ítélték legjobbnak a zsűritagok, második díjas lett a baróti Szabó Dávid Technológiai Líceum tanulója, Farkas Boglárka és a salamonos Biró Barbara, harmadik pedig a szintén salamonos Szilágyi Gellért. A közönségnek a legjobban Varga Katalin és Farkas Boglárka szavalata tetszett.

Felsorolni is nehéz a számos különdíjat, mindenki, aki kicsit is hozzájárult a rendezvényhez,
kézzelfogható emléket vihetett haza, hogy 25 év múlva a Szent Márton-napi libasült és borkóstolás után könnyebb legyen az ünnepi szavalóversenyen a visszaemlékezés.

Kedves-Tamás Gyopár