Már csak emlék a kút

A fák kivágásával és a kút betömésével kapcsolatban a városháza álláspontja a következő: „A fakivágási bizottság által jóváhagyott, elöregedett, beteg fák eltávolítására utasítást adott ki az önkormányzat, a munkálatokat a Vitalissima cég végezte. A gyökérzet eltávolításakor derült ki az, hogy a fától néhány centire egy, a ’70-es években már befödésre került kút található, amely azóta sem volt használatban. A kút falát a gyökerek már áttörték, az üreg megtelt szeméttel. A betömésre azért került sor, hogy a gyalogosok testi épségét ne veszélyeztesse a járófelületben lévő üreg. Az indok a balesetveszély elhárítása volt. A munkálatok a járófelületen folytatódnak, a kivitelező hozzálátott már a járdaépítés előkészítéséhez”.

„A kút egyidős a házzal, gyakorlatilag egy 85 éves kútról van szó, és a napokban kivágott juharfák  az udvaron voltak, a terület a birtokhoz tartozott” - mondta Parászka Géza, aki beszélgetésünkkor sem hitte, hogy ez  megtörténhetett Gyergyószentmiklóson. A nagyapa, Baktai Béla a gimnázium latin és francia szakos tanára építette házban lakik az unoka, Parászka Géza, a történtekről vele beszélgettünk.

„A kutat folyamatosan használták, és az 1970-es évek elején egy rendelkezéssel a kerítést be kellett venni, így a juharfák és a kút közterületre kerültek. Gyönyörű kútfője volt, és még pár évig használta az utca embere, majd egy idő után, pontosan az előző járda fabrikálása alkalmából eldöntötték, hogy a kutat nem tömik be, de egy betonlappal lefödik. Elképzelhető, hogy az egyre nagyobb közúti forgalom miatt közegészségügyi szempontból hozták ezt a döntést. Az akkori rendszer megkímélte, eltette nehéz időkre, ráaszfaltoztak a betonlapra.  Az elmúlt napokban a járdaépítési hajszában előbukkant a betonlap. A már haldokló fákat kivágták, a gyökerek eltávolításakor előkerült a betonlap és egy gyönyörű szépen kirakott, nagyon jó állapotban lévő, kristálytiszta vizű kút, mely átvészelt több mint negyven esztendőt a járda alatt, és még a fa gyökereinek sem sikerült megrongálnia. A történet keserű: azt a területet kisajátították, s most pedig a kegyelemdöfést is megkaptuk” – mondta Parászka Géza.

„Betömték. Hogy miért? Könnyebb és gyorsabb így. A magyarázat melyet felhoztak, mellébeszélés. A kúthistóriának van két vetülete, a harmadik az én szubjektív hozzáállásom. Az első az, hogy ha egy településen találnak valamilyen építményt egy átalakítás vagy bármely építkezés során, és van muzeális, netán helytörténeti értéke, akkor azt nem eltüntetni kell, hanem megmenteni. Minden civilizált városban ezt csinálják. Már csak erkölcsi szempontból is kötetessége lett volna a városnak legalább konzerválni, úgy mint az előző rendszer. Ha nincs idő, alkalom vagy kedv arra, hogy egy kútfőt építsenek rá, akkor legalább halasszák egy időre, és majd foglalkozzanak később vele. A második szempont pedig, hogy tudni kell, a tűzcsapok egyelőre szárazak. Ennek a kútnak valamennyi vize volt, nem azt mondom, hogy ha rátesznek egy szivattyút, tudta volna azonnal pótolni önmagát, de lehetett volna használni nyáron például a közterületen lévő virágok öntözésére, ingyen, és akkor nem kellene használni az ivóvizet jó pénzért. Le lehetett  volna zárni,  meg lehetett volna menteni is, lehetett volna gyakorlati értelme is. A legkönnyebb, a leggyorsabb megoldást választották: betömni, hogy lehessen haladni a járdával. A szakirodától, a munkálatot végző cég és a városvezetés részéről is jelen voltak, pillanatok alatt beföldelték, nem hittem a szememnek” – mondta Parászka Géza.