Hajlongás helyett vizet változtatni

Fotó: Balázs Katalin

A forrásban lévő víz, az élet adott. A kérdés csupán az, hogy vele érintkezve az ember lággyá válik, akár a murok belseje, megkeményedik, mint a tojás, vagy megváltoztatja, ízesíti a vizet, amint a kávé teszi azt – hangzott el a búcsús szentmise prédikációjában.

Balázs Katalin

2014. június 01., 15:502014. június 01., 15:50

2014. június 01., 16:032014. június 01., 16:03

Szent István ereklyéjének átvitele, a gyergyószentmiklósi Szent István-templom búcsúünnepe. Június elsején az egyházközség és érkező keresztalják együtt ünnepeltek, még Keresztes Zoltán plébános korábbi szolgálati helyéről, Miklósvárról is érkeztek vendégek.

Márton István gödemesterházi plébános ünnepi szónokként vont párhuzamot a Szent István-i erények és a mai ember feladatai között. Szent István fontosnak tartotta az erényeket és értékeket, ezek tartották meg királynak, embernek. Ezért lehet útját követni, előtte fejet hajtani. Nem hajlongani, mint manapság annyian teszik! Mert a hajlongásban a főhajtás mellett jelen van a jobbra-balra tekintés, az érdekkeresés is – világított rá az ünnepi szónok, aki a Szent Jobbot és a ma emberének kezét is összehasonlította. A kéz, amely tud áldani simogatni, ölelni, de mutogatni és ütni is. „Mi lesz ebből a népből, ha üt és ver, nem áld, és nem szeret?” – hangzott el a kérdés. A Szent Jobb képes volt a népért kardot fogni, templomot és hitet építeni. Szent István parancsba adta, hogy minden tíz falu építsen templomot. Most minden településen van istenháza, mégis kérdéses: az ember mennyire tartja fontosnak templomát, hiszi-e, hogy hite lesz megtartója? „Aki szent, az más. Az fel meri vállalni, amivé lehet még akkor is, ha megvetik, megszólják. Ha hitét egy nép meg tudja tartani, lesz jövő, és fölötte a szent, áldó kéz” – fogalmazott az ünnepi szónok.

Márton István plébános tanítómesének szánt története apáról és lányáról szólt. Az utód, aki csak zokszón élt, sikertelenségeire panaszkodott, az atyai bölcsesség révén megláthatta: ha három fazékban ugyanolyan forró víz van, hogyan változik benne a sárgarépa, tojás és kávé. Életünkkel ne lagymataggá, és ne keménnyé tegyük, hanem ízesítsük a világot! Mert csak így lehet, csak így érdemes élni – hangzott el útravalóként az ünnepi szónoktól. Az egyházközség tagjai és vendégek pedig szentmise után, hazamenet előtt az ünnepre, az együttlétre koccintottak.