Gazdát cserélhet a Lázár-kastély egy része

A három kastélytulajdonos közötti nézeteltérés miatt a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ ideiglenesen szünetelteti a tevékenységét, a Lázár-kastélyra lakat került. Megoldási javaslatként felmerült, a központ abban az esetben folytathatná kastélybeli tevékenységét, ha mindhárom tulajdonossal bérleti szerződést köthetne. Vagyonmegosztásra van szükség, és ha tisztázódna, hogy az ingatlan mely része kinek a tulajdona, külön-külön lehetne tárgyalni az illetékesekkel. Lipthay Antal erre hajlandóságot is mutatott, írásban is közölte a központ fenntartójával, a megyei tanáccsal: hosszú távon rábízná javai kezelését. Nem zárkózna el az együttműködéstől Vormair István, a másik tulajdonos sem, ő viszont feltételhez köti a jövőt: előbb kerüljön sor elszámolásra, hiszen az intézménnyel kötött korábbi szerződésben az épület állagának megóvása, kurrens javítások elvégzése szerepelt, és erre, úgy véli, nem került sor.

A harmadik tulajdonos, a három Berczely testvér magas bérleti díjat igényelne – közölte Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke, hozzátéve, a költségvetés nem teszi lehetővé, hogy horribilis összegeket költsön a megye egyetlen ingatlanra.

Lipthay Antal üzenete a szárhegyieknek

Feloldódhat az áldatlan állapot, amennyiben sor kerül a vásárra: a Lipthay család megveszi Berczelyék tulajdonrészét. A nyilvánosságra jutott vásárlási szándék megerősítéséért, illetve cáfolásáért kerestük meg báró Lipthay Antalt. Kérdéseinkre levélben küldte válaszait.

– A kastély újranyitásának reményét keltette a sajtóban megjelent hír, miszerint a többségi tulajdonos tárgyalásokat folytat a Berczely testvérekkel, felvásárolná a tulajdonrészüket. Mit tudhatnak erről a Székelyhon.ro olvasói?

– A Berczely tulajdonosok nemrég felszólítottak a vagyonközösség megosztására, és ajánlatot kaptam tőlük a 9/24 tulajdonrészük eladására. Most gondolkozom. Ilyen fontos döntést nem szabad elhamarkodni. A jó bornak érnie kell, csak akkor jó. A mindkét fél számára jó döntéshez idő kell. Azon túl, én mindig hangsúlyoztam, hogy nincs bajom a Berczelyekkel, készen állok az együttműködésre. Ha mégse akarják a részüket eladni, akkor én, a közjó érdekét tekintve, készen állok velük építő szellemben kooperálni. Ez a legkevesebb, amit, mint egy nagyon régi magyar család sarjaként megtehetek, a magyarság értékeit és fennmaradásait szolgálva.

– Milyen a viszony a Vormair családdal? Szóba jött, hogy akár az ő részük is gazdát cserélne?

– Minden jó akaratú ember segítsége fontos lehet, hogy a kastély minősége emelkedjen. Vormair István ebben különleges szolgálatot teljesíthetne. Biztos vagyok benne, és nagyon remélem, hogy ő is a kastély, és a szárhegyiek jó sorsára teszi a voksát. Azon, hogy Vormair 2/24 része gazdát cserélne még nem gondolkodtam.

– Hogyan látja a Lázár-kastély jövőjét? Mit üzen a szárhegyi embereknek, akik a községben lévő érték jövőjét, és ezzel együtt saját jövőjüket is féltik?

– A szárhegyi lakosok számára a kastélynak meg kell maradnia mint kulturális és turisztikai központ, a turizmusra épülő megélhetésüket, az életüket szolgálva. Ez kulcskérdés. Nem szabad a kastélyt az ott élőktől elszakítani. A szárhegyi Lázár-kastély történelme már fél évezrede, több mint ötszáz éve összekapcsolódott a szárhegyi lakosokkal, az építtetésétől kezdve a mai napig. Ennek így kell maradni. A folytonosság olyan alapvető érték, amelybe beágyazódott a magyarság, és Székelyföld történelme. Mindenki tudja, hogy a szárhegyi nép a nehéz időkben, amikor a kastély tulajdonosai távol voltak, Zöld Lajos vezetésével nagy áldozatot hozott, hogy a kastély megmaradjon és kulturális központként szolgálhasson. Ezt nem szabad elfelejteni. A kastély maga, a közjó része, nem egy rezidencia, hanem a magyarságot, Székelyföldet szolgálja, annak népével együtt. A fentiek értelmében a kastélynak, a benne zajló tevékenységgel, a jövőben is a szárhegyiek büszkeségét, és méltóságát kell erősítenie. Nyitva kell maradnia, és a helyi, megyei, regionális és nemzetközi partnerek együttműködésében olyan értékes eseményeknek kell itt létrejönni, amelyek turisztikai vonzereje jelentős. Mint Székelyföld büszke tanúja, Erdély történelmét és kultúráját bemutatva, világítson, mint fényes torony, átadva Erdély üzenetét a világnak.

Nyilvános és titkos szándékok

Nem sikerült fényt derítsünk a Berczely  testvérek álláspontjára. A kastélytulajdonosokat képviselő báró Apor Csaba megkeresésünkre röviden válaszolt: „Sajnos nem nyilatkozhatok a család álláspontjával kapcsolatosan. Kérem, ezt akceptálni szíveskedjen”. Arra nem jött válasz, hogy érdemben kitől kaphatnánk erre vonatkozó információkat.

Vormair István szándéka viszont tiszta és világos: az ő részét eladni nem akarja. „Ingatlanrészemmel a közjót kívánom szolgálni, szívesen együttműködök a Lipthay családdal is, bár általam ismeretlen az ő szándékuk. Ennek ellenére biztosíthatok mindenkit, együttműködök velük, vagy bárki mással, de egy feltétellel: én csak tiszta kézzel akarok dolgozni” – szögezte le Vormair. Magyarázatként hozzáfűzte, részéről csak akkor lehet jövőről beszélni, ha a korábbi bérlő elszámol eddigi tevékenységével. Bosszantja, hogy erre mindmáig nem került sor, és úgy tudja, a kulturális központ kiköltözésekor történtek rongálások, ráadásul olyan tárgyakat is elvittek, amelyek a kastély tulajdonát képezték. Elszámolás után lehet csak továbblépés – zárta gondolatait a szárhegyen élő tulajdonos.