Fatolvajok nyomában a plébános

– Fával megrakott szekeret ábrázoló fényképpel tért haza egy vasárnapi erdőjárásáról. A felvétel a rendőrséget is megjárta, a világhálón is megtekinthető. Mi történt azon a bizonyos napon?

– Március elsején éppen ebédeltem, amikor csörögni kezdett a telefonom. Egy hang szólt bele: plébános úr, az egyház erdőjéből éppen most lopják a fát, terhelik a szekeret, ha most indul, még rajtakaphatja. Azonnal letettem a kanalat. Vettem a fényképezőgépemet, és az autómba magam mellé ültettem az egyházközség gondnokát. Indultunk az egyház legelőjére, amely egy ötven hektáros terület, fele beerdősödve. Úgy húszéves, öt-hét méteres fenyők lehetnek rajta. Imitt-amott vannak öregebb fenyők is, melyeket annak idején meghagytak szállásfának vagy magfának. Ahogy a Szent Anna-kápolnához értünk volna, úgy száz méterrel alább egy szekér robogott felénk, rajta két személy. Azonnal vettem a fényképezőgépet, fotóztam, a két férfi egyike pedig a láncfűrésszel és egyéb szerszámokkal leugrott a szekérről, elszaladt, biztos elrejtőzött valahol. A másik vezette tovább, lefelé a lovakat. Mi továbbmentünk, mert nem tudtuk biztosan, hogy van-e még egy szekér. Mikor a legelőhöz értük, látszott, csak a friss nyom van ott, más senki. Üldözőbe vettük a tetteseket. Tudtam, hogy veszélyes dolog, mert tavaly egy erdőtulajdonost hasonló helyzetben gyilkoltak meg fatolvajok.

– Akár egy akciófilmben, olyan a történet, csak éppen egy katolikus lelkipásztor ered a bűnözők nyomába. A hatóságokat értesítette?

– Igen, hívtam a 112-es sürgősségi hívószámot, elmondtam, körülbelül huszonötödik alkalom, hogy lopják az egyház erdejét, sosem derült ki, ki a tettes. Most úgy néz ki, megismerhető az elkövető, kértem, ebben segítsenek. Időközben mi követtük a szekeret, mely elhagyta a tölgyesi aszfaltutat, olyan utcába tért be, ahol térdig ért a sár. Elejébe kerültem, de nem tudtam megállítani. Keresztülment egy sáncon, én az autómmal nem tudtam követni. De nem tudta követni terepjárójával az éppen helyszínre érkező erdőbíró sem. A rendőrséggel folytatott egyeztetés vezetett végül sikerhez, a rendőrautó elébe került egy másik utcából, igazoltatta az illetőt, aki két-három köbméternyi fát szállított. Amikor én is a helyszínre érkeztem, közölte a rendőr, hogy néhány nappal korábban ő ugyanezt a személyt már tetten érte, akkor fatörzsek voltak a rakományban, és a famegmunkálóhoz vitte. Most a maradékot, a fahegyeket, csapokat, a tűzifa minőségűt hozta. Elmondta a rendőr azt is, kinek a szalagfűrészéhez vitte az egyén a faanyagot, de ő, mivel nem volt házkutatási parancsa, és erre a házigazda figyelmeztette, nem tudott bejutni a fafeldolgozóhoz.

– Mi lett a fahegyek, fahulladékok és vasárnap rajtakapott fogatos sorsa?

– A rendőr felszólította a szekéren ülő férfit, rakományát vigye a plébánia udvarára, ott ürítse le. Ezt követően bevitték a rendőrségre, nyilatkozatot írattak vele. Mikor megkérdeztem a rendőrségen, mi van kilátásban az ügyben, megtudtam, hogy azt a személyt, aki a rendőrség helyszínre érkezése előtt elmenekült, nem tudják felelősségre vonni, a fogatos kétezer lejes büntetést fog kapni, amit a polgármesteri hivatalba kell befizessen. Én kétlem, hogy ez az ember ki tudná fizetni, úgy hallottam, munkanélküli, aki átvészelte a telet, egyébként mozgáskorlátozott, és ilyen falopás-megbízásokból él.

– Ez azt jelenti, hogy valaki vele lopatja a fát?

– Információim szerint szinte naponta jár az erdőre, annak ellenére, hogy neki nincsenek lovai. Hátravan még annak azonosítása, hogy kié a két igavonó állat, mint ahogy az ügy további részleteinek kiderítését is várom a rendőrségtől. Amit a községben egyre gyakrabban lehet hallani, hogy tulajdonképpen egy részvénytársaságról van szó, egy bűnszervezetről. A legrászorultabbak lopják az erdőt, melyhez bizonyos gatteresektől kapnak megbízást. Egy köbméter fáért egy-két liter pálinka árát, vagy legfeljebb 100 lejt kapnak, a feldolgozó pedig 400-500 lejért adja tovább. Jó jövedelem még akkor is, ha ebből részesedést kell adni.

– Mit kíván tenni a továbbiakban?

– Várok türelmesen, hogy a rendőrség tudja folytatni a nyomozást. Beszélik a faluban, hogy ez egy olyan bűnszövetkezet, melyben benne vannak azok az egyének is, akiknek hivatásuk lenne megakadályozni a lopást, akik kinevezésükkor vagy megválasztásukkor azt ígérték, a közrend biztosításán munkálkodnak. Huszonöt éve nincs rend, a lopás folyik, és megfélemlítették a lakosságot.

– A megfélemlítés kapcsán mire gondol?

– Ezek a fatolvajok azzal fenyegetik az embereket, hogy ha a helyszínen megközelítik őket, lefejezik, fenyőfabojt alá teszik, meggyújtják, és csak egy zsírpecsét marad belőlük. Ha fel merik jelenteni őket, vagy a házukat gyújtják fel, vagy az életüket kioltják. Tavaly augusztusban váltották valóra a fenyegetőzést, amikor a hatvannégy éves férfit, aki elcsípte őket falopás közben, miután a rendőrség igazoltatta őket, a falu végén vitába keveredve agyonütötték. A tettesek azt mondták, önvédelem volt. A férfit eltemettük, s rá néhány hónapra a feleségét is, ő öngyilkos lett. A tettesek ma is szabadlábon vannak.

A teljes interjú a Gyergyói Hírlap szerdán, március 11-én megjelenő lapszámában olvasható.