Ez szentmiklósi volt!

Adakozás, szándék és összefogás előzte meg azt a pénteki mozzanatot, mely által egy idős, beteg asszony és gondozását ellátó fia életkörülményi váltak jobbá. A gyergyószentmiklósi 69 éves Mária nénit betegsége négy éve köti ágyhoz, gondját középkorú fia, Ferenc viseli, a betegnyugdíjtól elesett férfi látja el a ház körüli és a konyhai teendőket is. Mária néni szerint ajtójukat nem sűrűn nyitják meg; a rokonok, hajdani barátok, szomszédok már rég megfeledkeztek róluk. Nem maradtak azonban teljesen magukra, az ágyfekvő nénit a Gyulafehérvári Caritas otthoni beteggondozói ápolják, naponta többször is felkeresik. Ők voltak azok, akik egy segítő szándékú megkeresésre Mária nénire gondoltak.

A szándékot sokan felkarolták

A holland Stichting Helpende Hand aan Roemenie alapítvány gyergyószentmiklósi kapcsolatszemélyét bízta meg azzal, hogy szociális célokra fordítsa a felajánlott 250 eurós támogatást. Nem első alkalom, hogy a távoli segítség Gyergyószentmiklóson válik a rászorulók javára; többen részesültek már az alapítvány pénzadományaiból vásárolt élelmiszercsomagokban, tavaly tavasszal pedig egy egyedül élő személy házát sikerült felújítani az idegen adakozók anyagi támogatásából.

Akárcsak az említett alkalommal, most is a Caritas otthoni beteggondozói voltak azok, akik vállalták: fizikai munkával pótolják az anyagiakat, kényelmesebbé teszik a segítségre szoruló asszony és fia életét. A nemes szándékhoz a Caritas logisztikarészlege, a Szent Miklós plébánia, a Tarka-barka turkáló és Gyergyószentmiklós Polgármesteri Hivatala is csatlakozott, az összefogás révén megvalósult pénteki jó cselekedet pedig a „Légy szentmiklósi!” kezdeményezés első mozzanatává vált.

A háziak óhajának tiszteletben tartásával zajlott a felújítás

A konyha és az előszoba órák alatt váltott arculatot a közel húsz főre kovácsolódott csapat keze nyomán. Az átalakítás, újítás a háziak óhajának tiszteletben tartásával zajlott, így nem történt meg a tervezett meszelés, és jó néhány tárgy is régi helyén maradt. A használt szőnyegek helyett viszont puha padlószőnyeg, a régi bútorok helyett újak kerültek a kitakarított helyiségekbe, aragázkályhával, hűtőszekrénnyel, tévével, porszívóval, álló- és falilámpával bővült a berendezés, az új szekrény pedig törülközőkkel, ágyneműkkel és ruhaneművel, a polc pedig teás-, kávéscsészékkel telt meg. Az udvar sem maradt érintetlen, a téli tüzelő jó része már a déli órákban a fásszínben állt. A kamra polcaira friss zöldség, gyümölcs, savanyúság, zakuszka került – a terményt és az élelmiszereket a közösségi kert gazdái adományozták.

 Még száradt az ajtókon a friss festés, amikor Mária nénit fia ölbe vitte a felújított konyhába. Az asszony meghatódottságát a hozzáértő gondozók enyhítették, mint mondták, napi látogatásukkal, gondoskodásukkal segítenek hozzászokni az új környezethez. Arról biztosították Mária nénit, másnap a beígért kerekesszéket is elhozzák, akkor majd közelről is szemügyre vehet minden újdonságot.

Szeretettel bármi megvalósítható

A segítők közül senki nem kívánta nyilvánosság elé tárni a nevét, mint mondták, a jó cselekedetben nem a név a fontos. Vágyuk csupán annyi: minél többen kapcsolódjanak be a hasonló megmozdulásokba, bátran kezdeményezzenek jótékonysági akciókat. Vallják: az egymásra figyelés, az egymáson segítés alapja nem a pénz, szándékkal, összefogással, szeretettel bármi megvalósítható. Erre ösztönöz a Mária néniék bejárati ajtaján lévő matrica is: LÉGY SZENTMIKLÓSI!