Emlékműállítás és teljesítménytúra Erőss Zsolt emlékére

Innen indult Erőss Zsolt – olvasható a mészkőtömbre helyezett márványlapon. Alatta két évszám: 1968-2013. A Kancsendzöngán eltűnt hegymászó egykori iskolája előtt immár örök emlék áll. Az avatóünnepségen a számos koszorú mellett e sziklatömb dísze volt Erőss Zsolt első expedíciós hegymászó sisakja, mely immár a gyergyói EKE által őrzött ereklye. Lukács Lehel, a Dancurás Hegyimentő Egyesület elnöke és Mezei János polgármester leplezte le pénteken az emlékművet. A felszólalók többször idéztek a közkedvelt hegymászó szavaiból, felelevenítették a baráttal, a mászótárssal, a város díszpolgárával közös élményeket.

Az első teljesítménytúra

Erőss Zsolt portréja köszönt vissza az emlékműről, őt és mászótársát, Kiss Pétert idézték a bannerek, és szintén Zsolt arcképe volt látható a szervezők piros pólóján. Ferenc Zoltán szárhegyi grafikus mesterműve nagy elismerésnek örvendett, sokan vásároltak pólót emlékként, ajándékként is.
A szervezők, az Erdélyi Kárpát-Egyesület Gyergyói Osztálya és a Dancurás Hegyimentő Egyesület ma már elmondhatják: sikeres volt az első Erőss Zsolt Teljesítménytúra. Közel százan biztosították a résztvevőknek a lehető legjobb feltételeket, így szombaton reggel 325-en startolhattak a gimnázium elől, hogy a Gyergyói-havasokat és a Hagymás-hegység egy részét átszelve megérkezzenek a célba, a gyilkostói Szent Kristóf-kápolna haranglábához. Dezső László, az országos EKE elnöke Erőss Zsoltot idézve engedte útjára a teljesítménytúrázókat: „Ha néha úgy érezzük, hogy erőnkből kifogytunk, és leginkább feladnánk a túrát, vagy visszafordulnánk, gondoljunk arra, hogy Zsolt sem adta fel soha könnyen, tartsuk szem előtt a célt, mert Zsolt szerint a legnagyobb veszély az emberre nézve a céltalanság”.

Nem hétköznapi teljesítmény

A három különböző távon indulók megszívlelhették az üzenetet, hisz a 20 kilométeresen 120, a harmincason 121, az 50 kilométeresen pedig 84 személy állt rajthoz és érkezett célba. A pontőrök, hegyimentők és vöröskeresztesek egyaránt arról számoltak be, hogy problémamentes volt a túra, legfeljebb a lábbeli okozta vízhólyagokra panaszkodtak néhányan.

A teljesítménytúra felelőse, András Zsolt is negatívummentes jelzővel illette az eseményt, bár tény, volt rá példa, hogy be nem tervezett akadályt kellett elhárítani. Egy héttel a verseny előtt ugyanis széldöntés, majd fakitermelés volt a Nyerges-Likas között, így a résztvevők, ha nem akartak átmászkálni a rönkökön, le kellett térjenek a korábban kijelölt útról.

A nemzetközi teljesítménytúra elfogadott szabályzatának ugyan nem része a rangsorolás és díjazás, de meg kell említenünk a három távot leghamarabb teljesítőket. Húsz kilométeren a leggyorsabb volt Simon István, 2 óra 38 perc alatt érve célba. A harmincasok közül első befutó lett Ambrus Zoltán 4 óra 52 perc alatt. A legjobb teljesítménnyel Kovács Zsolt büszkélkedhet, ő az ötven kilométert 4 óra 47 perc alatt tudta maga mögött.

Teljesítménytúra: emlék Kiss Péternek is

Ötven kilométeres távon indult, és sikeresen teljesítette azt Kiss Péter öccse, Attila. Édesapja, Péter, és édesanyja, Erika a húsz kilométeres gyaloglást választotta. Ők először jártak Székelyföldön, hogy megismerjék Erőss Zsolt kedvenc sziklamászó helyeit, azt az életteret, ami fiukat is elvarázsolta. Portálunknak elmondták: minden olyan rendezvényen részt vesznek, amely fiukról is szól, örvendenek, hogy sokan őrzik gyerekük emlékét. Azt sem tartják kizártnak, hogy a jövőben Zsoltnak és Péternek közös emléktúrát szervezzenek mind Magyarországon, mind Erdélyben.

Testi-lelki táplálék

A Gyilkostó vendéglőből fuvaroztak félezer tányérnyi krumpligulyást, hogy a megfáradt résztvevőket kiszolgálhassák. A frissítők és éhségcsillapítók után késő este került sor a szentmisére, amelyet a túrán is részt vett Lóri pap celebrált. Az útról beszélt, a vonalról, mely távokat, embereket, lelkeket köt össze. 1968–2013 és 1986–2013 – hangzott el a négy dátum, Zsolt és Péter születésének, halálának évszáma. A köztük lévő út tartalommal való megtöltésére biztatta Szent Kristóf-kápolnában összegyűlteket, hogy egy vonal sose legyen mínuszjel, ne legyenek mínuszos emberek. „Legyünk nagyon apró, de összekötő kapcsok egymással, és azzal, aki felírta az első évszámot. És merjük rábízni a második évszám felírását is. Csak rá!” – hangzott el a prédikációban.

Sikeres kezdet, eredményes út

A szentmise után Kollár Lajos és Szendrő Szabolcs, Zsolt egykori bajtársai vetítették le a Kancsendzöngán készült képsorokat, Erőss Zsolt utolsó expedíciójának filmkockáit. Aztán nyugovóra tért a több mint négyszáz ember, hogy vasárnap levezető túrán vegyenek részt a Hagymás-hegységben. Jövőre ugyanitt – hangzott el búcsúzáskor.