Elmennek, vagy nem is jönnek orvosok

Olyan méreteket öltött az orvosok elvándorlása Romániában, hogy ha a jelenség ilyen ütemben folytatódik, múzeumokká válnak a jól felszerelt, ultramodern kórházi részlegek, mert nem lesz, aki dolgozzon ezekben – vázolta a sötét jövőképet újságírói kérdésre a napokban Vasile Astărăstoae, az Román Orvosi Kamara elnöke.

A szakmai szervezet adatai szerint majdnem tizennyolcezerrel csökkent az országban dolgozó orvosok száma, az 1990-ben nyilvántartott 57 ezerről 39 200-ra. A kórházakból csak az elmúlt három évben majdnem tízezer orvos vándorolt el, számuk 2011 óta 24 ezerről 14 600-ra csökkent. A Franciaországban dolgozó külföldi orvosok körében elérte a hatvan százalékot a Romániából érkezők aránya, de Németországban is több mint négyezer Romániából elvándorolt orvos dolgozik, belföldön viszont nőni kezdett a keleti országokból érkező orvostanhallgatók száma, a Hargita megyei rezidensorvosi helyek egyikére például egy arab orvosjelölt jelentkezett nemrég.

Felmérhetetlen a hiány

A Hargita Megyei Orvosi Kamarának nincsenek pontos adatai a megyei orvoshiányról, de mint azt Pázmány Enikő elnök elmondta, az országos szinten mért arányok nagyjából érvényesek Hargita megyében is. A háziorvosi rendszerben nincsenek problémák, szakemberhiány leginkább a kórházakban van és bizonyos szakterületeken. Nagyon kevés például a kardiológus a megyében, katasztrofális a helyzet az onkológusok számát tekintve, és sürgősségi szakorvosból is nagyon kevés van – sorolt néhány példát a megyei orvoskollégium elnöke. A kamara vezetőségi tagja, Simon Alpár szerint az orvoshiány mértékét nem is lehetne pontosan felmérni a kórházakban évekig fenntartott, ám végül el nem foglalt rezidenshelyek helyzete miatt.

Turistaorvosokat képeznek

A tendenciák az elvándorlás tekintetében is megegyeznek az országos helyzettel, noha népszerűek a romániai orvosi egyetemek, ezek turistaorvosokat képeznek ki nyugati országoknak, ugyanis a fiatal orvosok tömegesen hagyják el az országot – fejtette ki véleményét Pázmán Enikő. A külföldi munkavállalásokhoz szükséges igazolások alapján – amelyeket a megyei orvosi kollégium állít ki az orvosok számára – az elnök elmondta, nyugat-európai országokba vándorolnak a Hargita megyei orvosok, leginkább Németországba, Franciaországba és Nagy-Britanniába. Főleg fiatalokról van szó, akik a jelenlegi orvosi bérekért nem maradnak itthon, nem nyom nagyot a latban náluk az itthon maradás, családalapítás, szülőföld, inkább az ismeretlent választják a jobb megélhetés reményében, külföldön próbálnak szerencsét, és nem is lehet lebeszélni őket erről – fejtette ki a tapasztaltak alapján a megyei orvosi kamara elnöke, de azt is közölte, hogy Hargita megyében az elvándorló orvosok száma nem haladja meg a tízet évente.

Rezidensek, akik sosem érkeznek meg

A megyében a legnagyobb probléma az, hogy nem is érkezik ide megfelelő mértékű orvosutánpótlás, és ezt csak a képzés átszervezésével lehetne orvosolni. Tar Gyöngyi, az orvosi ellátást felügyelő Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője az évek óta fennálló helyzettel kapcsolatban elmondta, a rezidensjelölteknek mintegy fele nem érkezik meg a megyébe a képzés végén, noha kötelezően el kellene foglalniuk a helyet, amelyre jelentkeztek, különböző kifogásokra hivatkozva ezt nem teszik meg.

A gond az, hogy a rezidensképzés az egyetemi központokban zajlik, ennek még egy része sem végezhető a kisebb kórházakban, így a rezidensjelöltek lefoglalják ugyan a helyeket a kisebb kórházakban, de az öt-hét éves rezidensképzés alatt családot alapítanak, vagy megállapodnak az egyetemi központokban, esetleg a képzés végén elmennek külföldre dolgozni, de a számukra fenntartott helyeket nem foglalják el a kórházakban – magyarázta el a problémát Tar Gyöngyi. A kórházak emiatt pereket is indítanak a rezidensjelöltek ellen, de rendszerint elveszítik ezeket, dacára annak, hogy a rezidensjelöltek nem teljesítik kötelezettségüket – tudtuk meg a megyei közegészségügyi igazgatóság vezetőjétől.

Társadalmi megbecsülés

A Hargita megyei rezidenshelyekre egyébként már külföldről érkező orvosjelöltek is bejelentkeznek, nemrég egy arab származású rezidens foglalt el egy ilyen helyet a megyei kórházban. A jelenséggel kapcsolatban Tar Gyöngyi mindenféle idegengyűlölet nélkül elmondta, a tendencia vélhetően erősödni fog, és az elvándorló helyi orvosok helyeinek egy részét olyan, külföldről érkező fiatal orvosok foglalják majd el, akik számára még vonzók lehetnek a romániai orvosi bérek.

Az elvándorlás megállításához egyébként nem kellene nyugat-európai szintűre emelni a béreket, csak a jelenleginél magasabbra, hogy annyira nagyon már ne érje meg elhagyni az országot. Ugyanakkor nagyon fontos lenne javítani az orvosi szakma társadalmi megbecsülésén is – hiszen a média, főként a televízió is a negatív hírekkel van tele –, és jó lenne, ha a lakosság közösségi szinten ráébredne, hogy orvosok nélkül fog maradni, ha nem tesz ellene valamit – mondta Tar Gyöngyi. „Együtt kell tennünk valamit, tartsuk itthon orvosainkat, tekintsük magunkénak őket!” – fogalmazott a megyei közegészségügyi igazgatóság vezetője a téma kapcsán.

Ahol nincsenek gondok

A székelyudvarhelyi kórház azon kevés egészségügyi intézmények közé tartozik, ahol nincs szakemberhiány, ami a kórház főigazgatója szerint annak köszönhető, hogy vonzó az intézmény a pályakezdő orvosok számára is. Lukács Antal érdeklődésünkre elmondta, hogy a városi kórházból az elmúlt években egyetlen orvos sem távozott külföldre, és az sem jellemző – az elmúlt időszakban mindössze egy esetben fordult elő –, hogy a fiatal orvosok a rezidensképzés végén ne jelentkezzenek az általuk lefoglalt helyre. Fordított helyzet viszont előfordult, vagyis olyan, hogy máshová bejelentkezett rezidens végül Székelyudvarhelyt választotta, de még olyan is, hogy a kórház vezetősége kérte a pályakezdő orvost, hogy a városi kórház helyett válassza inkább az általa korábban megjelölt második opciót, ugyanis időközben a kórház bővítette szakorvosainak számát.

A kórház vezetősége nem indított még pert olyan rezidens ellen, aki a képzés végén nem foglalta el az állást, amelyet fenntartottak számára, ugyanis a képzést nem a kórház költségvetéséből finanszírozzák, így az intézményt elvileg nem is éri anyagi kár ilyen esetben, tehát nem is nyerhetne pert. Hasonló helyzetben az egészségügyi minisztérium dolga lenne, hogy bírósági vagy más fegyelmi eljárást kezdeményezzen – fejtette ki Lukács Antal.