Csomafalvát szomjazzák az idegenben élők

Lévén, hogy borvizeseknek is hívják a település lakóit, megnyitották a borvízkiállítást, illetve bemutatták a dokumentumfilmet, amelyben számos helybéli lakost, illetve hozzáértőt megszólaltatva kerekedett ki az, hogy mitől is ennyire kelendő a borvíz. Bár nagy a rendezvénycsűr, mégis kicsinek bizonyult, annyian kíváncsiak voltak a filmre, illetve a kiállított tárgyakra. Nem csoda, hogy többszöri vetítés mellett döntöttek a szervezők.

Azt is tartja a fáma, hogy Szent Péter és Pál ünnepére még a foglyokat is hazaengedték szülőfalujukba. Valóban, erre az ünnepre, aki csak teheti, hazajön. Ám a többnyire idegenben munkát vállaló csomafalviakat honvágyuk mellett a szomjoltó borvíz is hazahozta erre a napra. A borvíztárlatot megnyitó dr. Szőcs Levente néprajzos-muzeológus bevallása szerint, bárhol is volt, amikor elfelejtette volna, hogy csomafalvi, akkor eszébe jutott arról, hogy szomjas. „A csapvíz sem Csíkszeredában, sem Kolozsváron, sem máshol nem oltotta a szomjamat. A mi kutunk vizéhez egyik sem hasonlított. Ha valaki valamire vágyik, úgy is mondják, szomjazik valami után. Ha a Jóisten megáldotta a csomafalviakat ezzel a vízzel, akkor valószínűleg a csomafalvi ember jobban kívánkozott haza, szomjazhatott az otthoni vidékekre a borvíz kapcsán is” – tette hozzá, majd javasolta, maradjon így ez a kiállítás, és ha lehet, bővüljön, és állandósuljon.

Nyolcvanhat kutat tartanak számon a telkeken, amelyek vize időjóslásra is alkalmas volt, hiszen gyergyószentmiklósiak is állították, hogy ha a pezsgése alábbhagyott, változóra fordult az időjárás. Ők csak tudhatták, hiszen feljegyzés szerint 1932-től éveken keresztül minden reggel friss vízzel töltött korsóval cserélték ki az üreseket. Hajnali négykor kelt a borvízhordó, hogy reggel hétre célba érjen a friss víz. Nem volt könnyű e mellékkeresethez jutni, mondás is őrzi: Menni kell, mint a borvizes lónak – mondták a dokumentumfilm megszólaltatottjai.

A borvíztárlat füzetet is őriz, melyben gondosan feljegyezték, kinek mennyit vittek, s ki mikor törlesztette az árát. Borvizes szekér, agyag- és faedények is kiállításra kerültek a rendezvénycsűrben, természetesen lehetőség volt három kút vizét is megkóstolni. Elhangzott az is, hogy akárki akármit is mondjon, jó ez a víz, mert a gyergyói doktor is innen viszi. S hogy még többen hordhassák, használják a község borvizét, Márton László-Szilárd polgármester a jelenlévők tudtára adta, tervezik közkutak fúrását, hogy ne magánudvarokról hordják a vizet, továbbá fürdőmedence építését is fontolgatják.

Déli harangszó hívta a búcsús szentmisére a híveket, ahol Farkas László, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum lelki igazgatója szentbeszédében a feltétel nélküli isteni szeretetről, az irgalmasságról szólt, kiemelte, hogy mindent, amit megélünk, Istennek köszönhetjük, és arra kért, hogy mindenki próbáljon családjában teljes életet élni, hiszen így juthatunk el az örök életre. „Minden nap minden órája visszavonhatatlanul lepereg. Az a tudat, hogy egyszer élek, nap mint nap kihívást jelent. Ha imádkozunk, tegyük egész lélekkel, ha nevetünk, nevessünk tiszta szívből, ha odaajándékozzuk magunkat, adjuk oda minden erőnkkel, ha könyvet olvasunk, olvassuk teljes figyelemmel, ha élvezzük a természetet, hát élvezzük testileg, lelkileg, ne csak félig” – szólt a búcsús szentmise üzenete.

Lukanénye, Dány, Ráckeve, Heves, Tótfalu, Baktalórántháza küldöttségével együtt az ünneplő csomafalviakat a piactérre várták tegnap délután. A helyi MPP köszöntötte a falu legidősebb lakóját. Csata Vince bácsi 95 éves, jó egészségnek örvend, és immár harmadik éve őt köszöntik legidősebb csomafalviként. A legifjabb falubeli június 19-én született, ő Láng Benjámin. Ezelőtt két évvel, bátyját, Dávidot köszöntötték a legifjabbként a falunapokon. Így 16 és 18 év múlva pezsgőbontás lesz a családban, hiszen azt is tartalmaz az ajándékcsomag. Addig is büszkék lehetnek, hogy gyúródó, vagyis életösztönnel tele közösségbe születtek, ahol több helyen is forrik a folyékony arany. A kicsik ugyan nem szórakozhatták végig a délutánt, de akik megtehették, volt, amiből válogatniuk, aztán az est a koncerteké volt, és úgy tervezték a csomafalviak, hogy az eget is lefestik, amint besötétedik.