Alfaluból Szűzanya lábához

„Aki már egyszer részt vett, igyekszik, hogy többé ne maradjon le. Ki kell próbálni, a következőkben már nem lesz kérdés, hogy gyalog-e, vagy kocsival” – hangzott el Alfaluban, a gyalogos zarándokok gyülekezésekor. A templom előtt összegyűltek többsége régi ismerősként üdvözölte egymást, örömmel fogadva az „első indulókat”.

Mások élményei formálták zarándokká

„Megfogalmazhatatlan, hogy milyen érzés. Az biztos, hogy sokkal másabb, mint amikor azért jöttem ki az induláshoz, hogy búcsút intsek. Évek óta gyűjtöm a résztvevők élményeit, mostanra „ért meg bennem” a zarándok. Remélem, nekem is lesz olyan lelki élményem, amit – ha elmesélek – másokat is útra késztet” – mondta el indulás előtt portálunknak egy útra induló, aki először vesz részt  gyalogos zarándoklaton. Hitét szeretné erősíteni, ez vezérelte az útra. „Szeretnék hinni annyira  magamban, hogy ne az akarat vezérlejen akkor, ha bizonyítási helyzetbe kerülök. Ha este lefekszem, nem kell akarnom, hogy reggel felkeljek, és mégis megtörténik. Valami hasonlóra vágyom a magamban vetett hit terén is” – fogalmazott.

A zarándoklat ünnep

„Lelki tartalma szempontjából a zarándoklat számomra az év legnagyobb ünnepe, hiszen amit a léleknek ad ez az öt nap, ahhoz semmi sem hasonlítható. Hosszú ideig feltölt. Nem az a fajta feltöltődés, amit egy kitűnő buli, vagy egy jól sikerült túra után érez az ember, és amitől esetleg pár napig még jól van, hanem lelkileg »tesz helyre«. Feltölti azt, ami egy év alatt kiürült. Sokan megkérdőjelezik, hogy tömegben mennyire élhető meg az egyén zarándoklata. Az én tapasztalatom, hogy teljesen mindegy, hogy hány ember vesz körül, ha magamba akarok fordulni, meg tudom tenni. Percekre, vagy egy adott pillanatban. És az, akkor, boldogság” – mondta el a Székelyhonnak egy fiatal nő. Nyolc éve csatlakozott a gyalogos zarándokokhoz, azóta egy évet hagyott ki, gyermeke születésekor. „Bár örömteli körülmény miatt maradtam akkor otthon, hatalmas hiányérzetem volt” – mondta.

A szeretetet, békét ismét együtt élik meg

Ha hazaér, a huszonkettedik vonalkát rója fel zarándokbotjára Balázs József, ennyi éve vezeti a Gyergyóalfaluból induló gyalogosokat a csíksomlyói búcsúba. A csütörtökön indulók nevében úgy  nyilatkozott: „Isten segedelmével megint útra kelhetünk a magyarok istene, a csíksomlyói Babba Mária köszöntésére. Idén is megadta nekünk azt a testi és lelki egészséget, hogy készek legyünk az ő felkeresésére. Örömmel gyűltünk össze. Látom mindenkinek az arcán a boldogságot, a vágyat arra, hogy ismét együtt lehessünk félmillió nemzet- és kereszténytársunkkal abban a szeretetben és békében, ami csak Csíksomlyón, pünkösdkor tapasztalható meg. Adja a jó Isten, hogy az idén is egészségben járhassuk meg ezt az utat, és bízunk, mint mindig is bíztunk abban, hogy a csíksomlyói Mária velünk lesz, erőt ad a nehézségek elviseléséhez”.

A feltöltődésből az itthon maradottaknak is jut

Adorján Imre helyi plébános a Szűzanya oltalmát, Isten áldását kérte a zarándokokra. Az út előtt állókat kérte, vigyázzanak egymásra, és figyelmeztette, ne feledkezzenek meg arról, hogy egy közösség hitét, Istenhez való ragaszkodását és a Szűzanya iránti szeretetét sugározzák magatartásukkal, ehhez méltóan viselkedjenek az út során. „Szeretettel várunk haza mindnyájatokat” – bocsátotta útjukra a zarándokokat.

A búcsúzásra a helybéliek közül sokan összegyűltek. Soraikból fogalmazódott meg: „Minden évben kijövök elbúcsúztatni őket, és mindig sírógörcs fog el. Úgy érzem, mintha a lelkem a zarándokokkal együtt tartana, a testem pedig marad. Öröm, amikor hétfőn este fogadhatom őket, energiájuktól én is megújulok”.