Felemelt szívvel énekelnek a madéfalvi Sursum Corda Egyházi Kórus tagjai

Kezdetben a település nevét viselte az énekkar, majd amikor 2001-ben Madéfalva szervezte a Felcsíki Egyházi Kórustalálkozót, felvették a Sursum Corda (Emeljük föl szívünket) elnevezést. Azért döntöttek e név mellett, mivel Madéfalva templomát Jézus Szíve tiszteletére szentelték fel – ismertette.

Fellépések, kirándulások

A kórus minden nagyobb egyházi ünnepen énekel – karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor, templombúcsún. Vannak évek, mikor mindezek mellett további eseményeket is szebbé tesznek énekükkel, idén ilyen volt a bérmálás és a templomszentelés. Ugyanakkor

– avatott be Bíró László. Megjegyezte továbbá, hogy a gyakorlás mellett rendszerint szakítanak időt közös kirándulásokra is, mostanra egy összeszokott baráti társasággá vált a csapat.

A próbákról

Az énekpróbákat mindeddig szeptembertől Jézus Szíve-búcsúig tartották, de mivel idén Szent Anna tiszteletére új templomot szenteltek fel a településen, így ezt követően a próbák június helyett július végéig tartanak majd, hogy az utóbbi templom ünnepére is felkészülhessenek. Az említett időszakban a hét elején szólampróbákon, péntekenként pedig összpróbán gyakorolnak a kóristák – részletezte a kántor. Hozzátette azt is, hogy

Istennek énekelni

Kérdésünkre, hogy mi a titka annak, hogy egyesek több mint fél évszázada kitartanak a kóruséneklés mellett, a karvezető egyszerűen csak annyit válaszolt, hogy Istennek énekelnek, s azt szívből teszik. Aztán kifejtette azt is, hogy nincs miből, de nem is lehetne meghonorálni azt a munkát, amit az énekesek befektetnek a kórusba, s ezt részükről csak úgy lehet hosszú ideig megtenni, ha nem külső hatásra, hanem belső indíttatásból szolgálnak. Ugyanakkor azt sem tagadta, hogy a fiatalokat nehezebb bevonni, mivel számukra izgalmasabbak a modern technológia vívmányai, de amint ráéreznek a kóruséneklés ízére, ők is örömmel vesznek részt a közös munkában.

A kórus legfőbb támogatója a helyi plébánia, amely nemcsak a kórustalálkozókra való utazásban, hanem a kar kirándulásainak megszervezésében is segít. Emellett a kották sokszorosításában a helyi önkormányzat és iskola nyújt segítséget az énekkarnak – ismertette a kántor. Mint mondta,

Figyelemre intik egymást

Emlékezetes történetükként azt az esetet mesélte el a karvezető, hogy egy korábbi plébános, aki nagyon muzikális volt – sokat segített az énekkarnak is –, egy próba alkalmával, amikor a fiatal fiúk nem figyeltek kellőképp az éneklésre, a kezében levő könyvvel közéjük csapott. S emiatt még napjainkban is felhívják egymás figyelmét az énekesek, amikor társaik nem figyelnek, hogy vigyázzanak, mert repül a könyv feléjük. Emellett az sem ritka, hogy egy-egy vicc is elhangzik a próbákon.