Élő táncházmozgalom van Kászonaltízen

− magyarázza Tima Mária Magdolna, amint nézegetjük a képeket. Ő a csoportok vezetője, mint meséli, 1979-ben végzett a székelyudvarhelyi tanítóképzőben – a tanítás és a tánc az élete.

Hogyan kezdődött?

Egy testvértelepülési kapcsolatnak köszönhetően merült fel a gondolat, hogy Kászonaltízen néptánccsoportot hozzanak létre 1999-ben.

− elevenítette fel a kezdeteket a tanítónő. Még abban az évben Kászonba látogatott az abasári tánccsoport, a kászonaltíziek is összeverbuváltak második, harmadik, negyedik osztályos gyerekekből egy csoportot, és Tima Mária Magdolna, Fülöp Ildikó és Becze Franciska vezetésével összeállítottak egy műsort. Mivel a környéken található legmagasabb hegycsúcsot Bóbiskának hívják, ezért is kapta a csoport ezt a nevet. „Ugyanakkor azért is neveztük el így, mert volt egy igazgatónk, Miklós Márton, és ő mindig mondogatta, milyen szép volna, ha itt lenne egy Bóbiska nevű tánccsoport. Így a Marci bácsi emléke is kötelezett, hogy ezt a nevet adjuk.

Divat lett néptáncolni

A Bóbiska megalakulása után alig telt el egy év, a csoport tagjainak kistestvérei is szerettek volna táncolni, így 2001-ben megalakult a Zergeboglár ötven gyerekkel. „Gábor jött, oktatott, szerveztük a nyári táborokat. Időközben Ildikó kolléganőm gyereknevelési szabadságra ment, egy másik kolléganőmmel, Antal Terézzel vezettük a csoportokat. 2006-ban újabb csoport alakult, ez az Eszterlánc. Aztán a mostani ötödik osztályosoknak, amikor első osztályosok voltak, én kellett tartsam a tornaórát, és gondoltam, hogy táncoljunk. Az osztályban kezdtük, de ott nem volt elég hely, bekérezkedtünk a kultúrotthonba, ott tartottuk a próbákat. De jöttek volna oda még kisebb gyerekek is, így aztán a nagyobbak lettek a Sirülő tánccsoport tagjai, a kisebbek a Virgonc tagjai” − sorolta a csoportok létrejöttét a vezetőjük.

De rendszeres fellépői a gyöngyösi rendezvényeknek, jártak Szatmárcsekén, Lepsényben, sőt három alkalommal Brüsszelben is, műsorral.

„Itt vagyunk a világ végén, és egy kászoni gyereknek – főleg régebb – nincs sok lehetősége innen elmenni, kimozdulni. A Zergeboglárban volt olyan gyerek, hogy amikor mentünk táborozni, akkor járt ki először a faluból, és látott vonatot. Vagy a magyarországi utak, a kiutazások, a táborok mindig nagy élmény a gyerekeknek és nekünk is, akik velük dolgozunk” − fogalmazott a csoportok vezetője.

Felkarolja a közösség

2002-ben megalapították a Kazun egyesületet, így a pályázati lehetőségeket jobban ki tudják használni. De, amint Magdi tanító néni fogalmazott, ha nyernek, ha nem a pályázatokon, ők táncolnak. A szülők havonta pénzt gyűjtenek a csoport kiadásaira, de az altízi, feltízi, impéri közbirtokosságok és a helyi önkormányzat is sokat segít.

Mint megtudtuk, jól bejáratott rendszerük van, minden évben egy táncstílust tanulnak, a nyári táborban pedig készül egy koreográfia. Nem az a lényeg, hogy nagyon sok táncot megtanítsanak a gyerekeknek, hanem inkább arra törekednek, hogy érezzenek rá a fiatalok az adott tájegység ízére, sajátosságaira.

− véli Tima Mária Magdolna.