A kultúrotthon akkori vezetői – Sándor Gábor és felesége, Margit – is szorgalmazták ezt. Egy időben néhány fiatal „kinőtte” a csoportot, de mindig maradt egy erős mag, 5-6 pár táncos, akik köré szerveződik azóta is a csoport – mesélt a kezdetekről Kelemen Szilveszter.

„Ezelőtt két évvel egy szüreti bál után újra felduzzadt a csoport tíz párra, most is ennyien aktív táncosok.

Ők „kopogtatnak” támogatásért, pályáznak, szerveznek, vállalják a fellépéseket. Novák Franciska volt négy és fél évig a csoportvezető, ő is táncos, de el kellett menjen külföldre, így most másik két fiatal táncos, Gergely Bernadett és László Zsombor vezetik a csoportot” – magyarázta Kelemen. György Piroska hozzáfűzte, mivel hallotta, hogy megalakult a tánccsoport, szólt, hogy ő is besegít, ha szükséges. „Szülési szabadság, gyerek, család – elég zsúfolt volt akkor az életem, de ott voltam helyben, és természetes volt, hogy segítek. Szilveszter is komolyan veszi, mert fontos, hogy egy oktató felkészülten menjen, tudja, hogy mit akar, és természetesen az is, hogy a fiatalok is akarják.

Felkarolja a közösség az ügyet

De nemcsak a szülők, hanem a helyi plébános, Czikó László, valamint a közbirtokosság is támogatja a csoportot – termet bocsátanak a rendelkezésükre, ha szükséges, valamint anyagilag is segítik őket. Tehát a közösség is felzárkózik az ügy mellé.

Ugyanakkor épp a szüreti bálra készülnek, tanulják a csősztáncot. „Taplocán ragaszkodnak ahhoz, hogy szakember készítse fel őket erre. Ez azért is jó, mert más a próbavezetés, nagyobb a haladat, jobban odafigyelnek. Ez még azért is jó lehetőség, mert azok a fiatalok, akik nem barátkoznak meg a néptánccal, legalább életükben egyszer részt vehetnek egy ilyen képzésen, és belelátnak, hogy nem is olyan egyszerű, mint ahogy kintről mutatkozik” – véli Kelemen Szilveszter. Rámutattak, mivel Taploca „kicsit város és kicsit falu is”, nehezebb egy néptánccsoportot fenntartani.

„Néha emiatt ütköztek is a véleményeink a táncosokéval, amikor mi teljesen más felé akartuk irányítani őket, mint ahogy ők azt gondolták. De úgy látom, sokat tanultak, és megértették a mi gondolatmenetünket a Szent László, légy velünk! című rockoratórium alkotása közben, amelyben kilenc taplocai táncos is részt vett. Beleláttak abba, hogy milyen egy nagy munka véghezvitele, amikor délután fél hattól este tizenegyig próba van. Megértették ők is, hogy ha mi néha fáradtan érkezünk a próbára, akkor az miért van. Ugyanakkor sok szép dolgot is megéltek ezen időszak alatt” – magyarázta a táncoktató.

„Nem jó nagyon hamar kiölni a fiatalokból azt a szeretetet, ami a néptánc iránt van. Így annál fontosabb, hogy ismerjék egymást, még a másik településbelieket is, és ez a lényege az egésznek, mert

– hangsúlyozta Kelemen.

Testtartás, kiállás

A csoport a próbákat szerdánként tartja este fél nyolctól fél tízig. Ha fellépésre készülnek, akkor hetente két próbát is tartanak – mondta György Piroska. Noha már több vidék tánclépéseit is ismerik a taplocai fiatalok, mindig van, amit finomítani. „Az alapok megvannak, viszont technikai dolgokkal kellene foglalkozzunk, a szebb kivitelezéssel. Emellett mindig újat is tanulnak, de ami megvan, azt mindig fel kell frissíteni, hogy ne felejtsék el a koreográfiákat. Ez nehézkes heti egy próbával. De a minőségre oda kell figyeljünk, fontos, hogy milyen a testtartásuk, a kiállásuk. Ezek alapdolgok. A közönség legtöbbször nem azt nézi, hogy száz figurát eljár-e, hanem hogy ha kiáll, akkor táncosként látja vagy civil emberként a színpadon” – emelte ki. Hozzátette, noha nem ő az első, aki ezt kimondja, de így gondolja, hogy amíg a hagyomány él, addig a nemzetünk is él.

Van utánpótlás

„Sok felnőtt és idős szokta mondani, hogy bezzeg a mai fiatalok. De a mai fiatalokat ki nevelte? Nem mi? Ebben látom a fő lényegét ezeknek a csoportoknak a működésében, hogy neveljük a fiatalokat, mert akkor a mi munkánk lesz ott, akkor nem mondhatjuk, hogy bezzeg a mai fiatalok.

– összegzett Kelemen.