Urunk mennybemenetelét ünnepli a katolikus egyház

Fotó: Veres Nándor

Urunk mennybemenetelét a húsvét utáni negyvenedik napon ünnepli a katolikus egyház. A csütörtöki ünnep kapcsán Ilyés Zsolt csíkszentléleki plébánossal beszélgettünk.

Szabó Kamilla-Mária

2016. május 05., 10:132016. május 05., 10:13

Ilyés Zsolt elmondta, a feltámadás és a mennybemenetel közötti negyven nap arra szolgált, hogy az apostolok és a hívő nép felkészülhessenek arra, hogy fizikai valójában többé már nem látják Jézust. Ezen negyven nap alatt Jézus többször is megjelent ugyan, de az már nem a megszokott emberi jelenléte volt – olyankor az apostolok sem ismerték fel a Megváltót, csak sejtették, hogy ő lehet. A negyven nap letelte után, az írásos emlékek szerint egyetlen apostol sem látta többé Jézust.

A mennybemenetel is elsősorban egy üzenet volt, hogy minden hívő megbizonyosodhasson róla, hogy Krisztus nem egyszerűen eltűnt, hanem visszatért az Atyához. Azért volt szükséges egy látványos felemelkedésre, mivel az akkori emberek többsége is elsősorban azt hitte el, ami látott. Ennek tükrében az emberek hitének megerősödését szolgálta az az alkalom – ismertette az ünnep ma is érvényes szerepét a lelkipásztor.

Kérdésünkre, hogy miért emlegetik áldozócsütörtökként is ezt az ünnepet, Ilyés Zsolt elmondta, két oka is van ennek az elnevezésnek. Ennek egyike, hogy korábban ezen a napon tartották az elsőáldozásokat, a másik ok, hogy sokáig a feltámadás utáni negyvenedik nap volt a húsvéti szentáldozás határnapja.

„Ennek az ünnepnek nincsenek nagyon látványos liturgikus elemei, talán egyetlen kivétel, hogy azokban a templomokban, ahol még elől vannak a húsvéti szobrok, azokat az evangéliumi rész felolvasása alatt elviszik. Régebben ilyenkor elfújták a húsvéti gyertyát is, de az újabb rendelkezések szerint, mivel a húsvéti idő egészen pünkösdig tart, égve maradnak a gyertyák a templomokban” – részletezte a liturgiához kapcsolódó szokásokat a plébános.