Quo vadis Sapientia?

Az akkreditáció utáni visszhangokról és a hogyan továbbról tartottak sajtótájékoztatót csütörtök délután a marosvásárhelyi EMTE kampuszán. A Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke, Kató Béla a héten megkapott akkreditációt az elmúlt 50 esztendő egyik legnagyobb megvalósításának nevezte. Hozzátette, a folyamat alatt belekerültek politikai csatározások kereszttüzébe, az anyaországi és erdélyi magyar politikai szinten is. „Különböző időszakokban másként viszonyult hozzánk a politikum, de azért általában igaz, hogy mindenki megtette, amit meg kellett tennie. A következő évtizedekben – és miért ne, évszázadokban – az lesz a Sapientia küldetése, hogy az erdélyi magyar értelmiséget nevelje” – fogalmazott Kató.

Az intézmény rektora, Dávid László elmondta, most mindenki számára az a legfontosabb kérdés az akkreditáció után, hogy Quo vadis Sapientia? „Nemrég elhangzott, hogy amennyiben a román állam részt vesz az egyetem finanszírozásában, akkor bármelyik más magánegyetem is kérheti, hogy támogassa őt az állam” – sorolta a legtöbbet hangoztatott érvet a rektor. „Ne feledjük el azonban, hogy mi hiánypótló szakokat indítottunk, olyanokat, amelyeket nem lehetett tanulni magyar nyelven, így joggal várhatnánk el, hogy a román állam megtegye ezt a gesztust a kisebbség felé, és biztosítsa az oktatás anyagi feltételeit” – fejtette ki Dávid. A rektor megjegyezte, a Sapientián három típusú szak van, olyan, amelyet oktatnak más egyetemen magyar nyelven – ebben az esetben nem is várnák el az állam támogatását –, olyan, amelyik teljesen hiánypótló szak a hazai magyar felsőoktatásban, és olyan, amelyik bár létezik magyar nyelven is, még sincs hozzá elég magyar ajkú tanár, ilyen például a jogászképzés.

Székely Gyula, aki 2010 januárjától dékán a marosvásárhelyi karon, rámutatott, az anyagi gondok mellett a főállású oktatók hiánya okozott az egyetemnek gondot.

Dávid ugyanakkor azt várja, hogy most az akkreditáció után nyugodt kutatói légkör alakuljon ki az egyetemen, ugyanis „állandó, napi szintű pártcsatározások mellett nem lehet tudományos munkát építeni”. A Sapientia egy éven belül el szeretné indítani a mesterképzőjét, a következő évet főként ennek előkészítésére szánják majd az oktatók, s utána jöhet majd a doktoriskola is. Dávid azt reméli, a jelenlegi 2000 hallgatóból így nemsokára 3000 is lehet.

Az egyetem megálmodója, Hollanda Dénes, aki a képviselőház döntésének napján, február 28-án töltötte 73. évét, legszebb ajándékának tartja az akkreditációt. Az új nemzedék figyelmébe ajánlotta, az EMTE példája is bizonyítja, hogy „nagyot kell álmodni, és azt meg kell valósítani”.