Összhangban lenni a lóval

„Már kicsi korom óta tetszettek a lovak, vonzódtam hozzájuk, szüleim születésnapi ajándékaként lovagoltam először. Két évig Somlyón Papp Dezső tanított, utána Zsögödben a Genovéva-lovardában Sándor Annamária” – mesélte portálunknak Márton Gréta. Orsonnal 2007 óta dolgozik együtt, mint mondja, összeszoktak már. Versenyezni szintén együtt kezdtek 2008-ban. „Még ő sem volt rendesen felkészítve, én is csak tanulási fázisban voltam – még mindig abban vagyok –, és nagyon jó érzés volt, hogy egymás mellett fejlődtünk, ketten értünk el eredményeket” – emlékezett vissza.

Felfigyeltek arra, hogy Orson elég gyors és kitartó ahhoz, hogy akár el is indulhatnának vele a Székely Vágtán, de két évvel ezelőtt Gréta még nem érte el a versenykiírásban szereplő alsó korhatárt, tavaly az érettségi miatt nem indult, a lovat sem tudták felkészíteni eléggé, ezért inkább vártak még egy évet. Ezelőtt két hónappal döntötték el biztosra, hogy indulnak a versenyen.

„Ez egy olyan intenzív edzést igényelt, hogy hetente egy szabadnapot hagytunk Orsonnak. Az elején kevesebbet és rövidebb távokat lovagoltunk, ahogy telt az idő, úgy fokoztuk a nehézséget és a távot. Figyeltünk természetesen a testi épségére, minden szem rá irányult a lovardában, mindenki putyukálta, nehogy valami gond legyen. Szerencsém volt, hogy vele indulhattam, és nem kellett lovat váltsak, hisz az összhang is nagyon kell a ló és lovas között. Ez nálunk megvolt, éreztem verseny közben, hogy minden rendben van. Persze a sikerhez sok minden kell, a ló sem lehet mindennap tökéletes hangulatban, én sem, de ezzel sem volt gond. Fontos, hogy a start is jó legyen, tehát a felvezetőnek is egy fontos szerepe jut ebben a versenyben. Külön dicséret illeti a felvezetőmet, mert mind a három startom kitűnően sikerült. És minthogy nem a saját lovam, köszönetet kell mondjak a lovardának is, hogy biztosította nekem. Mondhatnám, hogy egy kis szerencse is kell, hogy milyen sávon indulsz, milyen lovasokat, lovakat kapsz ki. Nem is bíztam el magam, mert azt tudtuk, hogy Orson tud gyors lenni, de akármi történhetett volna.”

Orsonról megtudtuk, hogy félig román sportló, félig angol telivér, kitartó és gyors, ezért elég esélyes volt a sikerre. Gréta egyedül attól tartott, hogy a lova megcsúszhat és elesnek, de mivel a pályákon sokat javítottak az előző évekhez képest, nyugodtan vágtázhatott.  

A Nemzeti Vágtán még nem tudja biztosan, hogy milyen lóval indul, de készülni mindenképp fog rá, és minden tőle telhetőt megtesz a siker érdekében. Az ifjú lovas Brassóban egyetemista, élelmiszer-turizmus szakon tanul. Hétvégenként járt haza Csíkba kedvencéhez, de mint mondta, nem jelentett neki fáradtságot ez, mert szeret a lovakkal foglalkozni. „Ők megnyugtatnak, maguk is sok türelmet igényelnek. Nagyon jó hatással vannak az emberekre.”

Gréta úgy véli, szerencsés helyzetben van amiatt is, hogy a szülővárosa „színeiben” tudott versenyezni. „Melegséggel töltött el, hogy a városomnak és a lovardának is öregbítettem a hírnevét, illetve a lóból is ki tudtam hozni azt, amit tud, és megmutatni, hogy ő alkalmas az ilyen versenyekre is, nemcsak az ugratásra. A célba érés pillanatában elégedett voltam a lóval, büszke voltam rá és magamra is, nagyon örültem.”