Nagyszülők kényszerhelyzetben

Egy fémbarakkban, nehéz körülmények között él a simoni fiúcska. Kevés keresgélés után sikerült megtalálni az Állomás utcában lakó hatéves Gábor Hunort, akit születése óta nagyszülei – Simon Mária és Gábor Dezső – nevelnek. Megérkezésünkkor az ajtót nyitó nagymama barátságosan hívott be a nem nagyobb mint 2X5 méteres barakba, és kért elnézést a benti állapotért.

A kis helyiségben az ágy mellett mosztos kályha van, amibe az éjszakai négy óra tüzelést követően másnap még nem gyújtottak be. A kályhával szemben a fotelen üldögélt a nagyapa. Mellette szorosan Hunika, aki vastagon felöltözve, téli kabátban, sapkában mondta, nem szokott fázni, még éjszaka sem, mert a nagyszülők melegen tartják, ugyanis kettőjük között alszik középen.

Állandó jövedelmük 42 lej

A nagyszülők könnyes szemmel mesélték el, hogy hat éve nevelik unokájukat, akit lányuk három hetesen hagyott náluk. Habár Hunika édesanyja a szomszéd faluban él élettársával, soha nem érdeklődik fia iránt. Jelenlegi állandó jövedelmük a 42 lejes gyermekpénz. A nagyapa tavalyig pásztorkodással foglalkozott, idén azonban már nem tudta elvállalni a falu teheneinek őrzését, mivel egészségügyi problémái miatt nem bírja a gyaloglást. A nagymama, amikor csak teheti, szőnyegmosást vállal a falubelieknél, hogy biztosítani tudja a mindennapi betevőt. „Sokszor a víz rá volt fagyva a ruhámra, de úgy is mostam a szőnyeget a patakban.”

Ajándékok a szomszédoktól

A lassan iskoláskorú gyermek mosolyogva mesélte el, hogy amióta nem hajtják a csordát, azóta otthon van, esetenként átmegy a szomszédokhoz, vagy játszik az ajándékba kapott játékaival. A szomszédok kedvelik a fiút, rendszeresen megajándékozzák őt. Mikulásra három szomszédtól is kapott az édességek mellett cipőt, sapkát, kabátot is – részletezte csillogó szemmel Hunika.

„Istenben bízunk csak” - vallotta be az asszony, miközben arról beszélt, hogy a jó Isten segítségével mindennap van, mit enniük. Hozzátette, kész csoda, hogy a télen hideg, nyáron viszont forró barakkban a gyermek még eddig egyszer sem betegedett meg.

Jobb körülményeket akarnak a fiúnak

Unokájukat nagyon szeretik, de belátták, hogy ilyen körülmények között – ahol ők már húsz éve élnek, miután a rokonaik kisemmizték őket – egy gyermeket nem lehet felnevelni. Ezért azon gondolkodnak, hogy beadják a tusnádfürdői Szent László gyermekvédelmi központba. Azért épp oda, mert közel van, és nem akarják, hogy messze elkerüljön tőlük a fiú – számolt be elgondolásukról a nagyapa.

„Ügyes gyermek Hunika, sajnálom is, mert étel nélkül jobban lehet ülni, mint hidegben” – osztotta meg véleményét Molnár Sándor, akihez gyakran bejár a szomszéd fiúcska. Azt is kifejtette, hogy közlékeny  gyermek, de biztosan hiányzik neki, hogy közösségben legyen, gyermekekkel játsszon.

Jelezni kell a problémát

Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője kérdésünkre kifejtette, bárki – szomszéd, rokon, polgármesteri hivatal dolgozója – jelezheti feléjük, ha nem megfelelő körülmények között élő gyermekről tud. A hivatalos eljárást – szakemberek felmérését, polgármesteri hivatal esettanulmányát – követően, ha nincs más megoldás, a gyermek nevelőszülőkhöz vagy gyermekotthonba kerül. Az igazgatóság célja, hogy – ha egy mód van rá – a gyermekek saját családjukban nevelkedhessenek. Abban az esetben, ha ott nem maradhatnak, akkor is megpróbálják a családjukhoz közel elhelyezni őket, hogy tarthassák a kapcsolatot szüleikkel – hangsúlyozta az igazgató.