Kutyafogatok versenyeztek Kalibáskőn

A Yukon Sportegyesület által tető alá hozott sprintverseny a szervezők elmondása szerint nem ideális, viszont kedvező körülmények között zajlott, ugyanis a napsütés és a felmelegedés miatt olvadásnak indult a pályán levő hó. A szombatra és vasárnapra tervezett sprintversenyeket ennek ellenére sikerült megtartani, és mindegyik induló maradéktalanul teljesítette a távot, de olyan is volt, aki fogatával eltévedt, és jelentős időhátránnyal, hatalmas kerülővel érkezett a célba. Bencze Tibor, a verseny házigazdája és főszervezője elmondta: arra az eshetőségre is felkészültek, hogy a pályákat lerövidítik, erre azonban nem került sor, mivel vasárnap a felhős idő miatt már nem olvadt rohamosan a hó. A második versenynapon már minden simábban ment, az indulók is „összerázódva”, gond nélkül teljesítették a kijelölt távot.

A verseny előtt. Simogatni lehetett őket, ennük viszont csak a gazdáik adhattak nekik. A malamutok viszonylag „békésen” tűrték a körülöttük levő felhajtást, a fotósok és a nézelődők sokaságát. Már hozzászoktak a „rivaldafényhez”.

Sprintelés előtt. A szigorú szabályok szerint zajló verseny legaktívabb résztvevőit „sorokba kellett rendezni”, hogy a rajtolás problémamentesen történjen.

A legtöbb kutyafogat „puskagolyóként” repült át a „rajtvonalon”, percek múlva pedig eltűntek szem elől a kalibáskői fenyvesben.

Tanácstalanság. Volt, amikor rossz irányba indultak a kutyák, mert úgy tűnt, hogy a pálya másfelé is elágazik. A pályabírók figyelmeztető szalagok kihúzásával iktatták ki a „két út áll előttem” lehetőséget.

Elemi erő, csapatmunka, összehangoltság. Ezek a kutyák több száz kilós terhet képesek elhúzni több kilométeren, árkon, bokron keresztül.

Az egyik legfiatalabb versenyző. Mindenki tette a dolgát, nem igazán volt szükség vezényszavakra. Csak úgy „porzott” utánuk a hó.

A rajt előtt időnként egy kis összebújásra, játékra is volt idő. Ilyenkor mutatkozott meg, hogy a kutya több egy versenyzőnél a gazdái számára.

A versenyekről sosem hiányzó szamojédok. A leghangosabb, de ugyanakkor a legnagyobb rajongással körülvett „szőrmókok” időnként hajlamosak arra, hogy a saját fejük után menjenek, így a hajtójuknak is nehezebb dolga van az irányításukat illetően.

A lelkesedésük hatalmas, alig lehet fékezni őket, mivel indulnának már akkor is, amikor nincsenek teljesen befogva, és gazdájuk sem végezte el az utolsó ellenőrzéseket, hogy minden rendben van-e a fogattal.

A visszaérkezés már kevésbé gyorsan, általában lógó nyelvvel történik. Nem is csoda a több mint tíz kilométer megtétele után.

A musher azzal is segít, ha időnként, például a nehezebb szakaszokon maga is leszáll a szánról és együtt szalad a kutyákkal. A célba érésnél is fölösleges a kutyákat erőltetni.

A napsütés verőfényes, kellemes tavaszi meleg van, emiatt a hó alól is egyre több fűcsomó kandikál ki, de ez nem szegi kedvét a versenyzőknek. Egy-egy rövid szakaszon a füvön is átcsúszik a szánkó, de ennyi még bőven belefér, tekintve, hogy ez az utolsó verseny ebben a szezonban.

Itt nem az történt, hogy a szánnal beelőzték a kutyákat. Két fogat érkezik egymás után a célba, viszont itt nincs látványos előzés, fej-fej mellett haladás. Nyilván megvan a versenyszellem, de a fő mozgatórugó, hogy mindenki jól érezze magát, és ezt ne rontsa el holmi kicsinyes rivalizálás.

Még egy érkező, akit vastaps fogad. Az egyik korábbi versenyen fogadásból egy olyan fiatalembernek adta kölcsön a kutyáit, aki addig még versenyzett. Ő most nem volt jelen a versenyen, de elmondták: „megfertőzte” őt a sportág, és már a kutyatartáson is elgondolkodott.

A szombati verseny után a „bónusz körben” az egyik operatőr lehetőséget kap, hogy egyedi szemszögből mutathassa meg a versenyt.

Forog is a kamera becsületesen, remélhetőleg szép mozgóképes összeállítást láthatnak később a kutyafogatható-versenyek kedvelői.

Megmérettetés utáni életkép. Megérdemelt szieszta.

A jutalomfalatok mellett a cirógatás és a simogatás is kijut a békésebb kutyáknak.

Csend és nyugalom. A következő megmérettetésre ismét erejük teljében kell lenniük, de ez nem okoz kihívást. Jövőre ugyanitt, remélhetőleg ugyanekkor. Ha nem lesz hó, akkor majd kerekes fogatokkal.