Ismét népviseletbe öltözött Csíksomlyó

Apró kislány igazgatja a szoknyáját a fűben. A népviselet olyan pici rajta, hogy szinte egy játékbabára is ráillene, ő mégis magától értetődő természetességgel viseli, ebbe született bele.

Néhány méterrel arrébb csángó asszonyok segítenek egymásnak megkötni a kendőt, majd összenéznek és elmosolyodnak. A mozdulatok régiek, a pillanat mégis eleven, ismerős.

Ismét megtelt élettel Csíksomlyó az Ezer Székely Leány Napján. Már a reggeli órákban gyülekeztek a résztvevők Csíkszereda főterén, ahonnan népviseletbe öltözve vonultak a kegytemplomhoz. A tömegben minden korosztály képviseltette magát: volt, aki egyedül érkezett, mások barátokkal, családdal vagy egész közösségekkel vágtak neki a napnak, ki gyalog, ki lóháton, ki szekéren.

A népviselet, a népzene, a néptánc és a magyar nyelven elmondott ima ezen a napon nem egyszerű hagyományként jelenik meg, hanem közösségi élményként is. A szentmise, a közös éneklés és a táncok mind ezt erősítették.

A nyeregben egymást váltották a hagyományőrző csoportok előadásai, a színpad körül pedig folyamatosan gyűltek az érdeklődők. Közben a gyerekek önfeledten játszották a népi játékokat, körbe-körbe forogtak a társaikkal, a kézműves sátraknál pedig kíváncsi kezek próbálták ki a régi mesterségeket.

Sokan a fellépők miatt érkeztek, másokat a foglalkozások és a vásár vonzott ki, de akadtak olyanok is, akik egyszerűen

Ez azt bizonyította, hogy az Ezer Székely Leány Napja egyszerre lehet fesztiváli hangulatú, találkozó és közösségi ünnep.

A legfiatalabbak talán a leglátványosabban élték meg a rendezvényt. A kislányok büszkén viselték színes viseletüket, többen mosolyogva mondták, mennyire

A fiúk közül néhányan már a legényes lépéseivel próbálkoztak, nagy tapsot kapva a nézőktől. A délután során közös tánc hozta össze az embereket, majd elkészült a hagyományos közös fotó a népviseletbe öltözött résztvevőkkel.

A jókedv szinte állandó vendég volt a Nyeregben. Ahogy a zenészek rázendítettek egy újabb dallamra, valaki tréfásan odakiáltotta:

A nap egyik jelképes mozzanata a házigazdai staféta átadása volt. A hagyományokhoz híven két esketőszéket adtak át a következő tiszteletbeli házigazdának, a jövő évi rendezvényre készülő Madéfalvának. Az ajándékot jókívánságok kísérték, miközben az idei házigazda, Szépvíz község búcsút vett ettől a szerepkörtől.

Az esketőszékek átadása talán több is egyszerű ceremóniánál, hiszen a folytonosságot jelképezi. Azt az üzenetet hordozza, hogy a közösség által őrzött értékek nem érnek véget egy rendezvénnyel, hanem nemzedékről nemzedékre, faluról falura öröklődnek tovább. A csíksomlyói nyeregben szombaton ismét ezrek bizonyították, hogy ezek a hagyományok ma is élnek, és ha vigyázunk rá, még sokáig velünk lesznek.