Jobbára a kalandvágy sarkallta a tusnádfürdői Hosszú Emesét, hogy belevágjon az El Caminó-i zarándoklatba. A 26 éves egyetemista lány egy csíkszeredai zarándoktársával, Keresztes Zsuzsával együtt egy hónapig átlagban napi 27 kilométert gyalogolt és közel 800 kilométert tett meg Szent Jakab útján.
2015. október 06., 13:042015. október 06., 13:04
„Csípőficamom meg bokasülyedésem van, illetve a térdemmel is egy kis probléma, ezért világéletemben óvtak, még testnevelésből is felmentettek. Ez engem nagyon zavart, ezért is akartam bebizonyítani magamnak, hogy ezen az úton végig tudok menni. Talán volt egy kis vallásos indíttatás is, mivel eléggé szabad gondolkodású vagyok, reménykedtem, hogy útközben rájövök dolgokra, de nem történt meg. Aztán mivel most tértem haza Budapestről, jelenleg egyetemista vagyok és válaszút előtt állok, talán abban is reménykedtem, hogy az út során kitalálom, mit is akarok tenni a továbbiakban, de hát ez sem történt meg. Nem tudok megvilágosodásról beszélni, de nem is ez volt a célom” – magyarázza Hosszú Emese, aki egy kilenc kilós hátizsákkal a hátán indult el a nagy útra augusztusban.
Hosszú Emese és Keresztes Zsuzsa augusztus 25-én vágott neki a nagy kalandnak, Kolozsvárról repülővel utaztak Zaragozáig, majd busszal haladtak tovább Saint Jean Pied de Portig, ahonnan 27-én délután gyalogosan indultak el a Világörökség részét képező Szent Jakab útján. Harminc nap elteltével, közel 800 kilométer megtétele után érkeztek meg Santiago de Compostellába, a végállomásra, ahonnan nemrégiben tértek haza. „Mostanában divat, hogy Santiago de Compostellából a zarándokok továbbmennek Fisterrába, ahol elégetnek egy-egy olyan ruhadarabot, amiben zarándokoltak. Ez egy száz kilométeres útszakasz, de mivel mi már megvásároltuk visszafele a repülőjegyet, szorított az idő és nem fért bele még további gyaloglás, így – bár szégyenlem – ide busszal mentünk és mi is elégettünk egy egy ruhadarabot. Csodálatos hely, az az érzése az embernek, hogy a világ végén van” – meséli a napbarnított fiatal lány.
Bár Csíkszeredából ketten indultak el, végül hármasban zarándokoltak, csatlakozott hozzájuk egy szintén erdélyi fiatal nő. „Minden napnak megvan a maga csodája. Nem volt olyan nap, hogy ne történjen valami” – mondja nevetve Emese miközben élményeit osztja meg. Esténként rendszerint zarándokszállásokon tértek nyugovóra, ám akadt kivétel is. Már a zarándoklat első éjszakáját a szabad ég alatt kellett tölteniük, illetve egy alkalommal egy apró garázsban húzták meg magukat több zarándok társaságában. „A Napoleon útján, az úgynevezett francia úton haladtunk, amely felvisz a Pireneusokba, gyönyörű a látvány, a táj, de nagyon meg kell szenvedni ezt az első szakaszt, amikor felfelé megyünk a hegyen. Majdnem a hegycsúcs közelében találtunk is szállást, ám mivel antipatikusak is voltak és drága is volt, nem maradtunk ott, hanem a közelben egy pásztor beleegyezésével egy raktár udvarán, a szabad ég alatt éjszakáztunk további két zarándokkal. Hálózsákban aludtunk, rettenetesen fújt a szél, de ott voltunk majdnem a Pireneusok tetején, mély sötétségben, felettünk a csillagok, és én arra gondoltam, hogy ha valaki megkérdezné, hol lennék legszívesebben, azt mondanám, itt és nem máshol. Később kiderült, mind az ötünkben ezek a gondolatok fogalmazódtak meg. Megható érzés volt.”
Mély barátságok szövődnek
Emese egyébként időnként elvált társaitól és egyedül haladt, elsősorban azért, mert két társának gyorsabb volt a tempója, neki meg lassúbb. „Reggelente együtt indultunk el. Úgy 10 kilométer megtétele után közösen kávéztunk, reggeliztünk, majd én fél órával hamarabb indultam tovább, mint ők. Volt amikor bevártam őket, aztán újra lemaradtam. Volt, amikor idegenek csatlakoztak hozzám, beszélgettünk, aztán elbúcsúztunk, ha az embernek kedve volt, társalgott, ha egyedül akart, haladni, azt is tiszteletben tartották” – eleveníti fel. Mint megjegyzi, nagyon sok emberrel szóba elegyedett, sok megindító élettörténetet megismert. Találkozott Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Izraelből, Koreából, illetve számos európai országból érkezett zarándokkal, sokuk között életre szóló barátságok kötődnek. „Sok az egyetemista és a meglepően jó kondícióban lévő nyugdíjas. Van, aki túrázni megy, más spirituális vagy vallási megfontolásból indul el. Én nem vártam nagy csodát. Az El Camino mindenkinek a saját útja. Az élet nem szépirodalmi regény, hogy elhiggyük, csodák történnek ott veled, de van, aki sok mindent csodának él meg” – mondja határozottan.
„Célba akartam érni, és sikerült”
A helyiek kedvesek és segítőkészek – meséli –, bár őt személy szerint meglepte, hogy sok helyen nem értik az angol nyelvet. Nem egyszer volt arra példa, hogy az úton haladva nem vették észre, a nyomukban autó jön, a sofőr ugyanis nem dudált rájuk, hogy ne zavarja a zarándokokat.
„Szép helyeken jártunk, több templomot is meglátogattunk, Santiago de Compostellában, a katedrálisban pedig mindenkiért elmondtam egy imát, és ez jólesett. Csodálatos út, ahol van lehetőség mindenre, tulajdonképpen az embertől függ, hogy mennyit enged meg magának. Én szeretek sétálni, az nekem jót tesz, imádok ismerkedni, szeretek új helyeken járni és új embereket megismerni, úgy éreztem, nekem mindez elég ok volt arra, hogy elinduljak erre az útra. Azért mentem, hogy jól érezzem magam és bizonyítsak. Célba akartam érni, és sikerült” – mondja csillogó szemekkel.
Az emberi test, az immunrendszer és a lelki egyensúly összefüggéseit állítja középpontba a Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadás-sorozat következő eseménye január 23-án, Csíkszeredában.
A Csobotfalvát érintő csíkszeredai városi autóbuszjáratok 4-es és 4D-jelzésű vonalain késésekre lehet számítani, a tesztidőszak alatt ugyanis kiderült: tarthatatlan a jelenlegi menetrend. Dolgoznak a kijavításán.
A kászonjakabfalvi szándékos gyújtogatásoknak egyelőre nincs gyanúsítottja – tudtuk meg a csíkszeredai ügyészségtől. Az eset miatt önkéntes alapon működő polgárőrség alakult, amely azóta is rendszeresen járőrözik az érintett falurészben.
Óvodákat és tornatermeket szereltek fel korszerű bútorzattal, illetve eszközökkel Csíkszeredában a helyi önkormányzat erre irányuló európai uniós pályázata révén. A Cimbora Napközi Otthonban mutatták be hétfőn a beruházás eredményeit.
Kiemelkedő volt a műtéti tevékenység a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban az elmúlt évben: több mint kilencezer alkalommal végeztek operációt.
Fordulatos és eredményekben gazdag évet zárt 2025-ben a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház – értékelte Konrád Judit, az intézmény menedzsere.
Soron kívüli ülésen döntött pénteken a csíkszeredai önkormányzati képviselő-testület a költségvetési többlet felhasználási módjáról, amelyet ebben az évben fejlesztésekre fordítanak. A megtakarítás a működési költségekből származik.
Egy kidőlt fa miatt teljesen megbénult a közúti forgalom egy időre a Hargitafürdő területén áthaladó megyei úton csütörtök délután. A csíkszeredai önkéntes tűzoltók távolították el a fát, azóta újraindult a forgalom mindkét irányban.
A télies időjárás miatt rövid ideig korlátozták a 7,5 tonnánál súlyosabb teherautók közlekedését Szépvíz és Gyimesközéplok között a 12A jelzésű országúton. A korlátozást 14 óra 30 perc körül oldották fel.
A vidéki települések polgármesterei is tisztában vannak azzal, hogy a mára hírhedtté vált 239-es számú törvény jelentős terhet ró a lakosságra. Csak egy dologgal tudják biztatni a lakókat: a helyben befizetett adók legalább nem vándorolnak Bukarestbe.
szóljon hozzá!