Csak azt veti papírra, amiről úgy érzi, muszáj megírnia

Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

00:45

Legendás magyar előadók mozgatták meg a tusványosi közönséget pénteken

00:06

Otthon bukott el az FCSB, még veretlen az újonc

21:19

Magyarországnak nem érdeke a blokkosodás, Románia a mainstreamhez igazodott

21:03

A kultúra egy szép, színes szőttes, amivel leterítjük a társadalmat?

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Szakadékba zuhant egy autó a Nyergestetőn, egy személy életét vesztette

Teherautó és személygépkocsi ütközött, két ember meghalt

Mindeközben Tusványoson leszakadt az ég

Második égszakadás pár óra alatt Tusványoson – fotók

Eddig tartott a kétnyelvűség: román nyelvűre cserélték a táblát

Mit hoznak magukkal Európába a bevándorlók? Nem sok jót

A telephely nem készül el idén, de az új buszok elindulnak

Donald Trumppal szolidarizáltak a 33. Tusványos megnyitóján

Joe Biden bejelentette visszalépését az elnökjelöltségtől

Csak azt veti papírra, amiről úgy érzi, muszáj megírnia

Fotó: Pinti Attila

Kétféle könyv van: az egyik, amit meg tudok írni, de az általában nem szokott érdekelni. A másik pedig az, amit muszáj megírni, és muszáj megírnom nekem – avatta be a szakmai titkai egy részletébe csíkszeredai olvasóit Tompa Andrea író.

Kozán István

2023. január 23., 21:342023. január 23., 21:34

2023. január 23., 21:352023. január 23., 21:35

Telt ház fogadta székelyföldi felolvasómaratonja első állomásán Tompa Andrea kolozsvári születésű, Magyarországon élő írót. Csíkszeredában megtelt a Csíki Mozi, ez pedig egyet jelentett: csúsztat, aki azt állítja, hogy manapság már nem lehet irodalommal megtölteni egy kétszáz férőhelyes előadótermet.

A magyar kultúra napja alkalmából szervezett felolvasások első állomásán, Csíkszeredában a vendéget Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója házigazdaként köszöntötte, majd Tompa Andreával Bodó Julianna egyetemi oktató beszélgetett.

Hogyan választja ki a szereplőket, illetve hogyan alkotja meg azokat? – adódott rögtön az első kérdés. „Ha jól számolom, ez a negyedik találkozóm Csíkszeredában, és nagyon remélem, hogy nem az utolsó. Nagyon nehéz arra válaszolni, hogy hol szökken szárba egy könyv, mert azt sosem lehet pontosan tudni. Sok minden foglalkoztat és forog a fejemben, és ebből elkezd egy-egy dologra egyszer csak nagyobb fény kerülni. Ilyenkor ráérzek arra, hogy abba az irányba valami megmagyarázhatatlan érdeklődés kezd el vinni.

Egyébként kétféle könyv van: az egyik, amit meg tudok írni, de az általában nem szokott érdekelni, mert az egy olyan tudás, amiben van egy nagy adag rutin. A másik, amik engem érdekelnek, azok, amiket muszáj megírni, és muszáj megírnom nekem” – válaszolta Tompa Andrea a feltett kérdésre.

Fotó: Pinti Attila

Mintha a hallgatóságtól jött volna a következő kérdés is: miért választja az adott helyszíneket, illetve regényíróként hogyan használja a helyeket, városokat?

„Három könyvem nagyon szorosan Kolozsvárról szól, ez azonban három nagyon különböző Kolozsvár. A hóhér házának tere abban izgatott leginkább, hogy egy nagyon fenyegetett tér. Nyilván a diktatúra tere, a nyolcvanas évek tere, a várost pedig az fenyegeti, hogy folyamatosan felszámolják a múltját, le akarják rombolni.

Van egy modernizációs folyamatnak hívott hihetetlen erőszakos rombolási folyamat, ugyanakkor a városnak mégis van egy állandósága. A felszámolásról sajnos Csíkszeredában is nagy tapasztalat van.

Amúgy csak zárójelben jegyzem meg: nehéz megérteni, hogy a csudában úszta meg a kolozsvári Szent Mihály-templom a lovas szoborral együtt [a lebontást]. A diktatúra alaptermészete, hogy folyamatosan szorongat, fenyeget.

Fotó: Pinti Attila

Másik regényemben, a Fejtől s lábtólban Kolozsvárnak a monarchiabeli második nagysága mutatkozik meg:

nagy versenytársa a város Budapestnek, de valamilyen módon mindig csak a második;

s ettől a helyzettől a regénybeli városnak van egyfajta billegése és provincializmusa.

Fotó: Pinti Attila

Az Omerta a harmadik, amelynek a helyszíne ugyancsak Kolozsvár. A negyedik regényemben a tér már nincs megnevezve. Őszintén szólva eluntam, mert addig mindent elmondtam arról a konkrét térről, amit gondoltam, és lehet, hogy a tér is elunt engem, ezért a Haza egy sokkal absztraktabb térben mozog. Sokkal inkább a kelet-nyugat és a nyelvváltás kérdése foglalkoztatott, és nem a konkrét történelmi, dokumentálható terek.

A szerző első regénye, A hóhér háza a ’80-as évek Kolozsvárján játszódik, az egyes szám harmadik személyben elbeszélt történet főszereplője egy középiskolás lány. A Fejtől s lábtól két erdélyi orvos Trianon árnyékában zajló története, az Omerta a kommunista rezsim kezdetét eleveníti fel négy elbeszélő hangján. A negyedik regény, a Haza a máról szól, főhőse egy író, aki új hazában új életet választott.

A találkozó második felében Tompa Andrea részleteket olvasott fel a hamarosan megjelenő ötödik regényéből.

Még sosem mondtam ki, de most itt a lehetőség, az új könyvem címe: Sokszor nem halunk meg

– fedte fel a titkot.

Az esemény végén a hallgatóság kérdéseket tehetett fel, majd a szerző dedikálta a könyveit, amelyeket rajongói magukkal hoztak.

A további helyszínek

Január 24-én 18 órától Kovásznán, a városi művelődési házban, 25-én 18 órától Székelyudvarhelyen a városi könyvtárban, 26-án ugyancsak 18 órától Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban és 27-én 17 órától a kézdivásárhelyi Vigadóban tartják a beszélgetéseket. Tompa Andrea író, színikritikus Kolozsváron született, 1990 óta Budapesten él. 2009–2015 között a Színházi Kritikusok Céhének vezetője. 2015-től 2020. szeptember 1-jéig a Színház folyóirat főszerkesztője, 2020. szeptember 1-jétől a Színház Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Csíkszereda Kultúra