Búcsút intettek a gimnáziumnak

Patek Mária-Anna aligazgatónő búcsúzott a végzősöktől

Könnyekkel küszködő szülők, mosolygós, derűs arcú diákok, és ünneplőbe öltözött iskolaudvar. Nagyjából így lehetne röviden leírni a Salamon Ernő Gimnáziumban megrendezett ballagást. Patek Mária-Anna, a gimnázium aligazgatónője a rendezvény első felében említést tett a több mint 100 éves múltra, amivel az alma mater rendelkezik, és ennek keretén belül tért ki a legelső ballagókra, akik annak idején először léptek ki az iskola kapuján, továbbá akiknek tablójuk nem rég rekonstruálódott. Ezután az osztályok legeredményesebb tanulóinak díjazására került sor, továbbá néhányan különdíjban is részesültek.

Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere a következő útravalóval ruházta fel a végzősöket: „Minden ballagási ünnepség, öröm és nosztalgia keveréke. Öröm, hiszen egy újabb korosztály tesz tanúbizonyságot érettségéről, elindulva a nagybetűs élet felé. Ugyanakkor nosztalgia, mert vége az élet legszebb időszakának, az álmodozó gyermekkornak. Menjetek hát megálmodott utatokra, tanuljatok, tapasztaljatok, de térjetek haza, házat építeni, családot alapítani, tudásotokat kiteljesíteni” – mondta beszédében a város első embere.

Az intézmény igazgatója, Lakatos Mihály egy történettel búcsúzott a végzősöktől, amelyben egy férfi áll ki az utcára hegedülni, de alig kerül néhány cent a hegedűtokba. Az emberek nem tudták, hogy egy szociológiai kísérlet áldozatai, a néhány centért hegedülő úriember pedig a nagy hegedűművész, Joshua Bell. Lakatos Mihály ezen történetével arra hívta fel a figyelmet, hogy ki tudja, milyen dolgokat hagyunk figyelmen kívül a mindennapjainkban, olyanokat, amelyeknek leírhatatlan értékük van. A vezető gondolt itt a végzősök szüleire, nagyszüleire, rokonaira és barátaira. A rendezvény befejező akkordjaiban a végzősök kirobbanó lendülettel dobták a magasba az addig szorongatott virágokat, ezzel is érzékeltetvén, az ő útjuk a gimnázium falain belül lejárt.

A Gépgyártóipari Iskolaközpontban százhuszonegyen ballagtak

Egy nappal korábban, csütörtökön ballagtak a Gépgyártóipari Szakközépiskola és a Batthyány Ignác Technikai Kollégium végzős növendékei. A két tanintézményben százhuszonegy, illetve százharminc diáktól búcsúztak el. Többségükben a székelység népviseletét magukra öltve, büszkén álltak tanáraik és meghatott hozzátartozóik, fiatalabb iskolatársaik elé.

A Gépgyártóipari Iskolaközpontban Részeg Ildikó iskolaigazgató, Magyari Vencel megyei tanácsos, a tanfelügyelőség részéről Ványolós István, míg az Iskolás Sportklub képviseletében Jánosi Béla igazgató, valamint Mezei János polgármester búcsúztatta a ballagó fiatalokat. Az egyházat Portik Hegyi Kelemen főesperes-plébános és Bartos Károly képviselte, ez utóbbi ugyanakkor a teológia osztály tanáraként búcsúzott tanítványaitól. Az életben majd ne csak emberek, hanem lelki emberek is legyetek – mondotta útravalóul.

A Batthyány Ignác Kollégium ballagási ünnepségén a szülőkön, diáktársakon és tanárokon kívül Mezei János polgármester, a megyei tanács nevében Kassai Péter, a megyei tanfelügyelőség nevében Kari Attila és nem utolsósorban Farkas Zoltán, az iskola igazgatója, illetve Gál Enikő aligazgatónő búcsúztatta a végzősöket. Egy-egy jó tanácsot, élettapasztalatot tettek a végzős diákok tarisznyájába, remélve, hogy ezzel elősegítik további boldogulásukat az életben.

Farkas Zoltán igazgató beszédében kifejezte, a mai világban erős emberekre és kitartó diákokra van szükség, akik többször képesek újrakezdeni az életet, megőrizni magyarságukat és lelki békéjüket. A szorongó pillanatok és önfeledt nevetések emlékeivel búcsúzott, remélve, még láthatatlan kezeikkel egy ideig tudják segíteni, irányítani útjukat.

A Batthyány Ignác Technikai Kollégium ballagói is beléptek a nagybetűs életbe

Mezei János mindkét helyszínen kifejezte várakozását, mondván, hogy ha el is mennek, a tudást, amit négy év alatt felhalmoztak, magukkal viszik. Felszólította őket arra, hogy bárhova is mennek ezután, családot alapítani, dolgozni, egész embernek lenni, jöjjenek haza.

A búcsúztatókon elhangzott, mérföldkőhöz érkezett a középiskolát elvégzők élete. Most lezárul egy gondtalan időszak, és kezdődik egy új, felelősségteljes. Az iskolában nem csak tudományt szívhattak magukba, hanem emberséget is. Itt azt is megtanulták, hogyan kell magyarnak lenni. A kicsengetés után a büszke, könnyes szemű szülők, rokonok és az immár érett végzősök folytatták az ünneplést családjuk körében.

A búcsúbeszédek után sor került a kiemelkedő eredményeket elért tanulók, illetve azon diákok díjazására, akik aktív szerepvállalással járultak hozzá az iskolai élet jobbá, szebbé, tartalmasabbá tételéhez.