Akinek volt alkalma, lehetősége beszélgetni Takács Istvánnal, az minden bizonnyal megállapította: igen, ilyen egy igazi úriember. Takács István, a csíkszeredai jégkorong többszörös országos bajnokaként, gépészmérnökként, családapaként, egyházgondnokként a város elismert, megbecsült polgáraként nem törekedett többre, mint legjobb tudása szerint elvégezni mindazokat a feladatokat, amelyeket felvállalt. Pista bácsi még akkor is inkább háttérbe vonult volna, amikor a XX. század csíki sporttörténetét bemutató kiállítás megnyitóján, kérésünkre néhány mondatban ő is üdvözölte az érdeklődőket. Pedig az ott kiállított emléktárgyak, fotók egy része az ő és csapattársai sikereiről szóltak.

A csíki jégkorong egyik nagy egyénisége sok szép emlékkel gazdagodott pályafutása során, már az 1946/47-es jégkorongidényben megszerezte a harmadik helyet a csíki csapattal, két évvel később pedig az első bajnoki címet is. Ez volt az első bajnoki cím a csíkszeredai jégkorongsport történetében, és ez volt az eddigi egyedüli csíki bajnokcsapat, amelynek tagjai egytől egyig csíkiak voltak, bajnoki prémiumként pedig minden játékos egy-egy fél kiló töltött cukorkát kapott. Főiskolai tanulmányai alatt Kolozsváron hokizott tovább, ahol egy újabb bajnoki cím következett, majd hazatérve még három hasonló siker.

14 éven át megszakítás nélkül játszott a román jégkorong-válogatottban, sportolói karrierjét 1964-ben fejezte be. Eredményes sportpályafutásáért, érdemei nagyrabecsüléséért az országos sportvezetés Érdemes Sportmesteri kitüntetésben részesítette, Csíkszereda város vezetősége pedig 2000-ben az Évszázad Csíki sportolója, 2008-ban pedig Pro Urbe-címet ajándékozott neki. 2012-ben Magyarország köztársasági elnöke Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki.

Felvállalt feladatait becsülettel elvégezve, Pista bácsi életének 93. évében hagyta itt örökre szeretett városát, közösségét. Távozásával nemcsak a csíki jégkorong nagy családja lett szegényebb, hanem a régi vágású úriemberek világa is egyre távolabb került tőlünk.