hiszen így fű alatt muszáj volt egy intenzív lejárató kampányt indítania kihívója ellen. Jó példa erre az elmúlt napokban történt eset: a Székelyhon egyik, évekkel ezelőtt készült fényképe miatt futótűzként terjedt az a Borboly-féle álhír, hogy „Tánczos vissza akarja hozni a csíki politikába Ráduly Róbert Kálmánt, ezt pedig minden áron meg kell akadályozni!”.

Tánczosnak sok telefonhívásába került, hogy a támogatóit megnyugtassa: szó sincs erről. (Itt azonban egy zárójelt nyitunk: Tánczos még minisztersége alatt vette maga mellé miniszteri tanácsadónak Csíkszereda volt polgármesterét, aki a betétdíjas rendszer beüzemeléséért felelt – közben azonban feloszlott a hárompárti kormánykoalíció).

Borboly szavazatai

A demokrácia bája, hogy megvan a választás szabadsága – hitte gyanútlanul Tánczos Barna, akinek már a mindössze egyhetes kampány első perceiben szembesülnie kellett azzal, hogy

Ez a vájtfülű olvasónak akkor eshetett le, amikor a választás előtt néhány nappal Korodi Attila csíkszeredai polgármester és Becze István csíkszéki RMDSZ-es ügyvezető elnök kiálltak Borboly mellé „lájvolni”, és feltétel nélküli támogatásukról biztosították a regnáló elnököt.

A politikában nyilván szinte semmin nem kell csodálkozni, az azonban mégis felháborító, hogy Becze István úgy kampányolt az egyik jelölt mellett („én nagyon bízom benne, hogy Csabával együtt tudjuk folytatni a munkát”), hogy közben ő szervezte a választást; esetében

Korodi Attilának sem tett jót az, hogy ennyire nyilvánosan kiállt Borboly mellett („Borboly Csabát támogatom egyértelműen”). Mi több, szavai megmutatták a csíkszeredai küldöttek számára az irányt: a huszonhét csíkszeredai küldött jelentős részének Borbolyt kell felkérnie arra, hogy „Elnök úr, folytassa, kérem!”. Az igencsak túlburjánzott városi lista amúgy attól – is – érdekes, hogy azon póttagként Korodi Attila polgármester és Bors Béla alpolgármester titkára, illetve Dósa Szilárd városmenedzser is szerepel. Tehát semmit sem bíztak a véletlenre.

Ami, noha biztosan törvényes, de attól nem feltétlenül etikus. Íme csak két példa, de a sor hosszas: vagyonnyilatkozata szerint (ami elérhető a Szereda.ro honlapon) Ábrahám Előd önkormányzati képviselő például az önkormányzati tulajdonú Csíki Sport és Rekreatív Kft. (ami egy ideje Csíki Sportcentrumként szerepel) projektmenedzsereként évi 28 ezer lejt keres; András Hunor Jenő pedig a Csíkszéki Metropoliszövezet Fejlesztési Társulás igazgatója, amiért évi 118 ezer lej közpénz üti a markát! Ezekért a zsíros pénzekért pedig majd „kérni fogunk magától valamit” alapon most illett jó helyre tenni az ikszet.

A Magyarországon élő Marosi-Melles Mária a választást megelőző küldöttgyűlésre sem fáradt haza, hanem online dugott a nőszervezet orra alá egy olyan, előre összeállított tizenöt fős küldötti listát, amelyről messziről látszott, hogy szinte kivétel nélkül minden tag Borbolynak van valamilyen szinten elkötelezve. A szervezet némi hezitálás és változtatás után elfogadta a küldötti listát – az más kérdés, hogy információink szerint azóta többen döntöttek úgy, hogy abbahagyják az egész csíki nőszervezetes bohóckodást.

Borboly Csaba nem hiába hangoztatja évek óta Facebookon és TikTokon, hogy a fiatalokban a jövő – Csík Terület Ifjúsági Tanácsnak (CSTIT) megmagyarázhatatlanul sok, tizenöt tagja küldöttként volt jelen a csütörtöki választáson, és nagy a gyanúnk, hogy Hargita Megye Tanácsánál hűséges alkalmazottként dolgozó CSTIT-elnök, Bogos Ákos meg tudta győzni fiatal társait arról, hogy kire is kell szavazni.

Az már csak hab a tortán, hogy azok a csíkszéki megyei tanácsosok is tudták az irányt, akik sokat köszönhetnek elnöküknek azért, hogy három évvel ezelőtt a tanácsosi lista előkelő helyére sorolta őket. Hát most valószínűleg megköszönték szépen.

Ha összeadjuk a fent felvázolt küldöttek számát, nagyon gyorsan kijön Borboly szavazóbázisának jelentős része – még úgy is, hogy a titkos szavazás lehetősége meglegyinthette egyesek lelkiismeretét.

ők az elkötelezettek, akik egy-egy „bizniszlistán” készségesen kiszolgálják a Borboly-hatalmat.

Tánczos szavazatai

Na, és akkor nézzük, hogy kik támogathatták Tánczos Barnát. Honnan jött össze neki majdnem annyi szavazat, mint Borbolynak? Onnan, hogy

Ők a felcsíki és alcsíki polgármesterek és alpolgármesterek – azok a választott emberek, akik csütörtökön mertek demokráciát játszani.

Tánczos ezzel a vereségével minden bizonnyal már nehezen indulhat jövőben RMDSZ-es Hargita megyei tanácselnök-jelöltként, így valószínűleg Barti Tihamér és Borboly Csaba között dől majd el, hogy kit jelöl jövőben az RMDSZ csúcsvezetése.

Mindezen túl nevető harmadikként akár egy udvarhelyszéki jelölt is indulhat jövőben RMDSZ-es tanácselnökjelöltként, mert mindannyian jól tudjuk, hogy a politikában mindig vannak olyan háttéralkuk, amiknek csak egy-egy részét lehet előzetesen kikövetkeztetni – időnként viszont előállhat egy olyan forgatókönyv is, ami „pofán veri” a választópolgárt.

Borboly Csaba múlt csütörtökön olyan győzelmet kínlódott össze, amire nem lehet büszke; Tánczos pedig olyan vereségbe szaladt bele, ami megsüvegelendő. Mert nem vitás, hogy Borboly Csaba győzelme egy hanyatló, a csíki közösség által látványosan megvetett politikus „hattyúdala” – hiába is hangoztatja csütörtök óta tévesen azt, hogy „megerősödve folytatom a munkát az RMDSZ Csík Területi Szervezetének elnökeként”.

Borboly Csaba még mindig nem jött rá arra, hogy ő van az RMDSZ-ért, nem pedig fordítva. Ha ő ezzel nincs is tisztában, mi – és a csíkszéki polgármesterek és alpolgármesterek – tudjuk. És mi vagyunk többen.