„Az ajtóm négy évig tárva-nyitva volt”

Egy rendszer mindig a leggyengébb pontján fog folyni, lehet az a kazán vagy egy fűtőtest, de lehet egy apró összetevője is, mint pl. egy golyóscsap, közcsavar vagy flexibilis slag. Hiába a legjobb Viessmann kazán, ha egy gyenge közcsavar elpattan a falban, és elárasztja a házat. Jobb pár lejt pluszban költeni egy jó alkatrészre, mint utólag tízszeres árat fizetni a javításokért.

– Hogyan választanak ki egy terméket, amit forgalmazni kezdenek?

– Soha nem csak katalógusból. Megrendelünk néhány darabot, kézbe vesszük, kipróbáljuk. Nézzük a súlyt, az anyagvastagságot, mennyire bírja a nyomást. Én már ránézésre meg tudom mondani, ha valami gyenge minőségű. Nálunk van a szerviz, nem küldözgetjük az ügyfelet máshová, ezért csak azt tesszük a polcra, ami meg is állja a helyét.

Kazánoknál például gyakran szétszedjük az első darabokat, hogy lássuk az alkatrészeket is – mert a mostani globalizációval, amikor mindenki gyárt mindent, csak a márkanév már nem elég.

Politika vállalkozói fejjel

– 2020-ban meglepő módon megválasztották a Brassói Megyei Tanács alelnökének. Ez hogy történt?

– A szeredai piac folyamatosan beszűkült, ezt már a 2000-es évek elején láttam, és ezért az utóbbi 20–25 évben mindenhol az országban vállaltunk munkát. Emiatt 2010-ben átköltöztem Brassóba, onnan jártam ellenőrizni a munkapontokat az egész országban, és onnan jártam be rendszeresen Csíkba, a céghez.

2018-ban, amikor Liviu Dragnea hozzáállt, hogy az igazságszolgáltatást és az állam összes intézményét a saját személyes érdekeinek alárendelje, akkor megelégeltem, és beálltam a politikába – a PLUS-ba, Dacian Cioloș pártjába.

2020-ban jelöltettem magam megyei tanácsosnak, ennyi felelősséget úgy véltem, hogy el tudok vállalni a cégeim mellett, de ennél többet nem akartam. Nem akartam alelnök lenni, mégis engem választottak. Nehéz döntés volt, de ha már azért léptem be a politikába, hogy változtassak, vállalnom kellett.
Amúgy tényleg nem váltottam, nem változtam, én a Megyei Tanácsnál is úgy gondolkoztam, úgy cselekedtem, mint egy vállalkozó.

– Mivel foglalkozott a Brassói Megyei Tanácsnál?

– Változatos volt a munkám: az utak, egy nagyszabású szemétgazdálkodási projekt, valamint a kulturális programok, sport, múzeum, könyvtár és a főépítész is hozzám tartoztak.

Sokat kellett tanuljak, de mindig is könnyen alkalmazkodtam, hamar tanultam.

Tárva-nyitva: elvek, eredmények, ellenfelek

– Tényleg nagyon sokrétű. Hogyan tudta ezeket mind menedzselni?

– A Megyei Tanácsnál is vállalkozóként gondolkodtam: nem beszélni, hanem tenni akartam. A közpénzzel még felelősebben kell bánni, mint a sajátunkkal.

Tisztában voltam, hogy egyedül nem fogok tudni semmit csinálni, emiatt nem vágtam bele politikai csatákba, jó kapcsolatokat építettem ki mindenkivel – a Megyei Tanácson belül és az összes polgármesterrel is Brassó megyében. Nem érdekelt, hogy kinek milyen politikai beállítottsága van, engem az érdekelt, hogy tudunk-e együtt dolgozni egy projekten, vagy nem.

Ezenkívül viszont soha nem engedtem az elveimből.

Az irodám ajtaja 4 éven keresztül mindig tárva-nyitva volt. Ezt szó szerint kell érteni – azért is, hogy bárki, aki keresett, azonnal be tudjon jönni, de azért is, hogy mindenkinek legyen tiszta: nem vagyok hajlandó semmi olyanról beszélni, amihez be kell csukni az ajtót.

Az útjavításoknál egyfolytában a terepen voltam, ellenőriztem a munkálatokat, ha nem voltak megfelelően elvégezve, nem vettem át, kijavíttattam, vagy akár újra csináltattam. Ha az elszámolások nem voltak pontosak, akkor visszadobtam.

Mindegy, hogy ki állt velem szemben, engem csak egy dolog érdekelt: megfelelő munkát végzett-e, megfelelő áron? Ha nem, akkor velem meggyűlt a baja.

Főleg a szemétgazdálkodási projekt kapcsán – ami óriási, majdnem 150 millió euró + ÁFA az értéke – sok érdek volt, sok vizet megbolygattam, próbáltak keresztbetenni, de továbbmentem, és a projekt most már egy nagyon előrehaladott állapotban van.

Sok ellenséget szereztem, de sok barátot is, akik értékelték a munkámat – és szerintem az, hogy visszahívtak a Brassói Megyei Tanácshoz, mint megyei menedzser, azért elég sokat elmond.

Visszatérés a céghez, de nem hátraarc

– Miután lejárt a mandátuma mint Megyei Tanács alelnök, visszatért vállalkozónak és kész, lezárult egy fejezet?

– Így volt a terv. Lett volna lehetőség, hogy folytassam mint alelnök, de a zavaros politikai helyzet kapcsán nem vállaltam még egy mandátumot. Inkább visszajöttem a céghez, de jóformán még el sem mentem és már visszahívtak a Megyei Tanácshoz, és felajánlották a megyei menedzseri posztot, hogy tovább folytassam a munkámat.

Elég sokat gondolkoztam, de végül elvállaltam – elsősorban a projektek miatt, amiken dolgoztam. Főleg a szemétgazdálkodási projekt miatt, amelyikbe nagyon sok munkát fektettem, és szeretném látni, hogy sikeresen véghez lesz víve.

– És a cégekkel, a Rom-Walddal, a Termoplusszal mi történt ez idő alatt?

– A cégtársamra és a kollégáimra bíztam, egy jól összeforrott csapat voltunk, úgy véltem, megbízhatok bennük. Emellett – főleg a munkálatokkal – én is besegítettem. A munkálatok nagy része régi, stabil klienseinknél van, kívülről tudom már őket, meg tudtam úgy csinálni, hogy én nem mentem ki a helyszínre.
Délutánonként és minden hétvégén dolgoztam, minden pénteken délután bejöttem Csíkba, követtem, hogy mi történik.
Nem volt könnyű… de rendben voltak a dolgok.