Amikor az ördöggel is lehet cimborálni

Archív

Fotó: Gábos Albin

Farsangvasárnap és -hétfő, valamint húshagyókedd a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak legzajosabb, az evésnek, ivásnak és mulatozásnak szentelt napjai. A soron következő napok nevei: húshagyat, húshagyó, csonthagyat, farsangfarka.

Molnár Melinda

2020. február 22., 09:012020. február 22., 09:01

A farsangzárás több rétegű ünnepsor, amelyek mind fellelhetők jelképrendszerében és üzenetében – kezdve a természeti népek azon hitétől, hogy bizonyos praktikákkal befolyásolhatják az időjárást, serkenthetik a termékenységet, elodázhatják a halál időpontját.

Másik réteg régi életformákhoz kapcsolódik: a téli pihenőn, a mezei munkák előtt kimúlatták magukat és elbúcsúztatták a regrutákat.

Ekkor tartották az évi lakodalmak nagy részét, így már együtt kezdhette a tavaszi munkákat az ifjú pár.

A rejtett félelmeket is enyhítették a maskarák: szerepcserés alakoskodással és hogy csúfot űzhettek a nehézségekből, mint a pártába maradt vagy megesett lányok szégyene. A ditrói maszkúrázás török figurája történelmi emléket idéz. A „bolond beszéddel” pedig kimondhattak olyan igazságokat, amelyekkel máskor nem viccelhettek.

A carne vale, azaz búcsúzás a hústól a nagyböjtre utal.

A katolikus egyház megengedő volt a zajos ünnepléssel, noha azok középkori elharapódzása szólásra késztette a prédikátorokat.

A székelyföldi téltemető, tavaszköszöntő szokások, vigasságok megőrizték a régi farsangok szokásrendjét, szimbólumait: a szentdomokosi hamubotosok, a szentegyházi Ördögbetlehemes, a szárhegyi bőgőtemetés, a kászonaltízi bikaütés. Mulassuk hát ki magunkat farsangfarkán a vén Dobaival, Illyéssel, tűzzel, csonttal és sok finomsággal!