"Biztos, hogy nem román–magyar interetnikai konfliktus volt"

Más cél, üzenet, következtetés nincs, csupán az időtengely rekonstruálása.

2005-ben elévült az ügy, ugyanis a román törvények értelmében gyilkosság esetén 15 év után elévül, tehát az ügyészségnek ennyit kellett húznia a kivizsgálást.

Talán ezért is van, hogy azóta nyíltan beszélnek olyan személyek is, akik addig hallgattak, vagy mellébeszéltek.

-Gondolkodik-e egy rövidebb, mozifilm-szerű alkotásban, hogy a nagyközönség, a fiatalok, sőt külföld érdeklődését is felkeltse?

-Nem. A mostani alkotásból hiányoznak a megrendezett drámai fordulatok, mert a valóság eléggé izgalmas. Ha belemásznék a rendezésbe, akkor szubjektív módon hamisítanám meg az értékes dokumentumokat. A film kérdéseket tesz fel, tanulságot nem von le. Én viszont levontam a saját következtetéseimet.

Lehet, hogy ez is az ügy elévültsége miatt van, mert már nem lehet felelősségre vonni senkit. 3 éve fogtam hozzá, áttanulmányoztam a begyűjtött, több mint 100 órányi anyagot, megközelítőleg 2 évet vett igénybe a film elkészítése. Még nem érkezett külföldi megkeresés, azt viszont tudom, hogy a Bernády központ tervezi az angol feliratos változatot.

-Az utolsó részben a lehetséges forgatókönyveket tárgyalja.

-Igen, talán ez a film legérdekesebb része. Összesen 12 lehetőség merült fel, ezek között Erdély leszakítását célzó törekvések, magyarság ellenes pogrom, legionárius ténykedés következménye (Ion Iliescu szerint), a Securitate újjáalakulása. Nagyon sok a hasonlóság a Fekete március és a júniusi bányászjárás között. Két társadalmi réteget uszítottak egymás ellen: a románokat és a magyarokat, illetve az értelmiséget a munkásokkal. Mindkét esetben verőlegényeket szerveztek be, a Görgény-völgyéből, valamint a Zsil-völgyéből, és mindkétszer hivatalos személyek irányították őket a helyszínre (a pártok székhelyére), amelyeket szétvertek. Mindkétszer a kormány megindokolta a behozatalt, nem kérte számon. És ami a legfontosabb, ugyanazok a főszereplők, akik egyébként az 1989. december 25-ei Ceauşescu-perben is ott voltak: Gelu V. Voiculescu és Virgil Măgureanu, valamint Ion Iliescu és Petre Roman. Egyébként a Fekete márciusban is készen álltak a bányászok, a székelykocsárdi állomáson vártak, végül azért nem jöttek, mert a székelyeket sikerült feltartóztatni. Személyesen is ott voltam, és a magyarság furcsállta, amikor 1990. március 22-én a vátrások azt kiabálták: Să vină minerii! Nem tudtuk, mire vélni, nos, most már tudjuk.

-A film és az események konkrét kérdéseket hagynak nyitva.

-Olyan megválaszolatlan kérdések merülnek fel, mint: 19-én miért hozták a parasztokat? Miért támadták meg, mit kerestek az RMDSZ székháznál? 20-án miért hozták be őket megint? Miért pont Marosvásárhelyen? Miért pont márciusban? Igaz-e, hogy a rendőrségnek nem volt elég állománya feltartóztatni a románságot? Az 1989 decemberi felvételeken látszik, hogy rengeteg rendőr van Marosvásárhelyen, de 1990. március 20-án csak 50 csupaszkező rendőr állt kordont. A románok elmondták, hogy a pap, a rendőr, a falutitkár bújtotta fel őket, a katonaság pedig azt állította, hogy azért mentek a Görgény-völgyébe, hogy megakadályozzák a bejövetelt, de a falusiak azt mondták, beinvitálták őket Marosvásárhelyre. Szerintem a parasztok a leghitelesebbek. A külföldiek is beleestek a csapdába, hogy ez egy interetnikai konfliktus volt, de biztos, hogy nem az volt, hiszen az irányított románok először egy kisebb román csoportra támadtak, akiket szétvertek, majd szóltak nekik, hogy nem azokat kell verni. A magyarság azért támadt, mert megtámadták őket. A csalétek, a szítás etnikai jellegű volt, de maga az összecsapás nem. Mielőtt megérkeztek a parasztok, a Vatra már beszervezett 3000 vásárhelyi románt, és később a Görgény-völgyiek abból az irányból támadtak, ahol a románok álltak.

Erdély TV
március 19., péntek, 20 óra – 1,08 óra
március 19., péntek, 22 óra – 1,56 óra
március 20., szombat, 20 óra – 2,06 óra
március 20., szombat, 22 óra – 1,58 óra
március 21., vasárnap, 20 óra – 2,02 óra