– szögezi le Fórika. Hozzátette, nem tartja hibátlannak az elmúlt években végzett tevékenységét, „hiszen nekem is voltak mulasztásaim, vagy nem teljesített feladataim, viszont nem olyan mértékben, hogy így kelljen véget érnie ez az egésznek.”

Nem most készült el a programok finanszírozási terve

Fórika Sebestyén második pontosítása arra a polgármesteri kijelentésre vonatkozik, miszerint a lemondása után fogalmazta volna meg, hogyan kell beosztani a keretet egész évre a különböző rendezvények megtartására, azok finanszírozására.

Elmondása szerint

Rendelkezésre állnak az ezt igazoló, iktatott dokumentumok. Tehát nem igaz a polgármester azon állítása, hogy csak most készült volna el a programok finanszírozási terve. Leszögezi, a keretösszegek elkülönítése, amelyeket a FeltöltŐ, Egyfeszt és Örmény Kulturális Fesztiválra, illetve egyéb kisebb rendezvényekre fordíthatnak, mindig a képviselő-testület kulturális bizottságával egyeztetve és annak jóváhagyásával történt.

– mutat rá Fórika.

Két kő között

Ez az év viszont példátlan volt abból a szempontból, hogy a polgármester a városi költségvetés készítése során nem egyeztetett az alintézmények vezetőivel. Korábban mindig személyesen beszélték át a mindenkori elöljáróval az adott intézmény elképzeléseit, az önkormányzat elvárásait, egyeztettek arról, mi az, ami belefér a keretbe. Ebben az évben ilyen nem történt. „Jelzésértékű gesztus ez egy olyan ember részéről, aki maga is egy kulturális alintézmény igazgatója volt, mielőtt polgármester lett volna” – így Fórika.

Hozzáteszi, a városi alintézmények igazgatóinak állása állandó érdekellentétek kereszttüzében van. Amikor a polgármester és a képviselő-testület között konfliktus áll fenn (akárcsak jelenleg), akkor az igazgató két kő között őrlődik. „Nem véletlen, hogy a testület elvárná, a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ menedzseri versenyvizsgája szervezésekor legyen beleszólása a vizsgáztató bizottság összetételébe. Vajon miért? Nyitva hagyom a kérdést” – fogalmaz Fórika Sebestyén.

És végül megjegyzi:

Ezen rendezvények költségei ugyanis nagyságrendileg elenyészőek az infrastrukturális beruházásokéhoz képest. „Ha valaki utánanéz, mennyibe kerül egy útépítés, meg fogja látni, hogy ez a pár százezer lej semmire sem lenne elég” – zárja okfejtését a lemondott intézményvezető.